Néhány év óta óriási kráterek keletkeznek az Északi-sark vidékén, főleg Szibériában. Bár nem tudnak még mindent róluk, a tudósoknak vannak feltételezéseik eredetüket illetően.
Jakutföldön például a batagjakai kráter, amelyet a „poklok kapujának” neveznek, egy kilométer hosszú és mélysége ma már csaknem 100 méter. Ez egy kicsit szimbóluma azoknak a geológiai formáknak, amelyek sokasodnak ebben a régióban: az egyik nap még sík terület, vagy egy domb látható, másnap egy nagy lyuk van a helyén, amely hónapok, évek alatt egyre nagyobbodik.
A batagajkai kráter kapcsán feltételezik, hogy a talaja jég- és földrétegek váltakozásából áll, és a jégrétegek a felmelegedés következtében megolvadnak, ezért mélyül az árok. Egy gyakrabban hangoztatott elmélet szerint gáz, elsősorban metán buborékokról lehet szó, amelyek bezáródtak a jégbe és a felmelegedés miatt kitörnek, néha robbanásszerűen. 2013-ban egy ilyen robbanás elhallatszott 100 kilométerre a Tajmir-félszigeten és egy szemtanú még vakító fényt is látott az égen.
Az elméletekben közös, hogy a fő oknak a felmelegedést tartják, ami egyre jobban fenyegeti a permafrostnak nevezett, korábban állandóan fagyott állapotú talajt a sarkvidékeken. A legfrissebb adatok szerint ezer robbanásra kész halom van Szibériában. A geológusok azt kutatják, melyik lehet veszélyes.
A NASA légi felvételén jól látható, hogy az évek során jelentős mértékben növekedett a kráter Forrás: NASA
A kráterekből származó egyetlen előny, hogy betekintést engednek bolygónk múltjába. Régi földrétegek kerülnek felszínre, amelyeket a geológusok és a klimatológusok tanulmányozhatnak. A régmúlt állatainak kövületei kerülhetnek elő. Így találtak már mamutfosszíliákat is. Nyugtalanító viszont, hogy a fagyott talaj felengedésével halálos baktériumok, vírusok is felszabadulhatnak. 2016-ban Szibériában egy 12 éves gyerek és 20 rénszarvas lett a lépfene áldozata. E kórokozóból származó emberhalál nem volt a térségben 75 év óta.
A legsúlyosabbak azonban a klímára vonatkozó következmények. Kimutatták, hogy a permafrost olvadása 2100-ig 120 gigatonna széndioxidot bocsáthat ki a légkörbe, és ez önmagában 0,29 °C fokos felmelegedést okozna. És a metánnal nem is számoltak, holott ennek a háznak az üvegház-hatása erősebb a széndioxidénál.
Permafrostok világszerte
A permafrost olvadása által okozott kráterek és egyéb jelenségek Kanada északi részén és Alaszkában is tapasztalhatók. Két évvel ezelőtt Fort McPherson mellett egy tó csaknem kiürült egy földomlás következtében, amely két óra alatt 30 ezer köbméter vizet lökött ki belőle. Alaszkában a hatóságok rendkívül nyugtalanok, ugyanis területük 90 százalékát permafrost borítja, városok, falvak, infrastruktúrák vannak veszélyben. Az utak egyre gyakrabban szorulnak javításra. A Bethel városa melletti repülőteret be kellett zárni a kifutó pálya megrongálódása miatt.
Egy norvég expedíció nemrég azonosított több száz krátert a Barents-tenger mélyén Norvégia és Oroszország között. Ezen a területen, amely szénhidrogén lelőhelyekben gazdag, metánbuborékokat találni nem meglepő, a számuk és a méreteik azonban igen. A kutatók, akik felfedezésüket a Science-ben megjelent tanulmányukban dokumentálták, azt írták, hogy a kilométeres kráterekből és halmokból nagy mennyiségű metán szabadul ki. Ott nincs permafrost, de a mechanizmusok hasonlók lehetnek. A legutóbbi jégkorszak alatt a szénhidrogén lelőhelyekből származó buborékok újra a jég fogságába kerülhettek. A jégréteg eltűnésével a buborékok hatalmas halmokba koncentrálódnak, majd kitörnek. Ez a folyamat évezredek alatt megy végbe, de a felmelegedés felgyorsíthatja. A tudósok azt még nem tudják, hogy a felszabaduló metán eljut-e az atmoszféráig, és nem járul-e hozzá a további felmelegedéshez.
Felmerült, hogy a tengerekből felkerülő metánbuborékok okozhatják-e a Bermuda-háromszög rejtélyét, de erre nincsen bizonyíték.
