Kiállítják a Népszabadság karikatúráit

Publikálás dátuma
2018.03.01. 06:47
Három T

Uj Péter nyitja meg ma a Népszabadság és a szilveszteri Népszabi karikatúrái című kiállítást a Napvilág Könyves Galériában. A tárlat rendezői a Népszabadság 1956 és 1988 között és a szilveszteri Népszabi 1980-as években megjelent politikai karikatúráiból válogattak.

A rajzok nagy része a Népszabadság, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának napilapjában jelent meg. Az újság a 700-800 ezres példányszámával egyszerre definiálta magát pártlapnak és néplapnak. A lap rendszeresen közölt karikatúrákat is. Ezeket elsősorban a Ludas Matyi című, 1945-ben induló szatirikus hetilap grafikusai – mindenekelőtt állandó szerzőként Mészáros András – készítették. Rendszeresen megrajzoltak híreket, a párt és a Hazafias Népfront kongresszusát, megjelenítettek párt- és kormányzati tisztségeket viselő politikusokat, köztük Kádár Jánost is.

A karikatúrák és humoros írások egy másik része a Népszabadság „szilveszteri számában", az ún. szilveszteri Népszabiban jelent meg, amely egy a „belső nyilvánossághoz" tartozó kiadvány volt, vagyis csak egy szűk, szűrt körhöz jutott el. A Világ proletárjai, egyesüljetek! felkiáltás helyett ilyen mottókkal jelentkezett mint: „Villák proletárjai, fel ne süljetek!", „Adóalanyok, egyesüljetek!", „Ne döntsd a tőkét, siránkozz!", „Vörös Csepelek, vezessétek a harcokat!". Példányszáma száz-kétszáz között mozgott. A lap munkatársain kívül elsősorban a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és a budapesti pártvezetés tagjai juthattak hozzá. Csak a rendszerváltás után, az 1990-es szilveszteri kiadás jelent meg nyilvános különszámként.

Az ingyen látogatható kiállítás szeptember közepéig várja az érdeklődőket.

Szerző

Ahol minden egyes gally számít

Publikálás dátuma
2018.03.01. 06:15
Varga András, az ötszáz lakosú Várda polgármestere és Taranyi Pálné, aki kénytelen volt kérni Fotók: Hornyák Dániel
Ezzel talán már kihúzzuk a telet – hálálkodik a somogyi Várdán Taranyi Pálné, majd sírva fakad. A közmunkások zavartan néznek félre.

Felbőg ugyan a motor, ám ha a két markos közmunkás nem tolná vállfeszítve, a kis traktor nem tudna megindulni a harminc centis hóban. Három méter után aztán keresztbe is fordul: a megrakott pótkocsi pedig csak tolja tovább. Végül nagy nehezen kievickél az útra, s pöfögve megindul Taranyiék portája felé.

- Valamivel több mint egy köbméter fát viszünk a családnak – mondja Varga András, a somogyi Várda polgármestere. – A nagy hidegben a vártnál többet kell fűteniük, s segítséget kértek. Sajnos vannak ezzel így néhányan, négy házhoz megyünk a héten.

Az önkormányzat ugyan három köbméter szociális tűzifát osztott ki a rászorulóknak, ám akadnak, akik saját erőből nem tudták kipótolni, hogy egész télre meglegyen a tüzelő, nekik a falu a saját fájával segít: a belterületi utak menti gyérítésből származó fát ingyen adják, ha valaki megszorul.

- Akác, dió, vadszilva, bodza – néz az utánfutóra felhalmozott ágakra Tóth György falugondnok -, majd a lassan döcögő kistraktor után indul, mely az újtelepre tart. A falugondnok út közben rutinszerűen vizslatja a kéményeket, szerencsére mindegyik füstöl, azaz még sehol sem fogyott el a fűtőanyag.

- Meg kell indokolni, ki és miért kap tőlünk fát, mert a falubeliek azért figyelik, mikor, kihez megy a traktor – jegyzi meg Varga András, mert némely kerítés mögül érdeklődő tekintetek kísérik a menet útját. Két közmunkás teszi teljessé a csapatot, akik úgy tíz perc múltán már serényen pakolják le a fát Taranyiék verandájára.

- Ezzel talán már kihúzzuk a telet – hálálkodik Taranyi Pálné, majd sírva fakad. A közmunkások zavartan néznek félre, láthatóan szánják az idős asszonyt, akinek férje, aki végigdolgozta az életét, ágyhoz kötött beteg hosszú ideje. – Amíg bírta magát, sohasem kellett kérnünk semmit – sóhajtja az asszony, majd a polgármesterhez fordul: - Segítenek majd behordani?

- Holnap eljön a Laci és fel is vágja – nyugtatja meg Varga András, aztán inkább nekünk, mintsem a néninek folytatja: - Bár ma, február utolsó napján lejár a közmunkások szerződése, ez nálunk természetes.

- Spórolunk, ahol tudunk, de a kazán eszi a fát, nem tudjuk megcsinálni, hogy csak egy-két helyiséget fűtünk – magyarázkodik Taranyi Pálné, persze fölöslegesen, hiszen senki sem tett neki szemrehányást.

- Kicsi ez a falu, alig ötszázan lakják, így természetes, hogy mindenkiről tudunk mindent – jegyzi meg a polgármester. – A szomszédok is figyelnek egymásra, azonnal jelzik, ha valakinél gondok akadnak, s a szociális segítők is naprakészek. Ettől persze még előfordul, hogy hirtelen kell megoldást találnunk. Mint például ebben a hirtelen jött hidegben. Ha ez nincs, a többség kihúzta volna a saját és a szociális fával. Persze kicentizve a telet.

Megszoruló család természetesen minden településen akad, a szomszédos Somogyjádon két família is jelezte az önkormányzatnak, elfogyott a tüzelőjük, s nem tudnak fűteni.

- Azonnal adtunk nekik az önkormányzati fakeretből – mondja Lőrinczné Kiss Ilona polgármester. – Szerencsére az ilyesfajta segítségkérés a ritkább, az elmúlt napokban inkább a hirtelen leesett nagy hó okozott gondot, főként az egyedül élő időseknek.

A faluban azonban működik a házi segítségnyújtó rendszer, így nem maradt megközelíthetetlen porta, sőt, ahol kérték a lakók, ott jó adag tűzifát is felaprítottak és behordtak a segítők.

Kaposmérőben is lehet jelezni az önkormányzatnak, ha valaki nem tud megbirkózni a portája körül a hóval, s a brigád indul is lapátolni, igaz, csak nagyon indokolt esetben nem kell fizetni a szolgáltatásért.

- Ha valaki nem akar a hóval bajlódni, jobban jár, ha a szomszédjának szól – ismeri el Prukner Gábor polgármester, aki fát hasogatni sem engedi indokolatlanul a közmunkásokat. – Azoknak, akik amúgy meg tudnák csinálni maguknak, de ilyen-olyan okok miatt mégsem teszik, azt szoktam mondani, csinálják csak meg, mert a saját aprítású fa kétszer hatékonyabb: először akkor melegít, amikor felvágja az ember, másodszor, amikor befűt vele. Hasonlóképpen hatékony a hólapátolás is, ennek ellenére beszédes, hogy az idősek kerítése előtt száraz a járda, a fiataloknál viszont jellemzően lábközépig ér a hó…

Ettől persze még különösebb erőfeszítés nélkül lehet eljutni mindenhová a településen, nem úgy Vízváron. A Dráva-parti falu Házhely nevezetű külterületén élőknek az utóbbi napokban igencsak meg kellett küzdeniük, hogy bejussanak az anyafaluba: a hatszáz méteres, külterületi út egy részén ugyan a mezőgazdasági vállalkozók eltolták a havat, de így is maradt egy kétszáz méteres, nehezen járható szakasz, megnehezítve a házhelyi nagycsaládosok és idősek – lehetnek vagy negyvenen – életét.

- Végül traktorral törtünk utat hozzájuk – meséli Kozma László, a dél-somogyi falu polgármestere. – A szociális munkásaink amúgy is figyelnek rájuk, ahol kell, még a havat is eldobálják, s ők jelezték, hová kell fát vinnünk, mert elfogyott a tüzelő. Az út menti fák, csalitosok tisztításából úgy tíz köbméter fánk van, amivel segíteni tudunk. Minden reggel értekezletet tartunk, ahol a segítők beszámolnak róla, hol, mit tapasztaltak. Sajnos, ez egy szegény vidék, rengeteg a rászoruló a faluban, azaz okosan be kell osztani azt a keveset, amink van. De eddig megoldottuk, aztán lassan csak vége lesz a télnek.

Szerző

Ellenszélben - Számonkérhető tervek a Duna-parton

Publikálás dátuma
2018.03.01. 06:05
Fotó: Vajda József
Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása a főváros XIII. kerülete.

A nemzetközi tapasztalatok Párizstól Bangkokig azt mutatják, a nagyvárosok legdinamikusabban fejlődő területei a centrumtól a repülőterekig elterülő városrészek, de Budapesten a legintenzívebb megújulást elhalászta a Váci út környéke. Amikor arról faggatom a terület gazdáját, a XIII. kerület vezetőjét, hogy mekkora ebben a helyi vezetés szerepe, Tóth József elmosolyodik. – Ellenfeleink szerint ebben nincs önkormányzati érdem, de valójában kerületünk fekvése és kiváló közlekedése mellett a nemzetközi és hazai cégek betelepülésének feltételeit megteremtő hosszú távú terveink, az ezekben lefektetett szabályozások adták az alapot ahhoz, hogy a nálunk bejegyzett 30 ezer cég minket választott – feleli.

Az említett hosszú távú terveket egy ciklusra ható közép és azon belül rövidtávú fejlesztési csomagok egészítik ki, minden elmozdulás ezek mentén történik amióta 1994-ben a szocialista politikust választották meg polgármesternek. Már akkor kijelölték a területeket, hogy hol legyen lakásépítés a kerületben, hol létesüljenek elsősorban munkahelyek, intézmények vagy kereskedelmi szolgáltató egységek. A most hatályos második hosszú távú program egészen 2033-ig mutatja az itteni városrészek jövőjét, a 2019 őszéig tartó ciklus terveit a „Lendületben a XIII. kerület” program tartalmazza. Az integrált településfejlesztési gondolkodásnak köszönhetően a legkorszerűbb építészeti megoldásokkal felhúzott ingatlanok mellé azonnal társul az egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatások fejlesztése is egy-egy területen. A polgármester sikernek tartja, hogy a beruházások főként magánerőből valósultak meg, ezek későbbi felújítása így nem terheli az önkormányzatot, épp ellenkezőleg: az utánuk befizetett évi 4 milliárd forintnyi építményadó anyagi hátteret teremt egyéb feladatokhoz. Ez a fenntarthatóság is a távlatos gondolkodás része.

Az uniós csatlakozás előtt kedvezményes építményadóval csalogatták ide a vállalkozásokat, s mire 2004-ben megszűnt ez a lehetőség, már szájhagyomány útján terjedt a nemzetközi piacon is, hogy a magyar főváros XIII. kerületébe érdemes betelepedni. Azóta a Váci úti irodafolyosó – ahogy az ingatlanos szakma nevezi – tőkevonzó képessége tovább erősödött. Mások mellett svéd, amerikai, izraeli, orosz és ukrán befektetők jelentek meg, a térség belvárosi jellege ma már az északi összekötő vasúti híd vonaláig terjed. - Nem titok, hisz Csányi Sándor is bejelentette, hogy az OTP ide hozza új, 50 ezer négyzetméteres bankközpontját, de itt van a Budapest Bank és az Erste Bank központja, az MKB számítástechnikai központja is, rengeteg nemzetközi cég mellett – sorolja a befektetőket Tóth József, hozzátéve, hogy az utóbbi években 70 ezer munkahelyet teremtettek a kerületben mindenféle állami támogatás nélkül.

A főváros negyedik legnagyobb kerületének 1995 óta nullszaldós a költségvetése, az ideit is adósság betervezése nélkül fogadták el. Közben a beruházások függvényében évente 2-6 milliárd forint körüli értékben gyarapítják a helyi vagyont, amelynek összértéke jelenleg 105 milliárd forint.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

Ezen a ponton elborul a kerület vezetőjének arca, hiszen ebben a vagyonban benne vannak az iskolaépületek is, amelyeknek azonban csak a tulajdonjoga maradt az önkormányzatnál, még a bérbeadásuk jogát is elvette az állam. Csorbultak az önkormányzati jogok, a Klebelsberg Központ nem költ az épületek felújítására, de ennél is fontosabb, hogy a gyerekek elesnek a korábban a testi, nyelvi és informatikai nevelésükre pluszban adott rengeteg támogatástól. - Azt szoktam mondani, hogy nem lehet XXI. századi gyerekeket XX. századi épületekben XIX. századi körülmények között nevelni, ez lebutítás. Márpedig a közoktatás államosításával a Fidesz-kormány a legjobbakat húzta lefelé, ez bűn, ez nemzetellenes, ez megbocsájthatatlan – szól az indulatos kirohanás a polgármestertől.

A Baloldali Önkormányzati Közösséget (BÖK) is vezető politikus szerint az önkormányzatok fejlődésében 2010-nél határt kell húzni. Azóta az állam kiszolgálóivá tett helyi testületeknek annyi az üzenet: ha jól viselkedsz, eszel a tenyerünkből, ha nem, meglátod a következményét. Megnőtt a „pofapénzek”, az év végi maradványpénzek szubjektív osztogatása, de ebből a csomagból még soha nem kapott a kerület. 2010 előtt pályázataik kétharmada nyert, azóta jó, ha a 20 százaléka, azok is kisebb jelentőségű fejlesztéseket támogattak. Szociális segélyekre évi 900 milliót kell költeniük állami támogatás nélkül, 96 ezer ügyirat jelenik meg a szociális osztályon egy évben, 26 ezer ember fordul segítségért a hivatalhoz. A szociális gondoskodás megszervezését az egyik legfontosabb feladatnak tartja Tóth József, kiemelve a XIII. kerület bérlakásépítési csomagját.

2000 környékén döntöttek bérlakások építéséről, 2002-ben adták át az elsőt a Petneházy utcában, azóta összesen 576 bérlakást építettek, bevezették a változó élethelyzetekhez igazodó lépcsőzetes lakáshoz jutást, a helyiségbérletekből származó bevételt is a bérlakásszertorba forgatják vissza.

Most 5600 bérlakásuk van, ezek 70 százaléka már összkomfortos, komfortos, vagy félkomfortos. Amikor Tóth József hivatalba lépett, 54 ezer lakás volt a kerületben, ma 74 ezer van, ami azt mutatja, hogy nemcsak a cégek szeretnek itt megtelepedni, hanem az emberek is. Az ezredforduló táján 640 gyerek született évente a kerületben, ma ez a szám 1100 és ezt a változást új gyermekintézmények nyitásával követik.

A legutóbbi önkormányzati választáson az egyéni körzetekben csak szocialista politikusok nyertek, a többi párt csak kompenzációs listán jutott be. Amikor arról faggatom a polgármestert, ez segíti-e a munkáját, visszafogottan csak annyit felel: a pártszínek csak a választási kampány egy hónapjában számítanak, hogy közben mire lehet jutni, abban nagyobb szerepe van a folyamatos konzultációnak. A legfontosabbnak a kerületben működő 80 civil szervezettel kialakított kapcsolatokat tartja, hiszen ezeknek tízezer tagjuk van, míg a pártoknak együttvéve jó, ha 1500.

Választás 2018
Az egyik legsikeresebb MSZP-s politikus Tóth József. Egyéni munkájával eddig kilenc választást nyert, három ciklusban volt parlamenti képviselő, 2014-ben 70 százalékos többséggel szerezte meg hatodszor is a polgármesteri széket.
A mostani parlamenti választási felkészülés azonban pártszinten tartogat izgalmakat a kerületben. A 11-es, Újpesttel közös választási körzet hagyományosan a baloldalé, de a nagy tekintélyű Kiss Péter halála után a helyébe lépő Horváth Imre még az MSZP-t is otthagyta, amikor kiderült, hogy a DK-val kötött alku eredményeként nem indulhat a körzetében. Ettől függetlenül a polgármester nem tekinti elveszettnek ezt a körzetet, bízik a lakosság józan ítélőképességében és értékrendjében.
Amikor azonban arról faggatom, a Botka László felkérésére tavaly nyáron kidolgozott fővárosi kampánycsomagjának megfelelő irányba mennek-e a dolgok, határozott nemmel válaszol. Hozzáteszi ugyanakkor azt is, változatlanul úgy gondolja, a budapesti körzetek nagy része nyerhető lenne. Ám a 3 és fél év alatt elmaradt munkákat nem lehet bepótolni 1-2 hónap alatt. - Nem egy pártnak mondom ezt, hanem a baloldali pártoknak – teszi hozzá.
Csendes fenntartásai ellenére aktív szerepet vállal a kampányban, kitelepüléseken is megjelenik. Közben pedig hangsúlyozza, hogy utolsó pillanatig lehet olyan összefogás, aminek eredményeként csak egyetlen ellenzéki jelölt indul, akár a szavazólapon is ki lehet húzni egy visszalépőt, ez szerinte csak technikai megoldás kérdése.
Tóth József szerint, ha a Fidesz kétharmadot szerezne április 8-án, nemcsak az önkormányzatok rendszeréhez nyúlna hozzá, hanem a civil szférához, a bíróságokhoz és az ellenzéki sajtóhoz is. A településeket azonban még senki ne sirassa – figyelmeztet, hiszen a helyi választások csak 2019 őszén lesznek, s addig nagyon sok minden változhat.
Mikor pedig azt firtatom, lehet-e valaha fideszes a XIII. kerület, elgondolkodva feleli: - a lassan 120 ezres lakosságunk cserélődése az utóbbi években felerősödött, az ide érkezők pártkötődése pedig bármilyen lehet. Ebben a helyzetben az a feladat, hogy őket is XIII. kerületivé kell tenni!
Göncz Árpád emléke

Nem túlzás azt állítani, hogy a főváros leglátványosabban fejlődő kerülete a XIII.. Megszűnt a rendszerváltozás előtt nem titkoltan egymásra mutogató városrészek közötti ellentét, de közben mindegyik megtartotta saját jellegzetességeit.

A rendszerváltozás környékére nagyobbrészt kiürült, pusztulásnak indult angyalföldi ipari területek helyén ma világcégek irodaházai, szolgáltató központjai működnek, gombamód nőttek ki a földből a lepusztult bérházak helyén az új lakóépületek, köztük a nemzetközi díjas passzívház, Duna-parti luxuslakások, a kerületet gazdagítja az úszó VB-re megépült Duna Aréna.

Ahogy az egész kerületben, úgy a Vizafogón és az Országbíró lakótelepen az ott élők igényei alapján megújított zöldfelületek Budapest legélhetőbb lakótelepévé tették ezt a városrészt. Újlipótváros a klasszikus belváros része, Bauhaus épületei közül a Duna parton épült Palatinus-házak a Világörökség részei.

A kerület önkormányzata az egyetlen jobbikos képviselő ellenszavazatával döntötte el 2016-ban, majd a főváros közgyűlése is nagy többséggel hagyta jóvá, hogy az Árpád híd pesti hídfőjének környékét nevezzék ezentúl Göncz Árpád városközpontnak. Az államfő demokráciafelfogása, humanizmusa az első helyen áll a kerület értékrendjében is – indokolja Tóth József a döntést.

A kerület városrészeinek felsorolását a Margit-szigettel kellene folytatni, de ezt 2013. július 20-án az Országgyűlés fideszes többsége közvetlenül a fővároshoz csatolta. A polgármester szerint a magyar közigazgatási rendszerbe ilyen durván még soha nem avatkozott bele egy kormány.