- Európa ma nem elég szociális?
- Európa különösen rossz állapotban van. Elég csak végiggondolnunk, mi történt a 2008-2009-es gazdasági válságot követő években: jelentősen szűkültek a munkavállalói jogok, különösen a dél-európai országokban. Van olyan ország, ahol tíz évvel a válságot követően még mindig majdnem ötven százalékos az ifjúsági munkanélküliség. Ez Európa-szerte hatalmas veszély a szociális demokrácia számára. Ráadásul egyre jobban terjed a jobboldali populizmus, az idegengyűlölet is.
- Milyen irányba kellene elindulnia Európának?
- Elsősorban egy egészen másfajta gazdasági és pénzügyi politikát kellene megvalósítani. Olyat, ami megfelelően ösztönzi a beruházásokat, és nem az ésszerűtlen megtakarítási intézkedéseket erőlteti az országokra. A beruházási politikának elsősorban a foglalkoztatást, a növekedést kell támogatnia, ösztönöznie. De nemcsak a gazdaságpolitikát kellene európai szinten harmonizálni, hanem az adópolitikát is. Örömmel fogadtam, hogy tavaly novemberben, Göteborgban az állam- és kormányfők aláírták a Szociális Jogok Európai Pillérét. Ebben húsz pontban fogalmazták meg a méltányos alapon és jól működő munkaerőpiacok, jóléti rendszerek megerősítését célzó jogokat valamint elveket. A feladat most az, hogy a szavakat tettek kövessék.
- A szociális pillér egyik leghangosabb ellenzője a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor volt.
- Tisztában vagyok vele, hogy a magyar miniszterelnök mellett több más ország vezetője is ellenvetéseket fogalmazott meg a szociális pillérrel kapcsolatban. Abszolút nem tudom megérteni őket. A szociális jogok erősítésével különösen a közép- és kelet-európai országokban lehetne javítani a munkavállalók munka- és életkörülményein, kezdve például a bérek jelentős megemelésével. Ehhez két dolog szükséges: egyrészt Európa-szerte erősíteni kell a szakszervezetek kollektív szerződéses jogait, másrészt egy referenciakeretet kellene létrehozni a minimálbérekkel kapcsolatban.
- Mi a szakszervezetek szerepe egy igazi szociális Európa kialakításában?
- A hatékony, erős szakszervezetek előfeltételei a szociális Európa megvalósulásának, hiszen jórészt tőlük függ a foglalkoztatási körülmények stabilizálása. Elismerem, az európai szakszervezetek körében jelentős eltérések vannak, ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy az elmúlt években egyre erősödik a szakszervezeti együttműködés.
- A magyar érdekképviseletek nem tartoznak a legerősebbek közé Európában, és a kormány sem könnyíti meg a dolgukat. A szakszervezeti sztrájkot lényegében kiüresítették, a tárgyalások, egyeztetések sokszor vég nélküliek.
- Nemcsak Magyarországon, elsősorban a déli országokban is azt láthatjuk, hogy a szakszervezetek jogait, és különösen a sztrájkhoz való jogot jelentős mértékben korlátozták. Ez az Európai Unió Alapjogi Chartájának súlyos megsértése. Sajnos ez is oda vezet, hogy ezekben az országokban sokan elpártolnak a szakszervezetektől, egyre csökken a taglétszám, így még gyengébbé válnak.
- A szakszervezetek taglétszámának csökkenése Európa-szerte tapasztalható jelenség.
- Igen, ez alól Németország sem kivétel. Bár az okok különbözőek. Hadd mondjak egy példát: az 1970-es években a német fiatalok kétharmada a gyárakban, üzemekben szerzett szakképzést, a szakszervezetek könnyen kapcsolatba tudtak lépni velük. Ma minden második fiatal egyetemre jár. Egyértelmű, hogy a szakszervezeteknek sokkal erősebben kellene együttműködniük a főiskolákkal, egyetemekkel. A taglétszám csökkenésének másik oka az sok atipikus foglalkoztatási forma, mint például a határozott idejű szerződéses munkavállalás vagy a részidős foglalkoztatás elterjedése. Azoknak az embereknek, akik ilyen foglalkoztatási formákban dolgoznak, egészen más a tagsághoz való viszonyuk is. A német szakszervezetek kiemelt célja, hogy olyan foglalkoztatási formák elterjedését szorgalmazzák, amelyek hosszútávon is perspektívát nyújtanak a fiatalok számára.
- Egyes vélemények szerint egy kormánynak nem érdeke az erős szakszervezet. Ön mit gondol?
- Teljesen másként látom. Úgy gondolom, a nemrégiben lezárult, fáradságos németországi kormányalakítási folyamat is az én véleményemet támasztja alá. Nálunk a szakszervezetek hagyományosan a szociáldemokrata párthoz, az SPD-hez kötődnek, de az elmúlt időszakban különösen stabil kapcsolatot alakítottak ki a többi párttal, köztük az Angela Merkel vezette CDU-val. Biztos vagyok abban, a kancellár asszony is azon az állásponton van, hogy stabil szociális párbeszédre van szükség. A szakszervezetek, ha elég erősek, alakító erői lehetnek egy országnak. Az Európai Szakszervezeti Szövetség, az ETUC pedig igyekszik minden olyan országban közbelépni és aktívabban megjelenni, ahol a kormány nem támogatja annyira az uniós fejlődési irányvonalat. Ez az egyik oka annak, hogy az ETUC tagjaként Magyarországra látogattam, és tárgyalhatok a magyar kollégákkal az itteni lehetőségekről.
- Létrejöhet valaha is egy igazi, egységes szociális Európa?
- Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy megvalósítható, kiépíthető. Sőt, meg kell valósítanunk! Rengeteg a kihívás: a globalizáció, az éghajlati problémák leküzdése, a digitális forradalom. Utóbbi miatt a munkakörülményeket úgy kell alakítani, hogy az a munkavállalók számára igazságos maradjon. Ezek mind olyan jelenségek, amelyekkel a klasszikus értelemben vett nemzetállamok nem tudnak önmaguk sikeresen szembenézni. Az egységes szociális Európa az egyetlen út, amelyen együtt, összefogva megoldást találhatunk a kihívásokra. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy erősítsük az összetartást és elkerüljük a széthúzást.
