Falstaff-cirkusz

Publikálás dátuma
2018.03.09 06:46

Fotó: /
Verdi öregkori remekének, a Falstaffnak a szenzációs előadásával folytatódott a Fesztiválzenekar operabemutató sorozata a Müpában. A zenekar, a nemzetközi énekesgárda és a rendezők világszínvonalú előadást produkáltak.

Fischer Iván a kísérőfüzetben elmondta, hogy a szereplők jelmezei az utolsó kép kivételével a Fellini-filmek világát idézik. Fellini világában pedig – tegyük hozzá - kiemelt szerepet játszott a cirkusz, és annak emblematikus szereplője, a bohóc. A clown, aki az ember karikatúrája gyermeki és állati, pofozói és pofozotti minőségében – mondja a nagy filmrendező. És szavai mintha pontosan illenének Falstaffra, aki a végén a nagy megveretés után leszűri a tanulságot, amivel e többiek is egyetértenek: bolondok az emberek, nevetnek egymáson, de mi jobbat tehetünk, mint hogy nevetünk, és az nevet igazán, aki a végén nevet. Az operaelőadások általában a rendezéssel hívják vívják ki gyakran a nézők ellenkezését, az ilyen hangversenytermi bemutatók viszont kevesebb teret engednek a rendezők uralmának, a zenére irányulhat a figyelem. Ennek a színrevitelnek azonban az volt a legfőbb erénye, hogy a tisztán hangversenytermi és a színházi elemeket úgy vegyítette, hogy az eredmény egy magasabb minőség lett. Annak ellenére, hogy a fő díszletelem, egy kifutószerű emelvény, ketté, illetve háromfelé osztotta a zenekart, a zenei megszólalás egyik fő gyönyörűsége tőlük volt eredeztethető. Elől ültek a vonósok két csoportban, egészen furcsa ülésrend szerint, a színpad jobb- és baloldalára elosztva. A magasított fajárda mögött a réz- és fafúvósok foglaltak helyet, de ez a megosztottság nem érződött sem az egységes hangzáson, sem a zenekari együtt játékon, amely minden pillanatban a hűen szolgálta az opera zenei alapjainak megjelenítését.

Az énekesek mind minimum jók, de inkább kiválóak voltak. Nicola Alaimo a címszerepre termett hangjával és alkatilag is, színészi alakítása fenomenális volt. Ellenfele, Tassis Christoyannis Ford szerepében egyenlő társ volt, hangban és játékban is. Az intrikus hölgyek között nagyon jó volt Eva Mei, kitűnt a mezzoszoprán, Yvonne Naef, de Laura Polverelli is ott volt szerepében, bár egy az alkatára jobban illő jelmezt megérdemelt volna. Az ifjú szerelmespár hölgytagja, Sylvia Schwartz szépen énekelt, noha hangja kissé gyengébb volt a többiekénél, Xabier Anduaga pedig nagyszerűen bánt kissé éles tenorjával. A kisebb szerepek alakítói is jól énekeltek és komédiáztak. De az igazi élményt az adta, hogy egy olyan összjáték folyt a színpadon, amelynek mindenki szereplője volt: játszotta a fogadós –néma – szerepét a karmester, az utolsó, éjszakai erdei jelenetbe beszálltak „tündérként” a zenekar tagjai: fejükre világító fejéket téve hegedültek, csellóztak, sőt meseszépen énekeltek a hölgyek a kórusban, ott hagyva hangszereiket, kilépve a valódi színjáték térbe is. Ez a zárójelenet kidolgozottságával azonban már azt is jelezte, nem olyan nagy baj azért, ha egy operában színpadi játék is folyik, és egy olyan profi rendező, mint Gandini keze nyoma is ott van egy előadáson. Persze ez vígopera, sok olyan elem, bohóckodás akár – Falstaff több ilyet bemutatott - megengedhető, ami mind-mind kellemesen, jókedvet keltve hat a nézőkre. De a lényeg az arányokban volt, a ritka magas színvonalú zenekari játék, az egyenletesen jól teljesítő énekesek és a rendezés, amely végül mégiscsak élénk, de átgondolt színpadi mozgást követelt meg, valóban egy olyan minőséget hozott létre, amelyet ritkán látni.

2018.03.09 06:46

Gálvölgyi: ehhez nekünk semmi közünk!

Publikálás dátuma
2018.10.21 19:25

Fotó: Népszava/
Számos ismert művész nevével él vissza egy álhírgyártó oldal. A közösségi médiában terjesztett szövegek valódi szerzői és szándékaik is a homályban maradnak, miközben olyan színészek nevében szólalnak meg közéleti témákban, mint Hernádi Judit vagy Gálvölgyi János.
A hétvégén jelent meg a Gálvölgyi János sem bírta tovább: „Inkább meghalok, mint hogy hallgassak” című írás, amelynek lényege, hogy ő és jó barátja, Hernádi Judit különféle akciókra buzdítja az embereket a hajléktalanokat ért vegzálások miatt. Gálvölgyi János a Népszavának elmondta, sem ő, sem Hernádi Judit nem nyilatkozott ennek az internetes oldalnak, és egyetlen újságírót sem kértek meg arra, hogy a „gondolataikat” ilyen formában osszák meg bármilyen felületen. 
„Ehhez nekünk semmi közünk. Azt, hogy nekünk mi a véleményünk arról, ami az országban zajlik, ismerhetik a barátaink és azok, akik elolvassák a velünk készült interjúkat"
– mondja Gálvölgyi János.
– Ha mondani akarunk valamit, elmondjuk. A napokban került fel az internetre József Attila: Tél című verse, amelyet civil kezdeményezésre, többed magammal mondtam el” – teszi hozzá a Kossuth-díjas művész. Hernádi Judit sem nem csinált titkot abból, hogy „rettenetesnek tartja” a hajléktalanok kriminalizálásáról szóló törvényt, erről beszélt az ATV-ben és részt vett a Város Mindenkiért tüntetésén is a Kossuth téren.
2018.10.21 19:25

Hofit csak saját magához lehet hasonlítani

Publikálás dátuma
2018.10.21 12:23

Fotó: Népszava/ Vajda József
Jézus is csak beszélt, meg Lao Ce is, ideje volt leírni Hofi szövegeit is - dobta fel a labdát Bödőcs Tibor a Hofi megmondja című kötet bemutatójának kezdetén. A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében megrendezett beszélgetésen Winkler Nóra kérdezte a humoristát, Malek Miklós zeneszerzőt, valamint a jól ismert nevettető idézeteit, poénjait felsorakoztató kötet szerkesztőjét, Király Leventét. A résztvevők a beszélgetés során végig hangsúlyozták, Hofi színészi készségei és abszolút hallása is kiemelkedő volt, az azonban egészen egyedülálló, hogy bármiről tudott beszélni, s egyszemélyben bárkit el tudott játszani. Szolidaritással és toleranciával fordult a néphez, s emiatt szinte mindenki szerette; a kétezres évek elejére több mint ötmillió hanghordozót adtak el felvételeiből. Hofi egészen kivételes memóriával rendelkezett: egyszerre öt dologról tudott beszélni, s amikor már mindenki azt hitte, elfelejtette az előző gondolatmeneteket, szépen lezárta azokat – hangsúlyozta Malek Miklós, aki Hofi jó barátja is volt –, s olyankor a tomboló közönség már szinte könyörgött: “Géza, hadd pihenjünk!” Kérdés azonban sokak számára, hogy a Kádár-korszakban, miként maradhatott fenn rendszert kritizáló és karikírozó előadásaival – emelte ki Winkler Nóra. Malek szerint, Hofi mindig tudta, meddig mehet el, s hogy kik ülnek épp a közönség soraiban, vagy fent a lelátón. Mindig megtalálta azt a pontot, amit csak egy milliméter választott el attól, amit már nem volt szabad – tette hozzá a zeneszerző. Nekem azt mondta a Sándor Gyuri, 42,5 évente születik ekkora tehetség, mint ő meg én – szúrta közbe frappánsan Bödőcs. Majd Király Levente is hozzáfűzte: ő volt a huszadik század humoristája. A szerkesztő felidézte Nádas György szavait: úgy néztem rá, mint olyan valakire, akiről tudtam, hogy csak egy születik egy évszázadban. Színészileg a nemzetközi porondon is nagyon kiemelkedő – hangsúlyozta továbbá Bödőcs, hozzátéve: komplex tehetség volt, nem csak jót mondott, jól is mondta, jó volt nézni, jó olvasni. 
Malek Miklós szerint Hofit csak saját magához lehet hasonlítani. - Ezt kitermelte magából Kőbányától elindulva Debrecenig, sok rúgáson, csapáson keresztül. Meg lehetett tőle tanulni, hogy ki lehet mászni a gödörből; hiába rúgtak belém hármat, menni kell előre - részletezte a zeneszerző. Bödőcs sajnálatának is hangot adott, amiért Hofi Németh Szilárdot és Lőrincet már nem érte meg. A humorista hangsúlyozta gyakran ma is előkerül az előadó neve, s az életmű lényege, hogy nem csak lemezeken vagy CD-ken van igazán, hanem az emberek között – nem telik el kocsmai eszmecsere egy Hofi-poén nélkül. A beszélgetés végére mindennél világosabban értették meg a jelenlévő húszévesek is (akik valószínűleg csak felvételekről ismerhetik a humoristát), hogy ki is volt Hofi igazán, amikor Malek Miklós kérésére a közönség együtt kezdte el – előbb óvatosan, halkan, majd közös hangon, bátran – énekelni: lazítani, próbálj meg lazítani, nem győzlek tanítani, hogyan csináld. Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább.

Infó: Hofi megmondja (szerk. Király Levente), Corvina Kiadó, 2018

2018.10.21 12:23
Frissítve: 2018.10.21 12:45