Előfizetés

"Nem tudom, szeretném-e vagy sem a tokiói olimpiát"

Mészáros Márton írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.03.02. 06:52
Fotó: Szalmás Péter
Sárosi Laura tollaslabdázó olimpikon a múlt héten, a madridi királyi palotában vehette át a spanyol exkirályné nevét viselő díjat Zsófia királynétól. A fair play cselekedete, amelyért kitüntették, megérintette a Bourbon-dinasztiát is.

- Mit mond az ember a volt spanyol királynénak, ha szemtől szemben áll vele?

- A díjátadáskor csak megköszöntem az elismerést (tudok egy kicsit spanyolul), aztán kézfogás és két puszi következett. Ott csak ennyire volt lehetőség, de a díjátvételt követő állófogadáson megköszöntem neki, hogy engem választott a díjára. Megkérdeztem tőle, miért éppen én kaptam az elismerést, erre válaszul elmesélte, hogy mennyire megfogta a történetem. Megkért, meséljem el az ominózus cipős történetet, meséljek az életemről, a karrieremről, a terveimről.

- A bizonyos „cipős történet” az, amiért a Magyar Olimpiai Bizottság tavalyi fair play díjátadóján és most Madridban elismertek: a La Roche sur Yon-ban rendezett tollaslabda-eb második körében játszott a német Karin Schnaase ellen, amikor az ellenfél cipője elszakadt. A játékos nem hagyhatja el a pályát, s mivel Schnaasenak nem volt tartalékcipője, megnyerhette volna a meccset, de Ön gondolkodás nélkül odaadta neki a saját tartalék lábbelijét. Így történt?

- Pontosan, de ez számomra teljesen természetes cselekedet volt. Ez a 2016-os olimpia előtt történt, és nem győzöm hangsúlyozni: a világranglista-pontjaim alapján jutottam ki a riói olimpiai játékokra. Korábban éppen húsz évvel előttem járt magyar tollasozó ötkarikás játékokon.

Fotó: Tóth Gergő

Fotó: Tóth Gergő

- Az év végén 80. születésnapját ünneplő exkirályné egymaga dönt a Zsófia királyné-díj odaítéléséről?

- A királyi család dönt róla. Ezen a díjkiosztón tizenhárom kategória van, a trófeák mindegyikét egy uralkodóról vagy uralkodói házastársról nevezték el. Azok a személyek, akiknek a nevét díj viseli, maguk választják ki azt, hogy ki legyen az adott évi elismert.

- Adódott lehetősége a Bourbon-ház a gálán jelenlévő többi tagjával – János Károly volt uralkodóval, Fülöp spanyol királlyal és Letícia királynéval – szót váltani? A király 1992-ben, édesapja az 1972-es olimpián a spanyol vitorláscsapat tagjaként vett részt, nem áll tőlük távol a sport.

- Az Év sportolója-díjátadó egyike azoknak a nem állami eseményeknek, amelyen szinte minden évben részt vesz a jelenlegi uralkodó és a hitvese, akárcsak a király szülei, vagyis az előző király és királyné. Leginkább Fülöp királlyal tudtam beszélgetni, számomra ez a legnagyobb élmény! Közvetlen, barátságos volt velem. Kérdezte, hogyhogy tudok spanyolul, hogy állok a sporttal, mik a konkrét terveim a jövőt illetően. Őszintén érdekelte az is, mit tanulok. Habár mondták nekem a szervezők, hogy nagyon közvetlenek és érdeklődőek lesznek irántam, el sem hittem volna, hogy ennyire emberiek lesznek.

- Carolina Marín spanyol világbajnok a példaképe. Azt követően, hogy Marín két éve Rióban megnyerte az olimpiát, a spanyol állam kiemelt gondot fordít a sportágra?

- Igen, határozottan úgy látszik, hogy nagyon hangsúlyozottan foglalkoznak a tollaslabdával, szinte minden segítséget megadnak a megfelelő felkészüléshez, a versenyekhez. Marínnak ebben nagy szerepe van: megnyerte az olimpia tollaslabda-tornájának női egyesét, világbajnok és háromszoros Európa-bajnok. Nyilván ennek a kiemelt figyelemnek köszönhető az, hogy az én történetem megfogta a Bourbonokat. Amúgy 2015-ben ezen a gálán ő vehette át a legjobb spanyol női sportoló elismerést.

- Achilles-gyulladása van, nemrég részleges Achilles-szakadást szenvedett. Van esélye arra, hogy ott lehessen április 24-29. között a Tollaslabda Európa-bajnokságon, Huelvában?

- Szinte semmi. Részleges Achilles-szakadásom van, igaz, csak a rostok szakadtak, és találtam olyan dokit, aki nagyon intenzíven tudta kezelni, de csak jövő héten kezdhetek ténylegesen mozogni, akkor is csak ötven százalékosan. Ez nagyon megvisel, hát még az, hogy gyulladás van a másik Achillesemben és a sarkamban. Egy sportolónak soha nem jön jól az öthetes kihagyás. Viszont három hete a Pécsi Műszaki Egyetemen környezetmérnökként államvizsgáztam, egy csapatbajnokságot és a múlt heti osztrák nemzetközi megmérettetést pedig kihagytam. Pontszerzés szempontjából jól jöttek volna az ottani szereplések…

- Lemond a 2020-as tokiói olimpiáról annak fényében, hogy a magyar sportpolitika a csapatsportokat részesíti előnyben az egyéni sportágakkal szemben, a tollaslabdában pedig talán Krausz Gergely az, akit a Magyar Tollaslabda Szövetség a leginkább favorizál?

- Krausz Gergő, aki mellesleg közeli barátom, valóban esélyes a kijutásra. A világranglistás helyezése alapján mindenképpen, de az is mellette szól, hogy velem ellentétben életvitelszerűen Magyarországon él, s folyamatosan versenyez. Én egy dán csapattal írtam alá szerződést, az áprilisban, a szezonvégén jár le, de például az olimpia után három-négy hónapot kihagytam. Gondjaim vannak a szponzorkereséssel is, nem titkolom. Függetlenül attól, a magyar sportélet mibe fektet igazán sok pénzt, és mibe kevesebbet, nem tudom, szeretném-e vagy sem a tokiói olimpiát.

- Ez még eldöntendő kérdés?

- Az, ezer okom van a részvételre és a távol maradásra is. Viszont abban biztos vagyok, hogy akkor, ha szeretném, ki tudok jutni. A sérülés arra is lehetőséget biztosít, hogy eldönthessem, merre menjek tovább. Huszonöt éves vagyok, már csak néhány évig tudnám a tollast olyan színvonalon művelni, amit megkövetelek magamtól. Szeretnék továbbtanulni is, mert a következő ötven évemre is gondolnom kell.

Névjegy
Hétévesen kezdett tollaslabdázni az Érdi VSE-ben. A 2016-os olimpián húsz év után ő volt az első magyar tollaslabdázó, aki részt vehetett a játékokon. Néhány hete a Pécsi Tudományegyetemen környezetmérnökként államvizsgázott.

Takeshi Kovacs felemás kalandjai

Ficsor Zoltán
Publikálás dátuma
2018.03.02. 06:46
SZUPERKATONA - Takeshi Kovacs beleveti magát a jövőbe – és a gyilkolásba

A Netflix vadonatúj sci-fi–sorozata alapvetően bugyuta alapkoncepcióra épül, de jobban kell koncentrálnia a nézőnek, mint egy emelt szintű matek érettségin, hogy követni tudja az eseményeket.

Háromszáz évet haladunk előre az időben, az emberiség számára a halál már múlt idő. A társadalom tagjai beépített chipekkel a nyakukban közlekednek, amelyekben a teljes tudatuk és személyiségük tárolódik. A szereplők úgy cserélgetik a testüket, mint VV Aurelio a barátnőit – baj csak akkor van, ha a kütyü megsemmisül, mert akkor tényleg vége a dalnak.

A pilothoz nem árt a türelem: az első 25 percben homlokráncolva próbáljuk megfejteni, mit is nézünk pontosan. Az epizód második felében kezd összeállni a kép, sőt kezd felébredni bennünk az érdeklődés. Az Altered Carbon ugyanis a Richard K. Morgan könyveiből született remek forgatókönyvnek és gyönyörű látványvilágának köszönhetően a maximumot kihozza az alapötletből.

Főhősünk, Takeshi Kovacs (Joel Kinnaman)egy új testben ébred, de nem akárhol: börtönben. Kovacs nem más, mint egy szuperkatona, aki természetesen zavaros és tragikus múlttal bír. Gyorsan a falakon kívül kerül, a roppant gazdag és befolyásos Laurens Bancroftnak (James Purefoy) hála, aki megbízza saját halálának felgöngyölítésével. Bancroft a chipnek köszönhetően ugyan visszatért az élők sorába, de sajnos az utolsó 48 órájára nincs rögzítve. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg, de a milliomos meg van győződve arról, hogy valaki megölte. Főszereplőnk előbb kiélvezi a jövőben kapható összes hedonista élvezetet, a futurisztikus kábítószerektől kezdve, a kaméleonként változó sztriptíztáncosokig, majd némi önmarcangolás után elvállalja a feladatot.

Az Altered Carbon erőssége kétségkívül a lenyűgöző díszlet és a parádés akciójelenetek. Van itt minden a csodaszép, misztikus japán látványvilágtól kezdve a neonfényes underground diszkó-verekedésig és a viktoriánus hotel-lövöldözésig. A sorozat vegyes értékeléseket kapott, ami érthető, hiszen előbb még a fejünket fogjuk a közhelyes dialógusoktól, a következő pillanatban pedig a szánk is tátva marad a látványtól. A sci-fi kedvelőinek kihagyhatatlan, de a semlegeseknek is megér egy próbát.

Takeshi Kovacs felemás kalandjai

Ficsor Zoltán
Publikálás dátuma
2018.03.02. 06:46
SZUPERKATONA - Takeshi Kovacs beleveti magát a jövőbe – és a gyilkolásba

A Netflix vadonatúj sci-fi–sorozata alapvetően bugyuta alapkoncepcióra épül, de jobban kell koncentrálnia a nézőnek, mint egy emelt szintű matek érettségin, hogy követni tudja az eseményeket.

Háromszáz évet haladunk előre az időben, az emberiség számára a halál már múlt idő. A társadalom tagjai beépített chipekkel a nyakukban közlekednek, amelyekben a teljes tudatuk és személyiségük tárolódik. A szereplők úgy cserélgetik a testüket, mint VV Aurelio a barátnőit – baj csak akkor van, ha a kütyü megsemmisül, mert akkor tényleg vége a dalnak.

A pilothoz nem árt a türelem: az első 25 percben homlokráncolva próbáljuk megfejteni, mit is nézünk pontosan. Az epizód második felében kezd összeállni a kép, sőt kezd felébredni bennünk az érdeklődés. Az Altered Carbon ugyanis a Richard K. Morgan könyveiből született remek forgatókönyvnek és gyönyörű látványvilágának köszönhetően a maximumot kihozza az alapötletből.

Főhősünk, Takeshi Kovacs (Joel Kinnaman)egy új testben ébred, de nem akárhol: börtönben. Kovacs nem más, mint egy szuperkatona, aki természetesen zavaros és tragikus múlttal bír. Gyorsan a falakon kívül kerül, a roppant gazdag és befolyásos Laurens Bancroftnak (James Purefoy) hála, aki megbízza saját halálának felgöngyölítésével. Bancroft a chipnek köszönhetően ugyan visszatért az élők sorába, de sajnos az utolsó 48 órájára nincs rögzítve. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg, de a milliomos meg van győződve arról, hogy valaki megölte. Főszereplőnk előbb kiélvezi a jövőben kapható összes hedonista élvezetet, a futurisztikus kábítószerektől kezdve, a kaméleonként változó sztriptíztáncosokig, majd némi önmarcangolás után elvállalja a feladatot.

Az Altered Carbon erőssége kétségkívül a lenyűgöző díszlet és a parádés akciójelenetek. Van itt minden a csodaszép, misztikus japán látványvilágtól kezdve a neonfényes underground diszkó-verekedésig és a viktoriánus hotel-lövöldözésig. A sorozat vegyes értékeléseket kapott, ami érthető, hiszen előbb még a fejünket fogjuk a közhelyes dialógusoktól, a következő pillanatban pedig a szánk is tátva marad a látványtól. A sci-fi kedvelőinek kihagyhatatlan, de a semlegeseknek is megér egy próbát.