Ókori romokat mosott ki a vihar Cadizban

Publikálás dátuma
2018.03.08 15:14
Illusztráció: AFP
Fotó: /
Egy első századból származó római vízvezeték maradványait fedte fel a hatalmas vihar a dél-spanyolországi Cádiz tengerpartján - írta az MTI.

A 130 kilométer/óra erejű szél akkora hullámokat keltett, hogy kimosták a homokot a város melletti Cortadura strandról, így bukkant elő a jelentős régészeti lelet. 

A vízvezeték létezéséről tudtak már a régészek, több darabja is előkerült az elmúlt években. A mostani vihar hét újabb részt juttatott belőle felszínre a tengerparti homok alól. Az eredetileg 75 kilométer hosszú római viadukt Tempul forrásaiból szállította az ivóvizet az akkor még Gades néven ismert Cádizba.

Mintegy két méterre a vízvezeték darabjaitól előkerültek egy, a 16-17. században épített út maradványai is. Az utat 1755-ig használták, amikor is egy hatalmas szökőár elpusztította.

A vihar által felszínre hozott tengerparti leletekre a rendőrség vigyáz, amíg az illetékes hatóságok eldöntik sorsát.

Szerző
2018.03.08 15:14

Megtalálták Cook kapitány elsüllyedt hajóját

Publikálás dátuma
2018.09.19 14:03
A HMS Endeavour replikája az ausztrál tengerészeti múzeumban.
Fotó: AFP/ Saeed KHAN
Csupán néhány deszka és kőnehezék maradt meg az Ausztráliát elsőként elérő európai hajóból, de az - úgy tűnik - legalább megvan.
Az ausztrál történelem egy jelentős eseményeként sikerülhetett azonosítani a kontinens partjait először elérő európai hajó roncsait - írja a Guardian. Az Egyesült Államokbeli Rhode Island partjainál vélik felfedezni a régészek James Cook hajójának, az Endeavour-nek - azaz "Törekvésnek" - romjait.

A három nevű hajó elsüllyesztése

A hajó 1764-ben épült, és szénszállítóként működött Earl of Pembroke néven. Később megvette azt a brit haditengerészet, és már Endeavour-ként 1768-ban kelt útra a brit Plymouth kikötőjéből, hogy aztán két évvel később Ausztráliához érkezhessen. Ám története itt nem ér véget: az amerikai függetlenségi háborúban börtönhajóként használták a Lord Sandwich II-re átnevezett vitorlást, majd 1778-ban egy tengeri ütközet előtt - 12 másik hajóval együtt - elsüllyesztették azt, hogy blokádot képezzenek vele.
"Azt hiszem elmondhatjuk, hogy tudjuk, melyik ez a hajó"
- nyilatkozta Kathy Abbass, a hajót kutató Rhode Island Marine Archaeology Project (Rimap) vezetője. A tucatnyi hajót ugyanis megtalálták, ám azokból alig maradt bármi, ami segíthetne az Endeavour azonosításában. "Mintákat gyűjtünk a faanyagból, aztán elemzésnek vetjük alá őket, hogy meglássuk, mink van" - fogalmazott Abbass. A többi hajóval ellentétben Cook kapitányét brit tölgyfából építették, ez segíthet a kutatóknak eldönteni, valóban megtalálták-e azt.

Kiemelnék

2020-ra tervez egy expedíciót a helyszínre az Ausztrál Nemzeti Múzeum, ugyanis akkor lesz a 250. évfordulója annak, hogy az Endeavour kikötött a kontinens partjainál. "Lenyűgözően időszerű ez a felfedezés" - kommentálta a hírt Ian Coates, a múzeum részéről. Ugyanakkor aligha kerülhet néhány törmeléknél több Ausztráliába a hajóból: egyrészt, már 1999-ben bejelentette Rhode Island kormánya, hogy saját tulajdonának tekinti azt, másrészt a hajóból mindössze néhány foszladozó deszkát és azokon némi kőnehezéket hagytak meg az eltelt évszázadok.
2018.09.19 14:03

Harari második leckéje: Közeleg a klikkelési apokalipszis

Publikálás dátuma
2018.09.19 12:12

Fotó: AFP/ Jonathan Nicholson
Yuval Noah Harari, a Sapiens és Homo Deus című, magyarul is megjelent sikerkönyvek történész szerzője új művében a 21. század 21 leckéjét szedte össze. A technológiai változások hatásairól azt írja: a tömegek a jelentéktelenségtől félnek, és megszállottan használják meglévő politikai hatalmukat, amíg még nem késő. A tudományos fantasztikus művek ugyan drámai apokalipszist festenek elénk, de egy sokkal banálisabb apokalipszissel fogunk találkozni.
A hónap végén megjelenő új Harari-könyvnek a technológia veszélyeiről szóló fejezetéből szemezgetünk, a teljes fordítás pedig a Ténygyár oldalán olvasható.   A demokrácia nem szükségszerű. A demokrácia utóbbi évtizedekben elért sikerei csak villanások a történelem egészében. A monarchiák, az oligarchiák vagy egyéb autoriter módok sokkal gyakoribb formái voltak az emberi irányításnak. A liberális demokráciák megjelenése a szabadság és az egyenlőség eszméjéhez kapcsolódik, ez mára magától értetődőnek és visszafordíthatatlannak tűnhet. De ezek az eszmék sokkal törékenyebbek, mint hinnénk. A demokrácia 20. században elért sikerei olyan technikai körülményekből fakadtak, amelyek most tiszavirágéletűnek tűnnek. A 21. század második felében a liberalizmus veszíteni kezdett a hitelességéből. Egyre hangosabban és egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a liberális demokrácia képes-e gondoskodni a középosztály valódi igényeiről; a politika egyre törzsibb formákat ölt; és egyre több ország vezetője hajlamos demagógiára és autokráciára. Ennek a politikai váltásnak összetettek az okai, de úgy tűnik, hogy összefügg a jelenlegi technológiai fejleményekkel. A demokráciának eddig kedvező technológia változóban van, és a mesterséges intelligencia (MI) fejlődésével ez még tovább változhat. Ilyen körülmények között a liberális demokrácia és a piacgazdaság elavulttá válhat. Lehet, hogy egy átlagember nem érti részletekbe menően a mesterséges intelligenciát (MI) vagy a biotechnológiát, azt azonban nagyon is érezheti, hogy elhalad mellette a jövő. 2018-ban az átlagember jelentéktelennek érezheti magát. A demokráciára jellemző decentralizált döntéshozatal tette lehetővé a liberális demokráciák számára azt, hogy túlmutassanak más államokon, és növekvő bőséget biztosítsanak a népüknek. A liberalizmus összehozta a proletariátust a burzsoáziával, a hívőt az ateistákkal, az őslakosokat a bevándorlókkal és az európaiakat az ázsiaiakkal úgy, hogy mindenkinek egy nagyobb szeletet ígért a tortából. Egy folyamatosan növekvő tortával ez lehetséges is volt. És bár a torta mérete még mindig egyre nagyobb, a konstans gazdasági növekedés nem orvosolhatja a fennálló társadalmi problémákat, mivel a további növekedést épp azokra az újszerű technológiákra alapozzuk, amelyek ezeket a feszültségeket okozzák. Ahogy sok ember veszíti el a gazdasági erejét, úgy lesz oda a politikai hatalmuk is. Ugyanazok a technológiák, amelyek milliárdokat tehetnek gazdaságilag jelentéktelenné, megkönnyíthetik a nyomon követésüket és az ellenőrzésüket. Nincs különösebb okunk azt feltételezni, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének hatására öntudatot fejlesztenének ki a gépek. Sokkal inkább attól kellene félni, hogy az MI mindig engedelmeskedni fog az emberi mestereinek, és sosem fog fellázadni a parancsaik ellen. A mesterséges intelligencia olyan eszköz és fegyver, amelyhez hasonlót még sosem fejlesztett az emberiség; szinte biztosan lehetővé fogja tenni az erősek számára azt, hogy tovább növeljék a már meglévő hatalmukat. Például képzeljük el azt, hogy a jelenlegi észak-koreai rezsim a jövőben fejlettebb technológiához jut: egy biometrikus karkötő viselésére kényszerítik, amely figyelemmel kísér mindent, amit mondanak, a vérnyomásukat és az agyi aktivitásukat is. Az emberi agy egyre jobb megértése és a gépi tanulás ereje együtt azt eredményezheti, hogy ezekre támaszkodva az észak-koreai kormány képes lesz minden egyes polgár gondolkodását monitorozni minden egyes időpillanatban. Ha egy észak-koreai állampolgár biometrikus eszközén lévő szenzorok a harag jeleit mutatják (magasabb vérnyomás, fokozott aktivitás az agyában), mikor az illető Kim Dzsongun képére tekint, könnyen előfordulhat, hogy másnapra a kényszermunkatáborban találhatja magát. De az ilyen és ehhez hasonló erőteljes módszerek általában még nem tűnnek szükségesnek. Egyes országokban a szabad választás és a szabad szavazás látszata továbbra is megmaradhat, még akkor is, ha a közvélemény egyre kevésbé tud ténylegesen hatással lenni az ellenőrzésre. Az biztos, hogy a szavazók érzelmeinek manipulálása nem újdonság. De ha valaki (akár San Franciscóban, akár Pekingben vagy Moszkvában) képes lesz megszerezni a technikai képességet az emberi szív manipulálására – megbízhatóan, olcsón és széles körben hasznosíthatóan –, a demokratikus politika egy érzelmi bábszínházzá fog változik. Nem valószínű, hogy a közeljövőben érző gépek lázadásával fogunk találkozni, de előfordulhat, hogy olyan botok hordáival kell majd megküzdenünk, amelyek tudják, hogyan kapcsolják be az érzelmeinket, és rejtélyes képességüket arra fogják felhasználni, hogy valamit megpróbáljanak eladni nekünk, legyen az egy autó, egy politikus vagy akár egy egész ideológia. A botok feltárhatják a legmélyebb félelmeinket, gyűlöleteinket és vágyainkat, és ezeket hatékonyan használhatják fel ellenünk. Erről már kaptunk egy kisebb ízelítőt néhány friss választás és népszavazás keretein belül. Míg a tudományos fantasztikus művek tűzzel és füsttel átitatott drámai apokalipszist festenek elénk, a valóságban inkább egy sokkal banálisabb, klikkelési apokalipszissel fogunk találkozni.  
Szerző
2018.09.19 12:12