Elefánt és a narancs

Donald Trump amerikai elnök csütörtökön bejelentette, 25 százalékos büntető vámot vetne ki az import acélra, 10 százalékot az alumíniumra. Tokiótól New Yorkig eséssel reagáltak a tőzsdék. Kínától Európáig kereskedelmi háborúról beszélnek, és ellenlépéseket fontolgatnak. Az USA-ban pedig több nagy ipari ágazat óriása is a lépés veszélyeire hívta fel az elnök figyelmét: Bush 2002-es hasonló intézkedése 200 ezer munkahelyet szüntetett meg.

Trump egyetlen hatalmon lévő európai támogatója, Orbán Viktor pénteki rádiós szózatában egy szót sem vesztegetett arra, milyen hatásai lehetnek a rendkívül nyitott magyar gazdaságra egy lehetséges kereskedelmi háborúnak. Ehelyett a szokásos bornírt sületlenségeivel traktálta a hallgatóságát.

Ami közös Donald Trumpban és Orbán Viktorban, hogy szeretnek füllenteni, nem szeretik a „migráncsokat”, és nem értenek a gazdasághoz. Amiben viszont lényegi a különbség a két politikus között, hogy Trump joggal gondolja, hogy övé a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalma, és ha ő mond valamit, legyen az a legnagyobb ostobaság, a világ odafigyel, és a szavainak súlya van. Orbán Viktor viszont csak azt hiszi, hogy befolyásolhatja a nemzetközi történéseket. Most éppen az ENSZ-nek támadt neki egy olyan ország vezetőjeként, amelyet nagyítóval kell keresni a térképen. Az USA azért valamivel könnyebben felismerhető a földabroszon, mert elég nagy felületet foglal el.

Amerika gazdasági súlyának arányát a globális gazdaságban két számjeggyel jelölik. Magyarország az egy százalékot sem éri el. Ha a republikánus elefánt trombitál, azt a szavannán minden élőlény meghallja; ha egy kicsi, savanyú, fonnyadt narancs leesik a fáról, rajtunk kívül a kutya sem veszi észre.

Nekünk viszont az is rossz, ha elefánt lép a lábunkra, és az is, ha megpróbálják letolni a torkunkon a fonnyadt narancsot.