Húszcentis, szűz hó fogad a Kaposvár szentjakabi városrészében, a romatelep egyik mellékutcájában, a Csillagban, ha nem füstölnének a szegényes házak kéményei, azt hinné az ember, senki sem lakik a környéken. Hasonló a helyzet a Nap és a Hold utcában is. A telep fő ütőerén, a Nádasdi utcában viszont – a szeméttelepre járó kocsiknak köszönhetően – jól kijárt nyomokon csúszkál az autó. Embernek itt sincs nyoma, még a kocsma elől is hiányoznak a jól megszokott biciklik. Az egyik telepi porta előtt három kóbornak tűnő, birkaméretű kutya futkározik a hóban, pechünkre ide van jelenésünk – utóbb kiderül, az ebek a házhoz tartoznak, s szerencsére hallgatnak a gazda szavára.
Józsefet nemcsak a kutyái becsülik, ismert és elismert tagja a helyi közösségnek, amiről ő nem tud, az vélhetően nem is történt meg, viszont ennek ellenkezője is igaz: minden eljut hozzá. Mostanában például arról beszélnek a környékbeliek, hogy megkezdődött a kampány az április 8-i választásokra, ami egyúttal azt jelentette, az intézőknek jelenésük volt magasabb helyeken.
– Az intézők, vagy ahogy magukat hívják, toborzók a Fidesz helyi emberei – mondja József. – Általában az ismertebb, elhíresültebb családok tagjai, akiket ilyen-olyan okból tisztelet övez a környéken, s ezért ha ők kérnek vagy mondanak valamit, az emberek többsége megteszi azt.
Például elmegy szavazni, még ha eredendően nem is tervezte. A voksolás napján ugyanis az intézők autóval járják a környéket, a szavazóhelyiségből pedig megkapják az információt, melyik utcából voltak kevesen szavazni, hová kell elmenni gatyába rázni az állampolgári jogukkal éppen élni nem akarókat.
– Gyere, jössz szavazni a Fideszre! Csak ennyit mondtak.
Ezt már Aladár állítja, akit 2014-ben kétszer is autóba ültettek. Nyilvánvaló fizikai fenyegetés nem érte, de azt útközben tudatosították benne, jó helyre tegye az ikszet, mert különben nem lesz szociális tűzifa, s kimarad a közmunkából. S miután a környéken e kettőre szinte mindenki rászorul, sokat nem is kell győzködni az embereket, hogy irány a szavazófülke. Hogy mindennek mennyi szerepe volt a 2014-es eredményekben, az kérdéses, de a számok figyelemre méltók. Akkor az országgyűlési választáson, a telepen a kormánypárti Gelencsér Attila 240 voksot kapott, míg jobbikos, illetve az Összefogás színeiben induló riválisa 29-et és 30-at. Az önkormányzati referendumon pedig a fideszes Szita Károly 165 szavazatot gyűjtött be a telepről, három ellenfele összesen 11-et. Míg képviselőnek a helyiek közöl 153-an ajánlották a kormánypárti alpolgármestert, Borhi Zsombort, a baloldali jelöltre 15-en szavaztak. Érdemes megemlíteni: mindhárom arány jelentősen eltért a többi kaposvári szavazóköri végeredménytől.
– Hogyne ismerném! – bólogat a bolt előtt Orsós Ferencné az egyik toborzó neve hallatán. – Gyerekkorom óta ismerem. Szokott segíteni ebben-abban, így az a legkevesebb, ha megkér, elmegyek szavazni. Kocsival szoktak értünk jönni, legutóbb egy kisbusszal. Összeszedtek még pár embert az utcában, aztán vittek az iskolába, ott kellett ikszelni. Mondták, hogy a Szita urat válasszuk, meg a Borhi képviselő urat.
A telepet járó kocsikat mindenki ismeri, főként, hogy ezek viszik a támogatást az arra érdemeseknek: az aláírt ajánlóívért ugyanúgy jár segélycsomag, mint a leadott voksért – utóbbit a szavazóhelyiségben ülő pártdelegáltak jegyzik fel, ahogyan az infó is tőlük megy, hány embert kell még mozgósítania a toborzóknak.
– A Fidesz nagyon komolyan veszi a telepet, s természetesen az intézőket – magyarázza József. – Utóbbiaknak a választások előtt rendre eligazítást tartanak, már az idén is volt ilyen összejövetel. Az érintettek rettentően büszkék rá, hogy képviselőkkel, komoly párttisztségviselőkkel találkozhatnak, akik éreztetik velük, szükség van rájuk, ezért nagyon elhivatottak. Persze azért nemcsak a pártfegyelem, hanem a különböző kiváltságok is tűzben tartják őket. Ha rászorulnak, kapnak soron kívül szociális tűzifát, de olyanról is tudok, hogy önkormányzati bérlakást intéztek valamelyiküknek, aki amúgy nem lenne rá jogosult. Vagy éppen a rokonuknak tudnak kijárni valamit.
A férfi körbemutat házában:
– Mondom, nem nagy dolgok ezek, de azért akik ilyen körülmények között élnek, azoknak a kicsi is sokat számít.
