Nem tudom már, ki mondta, de alighanem igaza volt: ”Boldog az a nép, amelynek történelme unalmas”. Ránk most ismét izgalmas idők várnak, következésképp továbbra is tarthatunk a boldogtalanságtól. Április 8-án reggel, midőn elmerengünk közös sorsunk eddigi alakulásán, és az előttünk álló ikszelés várható következményein és eredményein, talán arra a következtetésre jutunk, hogy minden kiállásunk és tettünk immáron hiábavaló. Megmérettünk és könnyűnek találtattunk.
Magam legalábbis itt tartok. A hetedik x-en túl lévén, tanúja voltam a megbukott, nagy közösségi kísérletnek, majd a szabadságnak, amely nem szült nekünk rendet, de tétovaságával, baklövéseivel megszülte a NER-t minden szörnyűségével, sunyi mocskával. Alighanem ez is a fejünkre omlott volna már, ha nem tartja életben az Unió pénze. A támogatás hasznát ugyan jobbára Orbán Viktor magánvállalkozása fölözi le, de talán a választók jó része a mai napig azt képzeli, hogy az EU valamiféle nagy közkassza, amelyből mi, büszke magyarok jog szerint szakajtunk történelmi érdemeinkért, valamint nemzeti sérelmeink kompenzálásaként. Nem lehet véletlen, hogy a 24.hu által publikált közvélemény-kutatás nemrég kimutatta: a magyarok szerint Rákosi Mátyás óta nem volt még közéleti férfiú, aki annyit ártott volna az országnak, mint Orbán Viktor.
Jómagam úgy látom, anyagi és szellemi csődben vagyunk. Hanem itt az új választás, és a hódmezővásárhelyiek követendő példája. Szavazzunk! Jó. De mi lesz majd aznap késő este, s tovább? Vegyük szemügyre a lehetőségeket!
1./ A Fidesz ismét kétharmaddal nyer. Programja nincs, folytatja, amit eddig tett, csak minden rosszabb lesz. Az unió előbb-utóbb megunja ezt a vircsaftot, s akkor nem lesz több ingyenpénz. Akkor majd lebontják a kormány mozgásterét most még jelentősen korlátozó európai szabályokat, és kilépünk az unióból. Sokkal kevesebb ellopható közpénz marad a mohó csapatnak. Ez egyfelől gazdasági visszaeséshez vezet annak minden kínos velejárójával, másrészt osztozkodási vitákat okoz majd a csókosok között, akik megszokták, hogy nekik több jár. Mert járni jár majd, de nem jut.
A civil társulásokat, Soros gyermekeit, a galád migránspártiakat (csak a CÖF nem az ugyebár?!) megszüntetik, működésüket lehetetlenné teszik. A CEU-t elzavarják az országból. Ellenzék többé nem lesz, még ez a kevés és gyatra sem, megjelennek viszont majd a nagy fekete autók, amelyekben sorra kapnak szívrohamot az ügyészség kapuja előtt a vizsgálat alá vont sorosista személyek. A tekintélyét már eddig is elvesztett Országgyűlés befolyása végképp semmivé válik. Ez lesz a NER teljes diadala, Magyarország romlása pedig folytatódik. Hogy meddig? Ki tudja? Amíg bunkósbotot nem ragadunk. A bunkósbot pedig érvelésnek vajmi kevéssé tartalmas, ámbár időnként fölöttébb hatásos. Ámde mi lesz utána? Ennek mérlegelése hiábavaló.
2./ A Fideszt győz, de egyszerű többséggel. Marad a jelenlegi poshadás. Nemigen lesz gyarapodás, a Fidesz pozíciói minden hatalmi ágban sértetlenek maradnak, s mindenütt csak mélyül és terebélyesedik az erkölcsi rothadás, amely a NER lényegének tekinthető. A folyamat lassúbb lesz, és talán kevésbé émelyítő is, mert nagy úr a megszokás. De én élek a gyanúperrel: ha április 8-án a demokrácia ismét vereséget szenved, itt a következő 15-20 évben nem lesz feltámadás és kibontakozás. Hacsak bunkósbotot nem ragadunk. Márpedig a bunkósbot érvelésnek vajmi kevéssé tartalmas, ha esetleg fölöttébb hatásos is. Ennek mérlegelése hiábavaló.
3./Nyer a jelenlegi ellenzék egyszerű többséggel. Jó. De ki fog kormányozni? És hogyan? Vessük pillantásunkat a parlamenti bejutásra esélyes, mondjuk öt formációra. Lát valaki közöttük olyan csoportosítást, amely szilárd parlamenti többségre támaszkodva, jogállami eszközökkel kormányoz, miközben a Fideszé minden, a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól formálisan független hatalmi központ? (Na jó, a rendőrség idővel talán nem.) És a parlamentben ott ül majd az ellenzék, amely nem tisztel sem istent, sem embert, amelynek nincsenek sem erkölcsi, sem politikai, sem anyagi korlátai, és minden (tisztességtelen és mocskos) módon igyekszik majd aláásni az új kormány valamennyi kezdeményezését és törekvését, különösképpen az elszámoltatást. Ez szép kis káosz lesz - vagy lehet. (Nem ezt remélem.) Ha pedig ez az új, remélhetőleg demokratikus (nem jobbikos) kormány kudarcot vall és megbukik, ismét jön a Fidesz. És akkor itt kő kövön nem marad: mindenek előtt kipusztítják még a bunkósbotokat is. Ennek mérlegelése hiábavaló.
4./ Kétharmaddal nyer a jelenlegi ellenzék, az az öt formáció, amely egyáltalán esélyes bejutni a Házba. Ebben az elmebeteg választási rendszerben még ez is lehetséges, csak el kell menni szavazni. Muszáj. De mégis: ki fog kormányozni? És hogyan? A jogi lehetőség, hogy erőszak nélkül le lehet rombolni a NER ocsmány építményét, és meg lehet kezdeni a 4. Köztársaság felépítését – ismétlem: az elvi jogi lehetőség adott lesz. De az ezt irányító, végiggondoló és végrehajtó csapat megalakításáról már lekéstünk. És egyáltalán: van erre esély – legalább 100 napra, miként azt Bokros Lajos javasolta? Vajon e kedvező sorsfordulat esetén lesz-e kellő bölcsesség az új honalapítókban, hogy egyképpen ügyeljenek az új jogállam jövendő működőképességére és önvédelmi biztosítékainak rendszerére? Hogy alkotó szakértői és politikusi viták során formálják meg az új alkotmányt, a választási rendszert, az ügyészég működtetését és törvényességi ellenőrzését, miközben megőrzik függetlenségét? Hogy a szakmailag alaposan felkészült és okos bírák külső befolyás és félelem nélkül ítélkezhessenek, mégpedig addig, amíg képességük teljében vannak? Hogy az alkotmánybírók ne fizetett politikai nyaloncok, hanem a jogállam legfőbb őrei legyenek? Hogy az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok, a szociális háló újjáépítésére finanszírozható és működtethető megoldást találjanak? Mindehhez évek kellenek és közegyetértés.
Ám minthogy félelmeim szerint szerint Orbán Viktor legalább egy emberöltőre megmérgezte Magyarország közéletét, Tamás vagyok mindebben. S habár jól tudom, a bunkósbot forgatása vajmi kevéssé tartalmas érvelés, ettől még szükség lehet rá, mert fölöttébb hatásos. Bárcsak ne lenne igazam! De ahogy' most állunk, minden mérlegelés hiábavaló.
