„Kész vagyok éhen halni”

Publikálás dátuma
2018.03.06 06:31
Guillermo Farinas ellenzéki vezető szerint a rezsim maga sem hisz abban, amit mond Fotó: Népszava
Fotó: /
Guillermo Farinas Szaharov-díjas ellenzéki aktivista az éhségsztrájkok értelméről, a rezsim várható összeomlásáról és a kommunizmusból való kiábrándulásról mesélt.

- Nem titok, hogy fiatalon hitt a kubai forradalomban és a kommunizmusban. Mikor kezdtek kétségei támadni?

- Hosszú folyamat volt. Kamaszkoromban katonai iskolába jártam, s az első sokk akkor ért, amikor életemben először elhagytam a szülővárosomat, Santa Clarát, és 1980-ban Havannába utaztam. Akkor zajlott a Marieli válság, amikor kubaiak tömegei kértek menedéket a perui követségen, majd 125 ezren menekültek el az országból. Először tettem fel magamnak a kérdést: miért akarnak ennyien elmenni Kubából? Addig azt hittem, hogy tökéletesen működik az ország. Aztán Angolába küldtek, és ott személyesen láthattam, hogy a kubai kommunista erők milyen kegyetlenek. Ekkor újabb kétségeim támadtak. Végül a Szovjetunióba küldtek, amit akkoriban a paradicsomként festettek le nekünk. Tambovban állomásoztam, ami egy kommunistaellenes régió volt, gyakoriak voltak a lázongások. Láttam, ahogy katonák nőket erőszakoltak meg, fiatalokkal végeztek. Ott lettem antikommunista, de katonaként nem mertem megosztani senkivel a nézeteimet. Szerencsére gyakorlatozás közben balesetet szenvedtem, hazaküldtek és leszereltek. Végül 1989-ben, Arnaldo Ochoa kivégzésekor „szakítottam” hivatalosan a kubai kormánnyal, azóta tart a nyílt szembenállás.

- Milyen az élet ellenzékiként Kubában?

- Ami engem illet, a hatóságok eleinte azt akarták, hogy spicli legyek, de amikor látták, hogy ez nem fog menni, kezdődött a fizikai agresszió, a kínzások és a verések, ahányszor csak letartóztattak valami miatt. Akkoriban azt akarták kiprovokálni, hogy emigráljak. De nem mentem, úgyhogy hosszabb időszakokra börtönbe csuktak, köztörvényes bűnözők közé. A katonai múltamnak hála túléltem a börtönt. Mióta az Európai Unió 2010-ben nekem ítélte a Szaharov-díjat, a kormány stratégiát váltott, és kommunikációs háborút folytat. Megpróbálják hitelteleníteni a személyemet, az éhségsztrájkjaimat. A bántalmazást azonban már kerülik, még akkor is, amikor őrizetbe vesznek. De az ellenzékiek többségének más sors jut. Az Asszonyok Fehérben tagjait hetente megverik. Jelenleg 146 politikai fogoly van börtönben.

- Tart még az éhségsztrájkokat?

- Ha a kormány okot ad rá, akkor nem fogok habozni, és ismét éhségsztrájkba kezdek. Kész vagyok éhen halni.

- De ha meghal, hogyan szolgálja az ügyet, amire feltette az életét?

- Ha ez bekövetkezne, az olyan foltot ejtene a kubai rezsim imidzsén, amelyet sosem tudnának helyrehozni. De rajtam kívül is sokan vannak, akik keményen dolgoznak az ellenzék soraiban. Mi mind Isten kezében vagyunk.

- Mit gondol, a közeljövőben lesz változás? Fidel Castro 2016-ban meghalt, Raúl Castro pedig ígéretet tett, hogy idén távozik az elnöki székből.

- Nagyon érdekes időszakot élünk most Kubában. Sokan azt hiszik, azért, mert Fidel Castro meghalt. De nem értek ezzel egyet. Azért egyedi a mostani helyzet, mert 60 éve most először nem szívesen látják a kubaiakat az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtizedekben a kubai kormány a társadalmi robbanásokat megelőzendő az USA-t használta szelepként, oda menekülhettek, akiknek elegük volt a rendszerből. De amióta Barack Obama véget vetett az ezt lehetővé tevő „száraz láb-nedves láb” politikának, a kubaiaknak már nem olyan könnyű legálisan letelepedni Amerikában. A washingtoni adminisztráció intézkedései miatt pedig a marielihez hasonló tömeges migráció egyenesen ellenséges cselekedetnek minősülne. Ennek eredményeképp Kuba most olyan, mint egy kukta. Egyre nagyobb a nyomás, és egyszer csak bekövetkezik a robbanás. Ha a rezsim fő politikai-gazdasági szövetségese, Venezuela teljesen összeomlik, Kubában is leáll majd a gazdaság, fennakadások lesznek a közlekedésben, az áramellátásban. Ekkor bekövetkezik egy társadalmi robbanás.

- Meglehet, de a kubai emberek jó ideje elfordultak a politikától, fásultan figyelik, hogy mi történik. Nehéz elképzelni, amit most elmondott. A többség nem azon fáradozik, hogy megdöntse a rezsimet, hanem azért küzd, hogy a jobb élet reményében elmenjen az országból.

- Ez igaz, de most már nincs nagyon hova menni. Guyanába, Trinidad és Tobagóba, meg néhány más országba lehet már csak könnyen utazni egy kubai állampolgárnak. Szerintem még idén ezek a lehetőségek is bezárulnak. S amikor nem lesz hova menni, az emberek majd követelni fogják a jogaikat, s a kormány kénytelen lesz tárgyalni. Van egy másik forgatókönyv, amit még el tudok képzelni: minél inkább teret nyernek Kubában a privát vállalkozások, a magánzóknak annál nagyobb politikai hatalmuk lesz. S ekkor a társadalom elindulhat az átmenet irányába. Ha bekövetkezik a gazdasági átmenet, akkor azt egy politikai követheti.

- Mit gondol, mikor indulhat el Kubában egy demokratikus rendszerváltás?

- Szerintem három-hét éven belül. Több olyan esemény is zajlik jelenleg, amelyek ezt vetítik előre. A történelmi vezetői generáció lassan kihal Kubában, minden héten meghal egy-két legendás figura. Aztán ott vannak a venezuelai események. Illetve, ha megnézzük, egész Latin-Amerikában visszaszorult a baloldal. A geopolitikai történések hatással vannak a totalitárius kubai rezsimre. Bárcsak megérném a demokráciát, még ha a börtönből is. 60 éve élünk diktatúrában. Már maguk a vezetők sem hisznek ebben az egészben.

Névjegy
1962-ben született Santa Clarában. Katonai pályára készült, ám egy baleset miatt leszerelték. Pszichológus lett belőle, majd pedig “főállású” ellenzéki aktivista. Több éhségsztrájkot is folytatott az elnyomás ellen, egészségi állapota emiatt igen megromlott. 2010-ben neki ítélték az Európai Unió legrangosabb emberi jogi díját, amelyet Andrej Szaharovról neveztek el. 2016-ban tagja volt annak az ellenzéki csoportnak, amellyel a Havannába látogató Barack Obama tárgyalt. Jelenleg is Kubában él.


*Az interjú a genfi emberi jogi csúcson készült.

2018.03.06 06:31

Lesz visszaút Dzsudzsák Balázsnak a válogatottba?

Publikálás dátuma
2018.09.21 18:57

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
A 31 éves szélső ügye részben rendeződött, hiszen pénteken már ne is mutatkozhatott új klubjában, ám kérdéses, hogy a szövetségi kapitány számít-e rá a nemzeti csapatban.
Régóta húzódó történet végére került pont szerda este. 
Azt követően, hogy Dzsudzsák Balázs előző klubja, az arab emírségekbeli Al-Vahda július elején elköszönt a lejáró szerződésű játékostól, nyilvánvalóvá vált, hogy Dzsudzsák szabadon igazolható státuszba kerül, azaz az átigazolási időszakban bárki ingyen megszerezheti. Ekkor csak azt lehetett tudni, hogy a karrierjét a Debrecen élvonalbeli csapatában kezdő futballista (aki pár napja végül a szintén az Emírségekben szereplő Al-Ittihad Kalba ajánlatát fogadta el, pénteken pedig csereként pályára lépve egy tizenegyesből szerzett góllal járult hozzá a gárda 2-0-s bajnoki sikeréhez) még nem látja elérkezettnek az időt a hazatérésre, mindenképpen külföldön szeretné folytatni. 
„A nyár elején határozott tervem volt a jövőmmel kapcsolatban: vissza akartam térni az európai labdarúgásba! Szükségét éreztem, hogy karrierem végéhez közeledve még egyszer megmutathassam Nektek – akik szeretnek, és azoknak is, akik már kételkedtek képességeimben –, hogy érek még valamit, ezen a szinten is. Feltett szándékom volt, hogy vagy egy magasan jegyzett bajnokságba, vagy egy olyan klubba igazoljak, amelynek a nemzetközi porondon is vannak ambíciói – vallott Dzsudzsák erről az időszakról a Nemzeti Sport részére eljuttatott, pénteken megjelenő közleményében. – A nyár hosszú volt, és én türelmesen vártam a megfelelő ajánlatra, de legnagyobb bánatomra nem kaptam ilyet. Majdnem mindegyik bajnokságból akadtak érdeklődők, de konkrét ajánlatig sajnos sehol nem jutottunk el.”
A nyáron a Ferencváros edzéseit látogató Dzsudzsákkal kapcsolatban az Európa-ligában szereplő Vidi érdeklődéséről is lehetett hallani, egyezség azonban nem született. Legutóbb a holland élvonal újonca, a Fortuna Sittard jelentkezett be a PSV Eindhoven színeiben Hollandiában 2008 és 2011 között sikeres időszakot eltöltő Dzsudzsákért, ám megint csak nem köttetett üzlet: amint az érintett fogalmazott, bár karrierjének szép befejezése lett volna a holland élvonal, „az érdeklődők között nem volt olyan klub, amelyikkel egyezett volna az ambíciónk.”
„Lépnem kellett, mert nem várhattam tovább. Marco Rossi szövetségi kapitány – érthető módon – csak akkor látja helyemet a válogatottban, ha van csapatom. Nekem pedig – ahogy mindig, úgy most is – Magyarország és a magyar válogatott az első számú klubom!”
A nemzeti csapat legközelebb október 15-én, Görögországban, majd 18-án Észtországban lép pályára a Nemzetek Ligájában. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) várhatóan a következő hét végén teszi közzé, hogy kikre számít Marco Rossi, aki a szeptemberi mérkőzések előtt azt mondta, olyan labdarúgót nem tud meghívni, aki nincs játékban.
Dzsudzsák Balázs klubváltása kapcsán pénteken kíváncsiak lettünk volna az olasz szakember véleményére, illetve arra is, hogy – amennyiben rendszeresen játszik – az arab ligából is számít-e a szélsőre, kérdésünkre azonban az MLSZ részéről szűkszavú válasz érkezett: „A szövetségi kapitány személyi kérdésekről a következő keret kihirdetésekor fog beszélni.”
A szélső eddig 96 alkalommal volt válogatott, legutóbb júniusban, Fehéroroszországban, ahol kisebb sérülést szenvedett, ezért a Rossi elődjének számító Georges Leekens utolsó, Ausztrália elleni meccsét csak a kispadról nézhette. Akkor a posztján remek játékkal vétette észre magát az azóta a német élvonalbeli Freiburghoz igazoló Sallai Roland, akiről sokan már néhány mérkőzés után úgy gondolják, hogy válogatott szinten „nyugdíjba küldheti” Dzsudzsákot. 
Hiába, Sallai 21 éves, pályája felfelé ível, miközben Dzsudzsák játéka körülményes, sebessége pedig az utóbbi két évben – az arab kaland kezdete óta – rengeteget kopott. Ha arra gondolunk, hogy az európai élfutball szintjén „sokadosztálynak” megfelelő arab ligán belül is gyengébb együtteshez került Dzsudzsák, alighanem indokolt feltenni a címben szereplő kérdést. Lesz visszaút Dzsudzsák számára a válogatottba?

Nyugatról keletre

Debrecen, PSV Eindhoven, Anzsi Mahacskala, Dinamo Moszkva, Bursaspor, al-Vahda, al-Ittihad Kalba – 2005 óta így fest Dzsudzsák Balázs pályaíve. A Hollandiában eltöltött sikeres évek után sokan csalódásként élték meg, amikor a szélső 2011-ben valamelyik nívós nyugati bajnokság helyett Oroszországba ment, onnan azonban már nem volt visszaút. Dzsudzsák jobb ajánlat híján a 2016-os Európa-bajnokság után szerződött a Közel-Keletre, ahol egyes lapinformációk szerint új klubjában éves szinten minimum 2,2 millió eurót (körülbelül 700 millió forintot) fog keresni.

2018.09.21 18:57

Kővel törték be a gdanski zsinagóga ablakát

Publikálás dátuma
2018.09.21 17:40
Az ablakot már beüvegezték
Fotó: AFP/ Michal Fludra
A feltételezett elkövetőt a köztéri biztonsági kamera felvétele alapján őrizetbe vették.
A lengyel rendőrség őrizetbe vett pénteken egy 27 éves férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy a legjelentősebb zsidó ünnep, a jóm-kipúr idején követ dobott be a gdanski zsinagóga ablakán. Az egyelőre ismeretlen indíttatású támadást Andrzej Duda államfő határozottan elítélte – írja az MTI. Az eset szerda délután történt a balti-tengeri kikötőváros Wrzeszcz negyedében. A kő a zsinagóga előszobájába vezető ablakot törte be, a helyiségben a jóm-kipúr záróimájára váró asszonyok ültek, senki sem sérült meg. Az elkövetőt a köztéri biztonsági kamera rögzítette, a rendőrség a felvétel alapján indította el a nyomozást. Az őrizetbe vett 27 éves férfi egy Gdansk melletti településen él. Andrzej Duda pénteken, a nyugat-lengyelországi Gnieznóban egy konferencián felszólalva a gdanski támadás kapcsán kijelentette: ezt sokan antiszemita cselekedetnek nevezik majd, de számára egyértelmű barbárság, „mellyel soha nem szabad megbékélnünk”. Fájdalmasnak találta, hogy erre éppen Lengyelországban került sor, „ahol évszázadokon át tisztelettel viszonyultak mások vallásához”. Csütörtökön a gdanski zsinagóga előtt a helyi önkormányzat kezdeményezésére több tucat ember gyűlt össze. A résztvevők, köztük Michal Schudrich lengyel főrabbi, elítélték a történteket. Leslaw Piszewski, a lengyelországi zsidó hitközségek szövetségének elnöke reményét fejezte ki, hogy egyszeri incidensről volt szó. „Gdanskban ilyen esemény utoljára 80 éve történt (...), Varsóban talán 30 évvel ezelőtt fordult elő ilyesmi” – emlékeztetett. Jelen volt és szolidaritását fejezte ki a gdanski katolikus egyházmegye segédpüspöke, valamint a metodista egyház helyi lelkésze is. A varsói izraeli nagykövetség Twitter-bejegyzésében fájdalmasnak minősítette az esetet.
Szerző
2018.09.21 17:40
Frissítve: 2018.09.21 17:40