A digitális szektorban a férfi vezetők ma is harminc százalékkal többet keresnek a hasonló képzettségű, s a feladatot ugyanolyan minőségben elvégző, szintén rátermett nőknél. Utóbbiak ráadásul gyakran megkapják a vádló kérdést: nem furdalja-e őket a lelkiismeret, amiért késő délután még a munkahelyükön, a számítógépek előtt ülnek, ahelyett, hogy a gyermekeikkel foglalkoznának, vagy vacsorát főznének a férjüknek.
Az Európai Parlament a nemzetközi nőnap alkalmából kétnapos konferenciát rendezett Brüsszelben, a magyarra nehezen lefordítható "Empowering women and girls in media and ICT" címmel. Az "empowering" kifejezés mögött olyasfajta vezetői kultúrát kell keresnünk, amely a hierarchikus, az alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló vezetési stílus helyett a felelősség, s a vezetői hatalom megosztására helyezi a hangsúlyt, s elvárja, hogy a beosztottak a saját területükön önállóan hozzanak meg bizonyos döntéseket.
A EP magyarországi tájékoztatási irodája szervezésében tizennégy magyar újságíró - tizenhárom nő és egy férfi - vett részt március 7-én és 8-án az eseményen. A konferencián a dán Cecilia Bonefeld-Dahl, a brüsszeli székhelyű Digitaleurope igazgatója - nem mellékesen öt gyermek édesanyja - arról beszélt: huszonöt éve dolgozik az ICT-szektorban, sok esetben kétszáz férfi kollégája között egyedüli nőként. Szavai szerint már vannak jelei a változásnak, de ezek korántsem erősek. A nők ma is 30 százalékkal kevesebbet keresnek a digitális top-pozíciókban, mint a férfiak, ami sokkoló - tette hozzá. Dolgozott olyan helyen, ahol női beosztott volt a legprofibb, mégis háttérbe húzódott, nem vállalta fel a konfliktusokat, nem "állt bele" a problémákba. Vagyis szavai szerint azt is meg kell tanulniuk a nőknek, hogy kiálljanak magukért, fejlesszék az önbizalmukat.
A skandináv országokban sokkal kisebbek a különbségek férfiak és nők között, ez azonban a legtöbb országban nem így van. Nagyon sok lány úgy nő fel, hogy azt látja: a papa dolgozik, a mama meg vezeti otthon a háztartást, így ezt az utat követő. Európában a férfiakhoz képest jóval több azoknak a nőknek az aránya, akik egyáltalán nem használ internetet. Bonefeld-Dahl szerint a digitális lemaradás miatt az oktatás is hibás, hisz a legtöbb országban ugyanúgy tanítják ma is a gyerekeket, mint ötven évvel ezelőtt, miközben a digitalizáció elzúg mellettük.
Marta Garcia-Aller író, a spanyol El Independiente szerzője azt mondta: újságja kivétel Spanyolországban, mert a véleménycikkek többségét nők írják. Az arány azonban máshol épp ellenkező: a véleménycikkek nyolcvan százalékát férfiak írják, a vezető pozíciókban férfiak ülnek. Gyakran előfordul, hogy a "macsó" társadalmak lenézik a nőket, kis szívemnek, édesemnek, kis drágámnak nevezik őket, kijelölve ezzel alárendelt pozíciójukat. - Az egyik módszer, hogy azt mondjuk, "ne hívj kis drágámnak". A másik, hogy szarkasztikusan mi is "leédesemezzük" a férfi kollégákat - szólt hozzá az egyik újságíró, meglehetős derültséget kiváltva.
Teresa Küchler, a svéd Svenska Dagbladet brüsszeli tudósítója arról beszélt: Svédországban az átlagosnál jobb a helyzet, ott a férfiak jellemzően ugyanúgy kiveszik a részüket a gyereknevelésből, házimunkából, mint a nők. Ám, amikor Irakban dolgozott haditudósítóként, gyakran nekiszegezték a kérdést, nem sajnálja-e, hogy nem tölthet elég időt a gyerekeivel a munkája miatt. - Ezt a kérdést a a férfiaknak sosem teszik fel, s amíg ez nem változik, addig nem beszélhetünk esélyegyenlőségről - mondta. Miriam Dalli máltai baloldali EP-képviselő, volt televíziós újságíró szerint talán nem a legjobb módszer a női kvóták bevezetése, de jelenleg ez az egyik olyan út, ami segíthet, hogy minél több nőt juttassanak olyan pozíciókba, amelyeket jelenleg a férfiak világában ugyanolyan végzettségek és képességek birtokában sem tudnak elérni.
