Puskás Stadion - Blöffbizottság felügyel

Publikálás dátuma
2018.03.06. 06:52
Idén kell szerkezetkésznek lenni az új Puskás Ferenc Stadionnak, melynek átadási határideje: 2019. október 31. Fotó: Tóth Gergő
Az Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével létrehozott bizottság a gyakorlatban nem létezik, nem felügyeli a Puskás Ferenc Stadionban zajló munkálatokat.

Orbán Viktor miniszterelnök hozta létre tavaly április 20-án a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottságot. A miniszterelnök aláírásával ellátott kormányhatározat előírja, hogy a testület havonta legalább egyszer – de inkább gyakrabban – üljön össze, és folyamatosan felügyelje, illetve értékelje a munkálatok haladását. A bizottság tagja még Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnöke, Fürjes Balázs, a kiemelt budapesti beruházásokat felügyelő kormánybiztos (akitől tavaly a vizes vb-re épült Budapest Arénával kapcsolatban megtanultuk, hogy minden látványterv csak blöff, és a szemfényvesztésen kívül nincs más funkciója) és Seszták Miklós, nemzeti fejlesztési miniszter.

A testület létrehozása volt a válaszlépés az európai szövetség (UEFA) rendkívül szigorú figyelmeztetésére, amit azért kapott Magyarország, mert nem tartotta be a pályázat benyújtásakor vállalt 2018-as határidőt az új Puskás Ferenc Stadion felépítésére. A bizottság nemhogy havonta, negyedévente sem ült össze. Megkérdeztük a bizottság tagjainak sajtósait, hány üléséről tudnak a testületnek, három helyről nem érkezett válasz, az MLSZ annyit reagált, hogy az építkezések ellenőrzése megfelelő módon zajlik. Nem először – és vélhetően nem utoljára – fordul elő, hogy egy sajtóosztály nem válaszol a feltett kérdésre, vagy úgy tesz, mintha nem értené, mit kérdeztek tőle. Lapunk úgy tudja, a testület a négy tag részvételével nem tartott és nem is tart üléseket, ezért nem tudott nekünk senki sem jegyzőkönyvet mutatni a szép nevű bizottság munkájáról, és ez az oka a nagy hallgatásnak is.

A Puskás Ferenc Stadionról rugalmasan változtak az elképzelések, Orbán Viktor bármikor felülírta egy új kormányrendelettel saját maga korábbi határozatát. A felújítással kapcsolatos ötletpályázat alkalmával 2006-ban (ehhez még nem volt köze a miniszterelnöknek) az az elképzelés nyert, hogy a leendő Nemzeti Olimpiai Központban a régi Puskás Stadionból atlétikai stadion lesz a felső karéj elbontásával és mellé épül a futballaréna Nemzeti Stadion néven.

Öt évvel később Orbán Viktor aláírásával született kormányhatározat arról, hogy 2020-ig újuljon meg az Istvánmezei úton található Olimpiai Központ, ezen belül 2015-ig 35 milliárd forintból épüljön meg az új Puskás Ferenc Stadion, 40 ezres lelátóval, amely szükség esetén 55-60 ezresre bővíthető.

Alig egy esztendő múltán 2012 március 20-án Orbán Viktor bejelentette, hogy új, 65 ezres aréna épül, de a régit sem bontják el, hanem felújítják, ezzel megerősítette a hat évvel korábbi elképzeléseket.

A 2013. április 15-én a Magyar Közlönyben megjelent 1207/2013-as kormányhatározatban Orbán Viktor 2017-re rendelte el a munkálatok befejezését. Nem volt már szó külön atlétikai és futballstadionról, hanem egy legalább 65 ezer néző befogadására alkalmas multifunkcionális sportközpontot álmodott meg a kormányfő, elképzelése szerint az új Nemzeti Stadionnak – a jelenlegi Puskás Ferenc Stadion pilonjainak külső kontúrja és az új lelátók közötti hasznosításra alkalmas terület kialakításával – többek között az alábbi, sport és egyéb funkciók megvalósítását kellett volna ellátnia (ez szerepel a kormányhatározatban): edzőtermek, konferencia helyszín, mélygarázs, szálloda, egyes edző és versenypályák, jégkorong, labdajátékok, asztalitenisz, vívás, ökölvívás, birkózás, és további küzdősportok edzőtermei, sporthoz kapcsolódó kereskedelmi egységek, üzletek, a kapcsolódó létesítmények igényeit egész évben ellátó éttermek, valamint gasztronómiai koncepció megvalósítása, sportolói és lakossági igényeket kielégítő fitneszközpont, a stadion legfelső szintjén kivilágítható panoráma futópálya.

Ez a kormányhatározat majdnem négy évig élt, ám Orbán Viktor 2017. március 6-án az 1098/2017. számú rendelettel visszavonta saját korábbi 2013-as határozatát, ezzel eldőlt, nem lesz kivilágítható panoráma futópálya az új stadion legfelső szintjén (sem). Az új határozatban a Puskás Ferenc Stadion átadási határideje már 2019. október 31., de kikerültek a multifunkciós elképzelések is, maradt az elvárás a legalább 65 ezres befogadóképességről, illetve 2018-ban 40,645 milliárd, jövőre 65,058 milliárd forintot kell a költségvetésből a kivitelezésért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak biztosítani az aréna felépítésére.

Az UEFA 2014. szeptember 12-én döntött arról, hogy Budapest is rendezhet mérkőzéseket a 2020-as Eb-n (három csoportmeccset és egy nyolcaddöntőt). A döntést hivatalos honllapján többek között azzal indokolta, hogy 2018-ra elkészül az új, 68 156 néző befogadására alkalmas Puskás Ferenc Stadion. Amelyről tudjuk, hogy nem lesz kész, érthető, ha az UEFA nem örül annak, hogy a benyújtott pályázattal félrevezették…

Németország beugrásra kész
Lapunk az UEFA-t is megkérdezte, mennyire aggasztó, hogy a Puskás Stadion átadásának módosított határideje 2019 október 31., van-e B-terv arra az esetre, ha ezt a határidőt sem sikerül tartani? Az európai szövetség a Népszavának azt írta, folyamatosan egyeztet az MLSZ-szel, és biztos benne, hogy a vállalt határidőre elkészül az aréna. Hivatalosan minden rendben, ám az minden bizonnyal nem véletlen, hogy Németország jelezte, ha bármelyik helyszínen gondot okozna a mérkőzések lebonyolítása, akkor beugróként szívesen segít, több német város is szívesen átvállalja az Eb-találkozók megrendezését. Természetesen nincsenek véletlenek, a németek 2024-ben Eb-házigazdák akarnak lenni, ezért például támogatták, hogy 2020-ban a kontinenstornán Londonban legyenek az elődöntők és a döntő, cserébe az angolok is lobbiznak a 2024-es német kandidálás sikeréért.

Nem olcsó párizsi

Publikálás dátuma
2018.03.06. 06:51
Fotó: AFP/Gabriel Bouys
Neymar nélkül jelentősen csökkentek a továbbjutási esélyei a PSG-nek a Real Madrid elleni labdarúgó Bajnokok Ligája-visszavágón.

Nemegyszer kiderül, hogy a hatalmasok is mennyire törékenyek. Emlékszünk, milyen körülmények között esett ki a múlt évben a PSG a Barcelonával szemben. (Az akkori, egyoldalú játékvezetői szarvashibák nyomán kialakult 1-6 idején Neymar még a katalán klubhoz tartozott.) Nemrégiben láttuk, a mérkőzés bírája miféle nyomás alatt tartotta a francia csapatot a 3-1-re győztes Real Madriddal szemben.

De ez még „semmi”.

Mert hiába költött több mint 400 millió eurót két csatárra Nasszer Al-Kelaifi, a párizsi klub elnöke, meglehet, hogy az év eddigi legfontosabb mérkőzésén mind a 400 milliót kiteheti az ablakba. A 222 milliós Neymart most operálták hazájában, és a brazilok mit sem törődnek a francia szempontokkal, nekik – a bálvány felgyógyulásán túl – kizárólag az a fontos, a talizmán játszhasson a világbajnokságon. Azaz addig tart a rehabilitáció, ameddig tart: ha kell, éppen három hónapig. Az után meg kezdődik a vb. A szintén sérült, 180 milliós Mbappé távolléte egyelőre csak kérdéses, de ha a francia felfedezett pályára lép is, nagy dilemma, várható-e tőle csúcsforma. (Miként persze azt sem tudni, mire megy ő meg a csapata Neymar nélkül.)

A L'Equipe című neves sportnapilap „a francia futball legerősebb emberének” nevezte Al-Kelaifit, de a jelek azt mutatják, ez a nemzetközi elitben még édes kevés. Annak már nagyobb súlya van, hogy a futball pénzügyeivel (is) foglalkozó, londoni székhelyű Soccerex a világ száz leggazdagabb klubjának listáján a harmadik helyre tette a PSG-t, és csak a hatodikra a Real Madridot. Ám egy-egy rossz mozdulat, és fölöslegesen gurulnak a százmilliók...

Érthető, ha Párizsban most az a fő téma, hogy Mbappé „versenyt fut az egészséggel”. Ha ő sem szerepelhet, akkor a francia együttes amúgy sem elsöprő esélyei minimálisra csökkennek, noha a Real Madrid mostanában nem éppen királyi gárda. A bajnokságban a múlt héten az ötödik vereségét szenvedte el, és tizenöt pontos hátrányban van a veretlen listavezető Barcelonával szemben. Ráadásul még a második helyezett Atletico Madridtól is hét pont választja el, miközben mögötte egyetlen pont különbséggel következik a Valencia. Hogy ez milyen szokatlan fejlemény, arra jellemző: a fehérek 33 alkalommal nyertek arany-, 23-szor ezüst- és csak nyolcszor bronzérmet a La Ligában. Legutóbb 2004-ben szorultak le a dobogóról, igaz, egészen tűrhető garnitúrával: Casillas – Michel Salgado, Helguera, Raul Bravo (Pavon), Roberto Carlos – Figo, Beckham, Zidane, Guti (Solari) – Ronaldo, Raul. Az egyetlen siker abban az évadban a fenomén Ronaldo gólkirályi címe volt, a Bajnokok Ligájában még a Porto elleni döntőben sima 3-0-ás vereséget szenvedő Monacót is sikerült naggyá tenni...

Azt most hagyjuk, hányan választanák az akkori összeállítást, törődjünk a jelennel, elvégre a ma esti BL-visszavágó döntő lehet a királyiak szemszögéből. Határozhat például arról, megmarad-e edzőnek a korábbi játékosideál Zidane. Kiváltképp annak tükrében, hogy e párharc napjaiban sok minden megsegítette a Real Madridot, amely vélhetően a legerősebb összeállításában szerepel, bár Modric és Kroos épphogy felépült sérüléséből. „Minden szem Zidane-on” – írta a Bernabeu-közeli Marca, még csak arra célozva, a szakvezető milyen összetételű tizenegyet küld a Parc des Princes pázsitjára. De a mondat átvitt értelemben is megállja a helyét. Amennyiben a legalább egy mély sebből vérző PSG továbbjut, úgy alighanem az történik, mint akkor, amikor a támadó csapat lövését hárítja a kapus.

Kidobás következik.

BL-nyolcaddöntő, mai visszavágók:

PSG-Real Madrid (Tv: M4 Sport, első mérkőzés: 1-3)

Liverpool-FC Porto (Tv: Sport 1, 5-0)

Mindkét találkozó 20:45-kor kezdődik.

Közös anyanyelv

Publikálás dátuma
2018.03.06. 06:45
Fotó: Michael Wilson/Nonesuch Records
Ma este Budapesten lép fel a világ egyik legjobb szaxofonosának tartott Joshua Redman, aki exkluzív interjút adott a Népszavának.

A 49 éves Joshua Redman már többször járt Magyarországon – két évvel ezelőtt Oláh Kálmán dzsessztrióval és szimfonikus zenekarral kísért szerzői estjének sztárvendége volt a Müpában. „Nagyon becsülöm Kálmánt, mert a saját útját járja. Sikerült egyéni, öntörvényű kompozíciós nyelvet kialakítania, ami még a legnagyobbak közül sem mindenkinek megy. Ezért is egyeztem bele akkor, hogy alig játszottunk standardeket, hanem előre elküldte nekem a saját kottáit, én pedig becsülettel megtanultam őket. Amikor vendégnek hívnak egy már létező zenekarhoz, általában bízom a tudásomban és az improvizációs készségemben, de Kálmán megérdemelte, hogy sok-sok munkaórát rászánjak a tanulásra.” Magyar zenésztársai közül még két fiatal dobos – a New York-ban élő Németh Ferenc, illetve a főleg Svájcban és Ausztriában koncertező Juhász Márton – nevét említi, mint rendkívüli tehetségeket. Rögtön hozzáteszi azonban, hogy ha valahol, akkor a dzsesszben tényleg nem számít, hogy ki milyen nemzetiségű, „mert van egy közös anyanyelv, ami összeköt bennünket, s pillanatok alatt tudunk teljesen ismeretlenekkel is minőségi produkciót létrehozni.”

Fotó: AFP/Paul Charbit

Fotó: AFP/Paul Charbit

Redman most egy felkapott luxemburgi trióval érkezik Budapestre, amelyben Michel Reis zongorázik, Marc Demuth nagybőgőzik és basszusgitározik, és Paul Wiltgen dobol. „Ki hallott luxemburgi dzsesszről? Szinte senki, s ők mégis ott vannak a világ élvonalában” – támasztja alá előbbi állítását Redman. Egy franciaországi fesztiválon hallotta először a fiatal triót, amelynek még csak akkoriban jelent meg az első lemeze. Beszállt hozzájuk egy rövidebb örömzenélésre, s úgy érezte, annyira egy húron pendülnek, hogy érdemes lenne összehozniuk egy turnét. Erre végül négy évet kellett várni, mert Redman évente általában csak kétszer-háromszor jön Európába. Most Budapest a sorozat első állomása. „Nem szeretek a 365 napból háromszázat hotelszobákban és repülőtereken tölteni, s ma már megengedhetem magamnak, hogy tényleg csak azokat a felkéréseket vállaljam el, amelyek művészileg is közel állnak hozzám.” Ilyennek tartja a skandináv – különösen a norvég – zenészekkel való együttműködést, ezért a zongorista Bugge Wesseltoft kedvéért áprilisban visszatér Európába. „Az én afro-amerikai gyökereimet, ritmuscentrikus világomat valahogy remekül kiegészíti a skandinávok fantáziadús, sokszor meditatív világa” – mondja. Három hét múlva, Chicagóban nagy példaképe, Dexter Gordon életműve előtt tiszteleg, a Sophisticated Giant (vagyis Kifinomult óriás) című esten, a Studebaker Theaterben.

Joshua Redmannek szinte napra pontosan negyedszázada jelent meg saját nevén első lemeze, s 1993-ban kapta az első Grammy-jelölést is. „Az én pályámon nincsenek nagy mérföldkövek, haladok a saját elképzeléseim szerint” – vallja. Megemlíti azért, hogy a húszévesen megismert, azóta szintén világhírű zenésztársak – Brad Mehldau, Christian McBride, Brian Blade – óriási hatással voltak rá. A másik meghatározó színtér pedig saját kvartettje (Aaron Goldberg, Reuben Rogers, Gregory Hutchinson), amellyel csaknem két évtizede játszik együtt.

Névjegy
Joshua Redman 1969-ben született a kaliforniai Berkeleyben. Édesapja is dzsessz-szaxofonos, édesanyja a dél-indiai hagyományos táncok mestere. Redman a patinás Harvard Egyetemen szociológiát és jogot tanult (előbbiből diplomát is szerzett), így sokáig nem dőlt el, hogy hivatásos zenész lesz-e belőle. 1991-ben megnyerte a Thelonious Monk nemzetközi szaxofonversenyt, ezután félbeszakította tanulmányait, New York-ba költözött és belevetette magát a dzsesszéletbe. Pályája töretlenül sikeres: 25 éve ott van a tengerentúli dzsessz élvonalában.

Infó: Joshua Redman és a Reis–Delmuth–Wiltgen Trio

Március 6. MOMKult

Szerző