„Úgy árultak minket, akár az állatokat a piacon”

Publikálás dátuma
2018.03.12 06:31
A szindzsári jazidikat saját otthonaikban és menekülés közben is gyilkolták az IS terroristái Fotó: Anadolu Agency/Emrah Yorulm
Fotó: /
Farida Khalaf négy hónapot töltött szexrabszolgaként az Iszlám Állam (IS) fogságában. Most igazságot követel a nemzetközi bíróságokon.

Néhány éve Farida Khalaf még arról álmodozott, hogy matematikát fog tanítani gyerekeknek Irakban, most azonban egyetlen cél vezérli a fiatal jazidi nőt: nemzetközi bíróság elé akarja állítani az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet tagjait.

A jövőjét érintő tervei akkor módosultak, amikor 2014-ben, egy meleg augusztusi napon a dzsihadisták megtámadták az ország északi részén fekvő elszigetelt jazidi falut, és az akkor 17 éves lányt elvitték szexrabszolgának.

„Addig azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen gonosz emberek a világon. Az iskolában nem sokat tanultunk más országokról. A vallásom azt tanítja: imádkozz másokért, és ne ölj. A családom is azt tanította, hogy emberségesen viselkedjek másokkal. Azt hittem, hogy az összes vallás békét hirdet. Fogalmam sem volt, hogy létezik olyan csoport, mint az Iszlám Állam” – mondta a Népszavának a Genfi Emberi Jogi Csúcs szünetében az aktivista.

A döbbenetet tovább növelte, hogy amikor szélsőségesek leigázták az addig békés falut, a helyiek keserűen tapasztalták, hogy muszlim szomszédaik közül – akikkel napokkal korábban együtt ettek-ittak, miután meghívták őket egy jazidi ünnepségre – többen is elárulták őket, és segítettek az IS-katonáknak.

Ezután az Iszlám Állam terrorját túlélő emberek beszámolóiból ismert „forgatókönyv” bontakozott ki: szétválasztották a nőket és a férfiakat, és követelték, hogy térjenek át az „ördögimádásról” az iszlámra. Ellenálltak, így megkezdődtek a tömeges kivégzések. Farida emlékei szerint egy nap alatt több mint 400 férfit lőttek le, köztük az édesapját, a testvérét és a nagybátyjait. Aztán a nők következtek: az idősebbeket leválasztották a fiatal lányokról, és többekkel végeztek. Úgy gondolták, hogy őket nem tudják majd „használni”.

„Engem más lányokkal együtt először Moszulba szállítottak, majd pedig Szíriába. Mintegy hetvened magammal kivittek a piacra. Úgy árultak minket, akár az állatokat” – emlékezik vissza halk, szinte monoton hangon a történtekre, kerülve a kíváncsi tekinteteket.

Kik azok jazidik?
A régió egyik legrégebbi hagyományokkal rendelkező vallási kisebbsége a jazidi. Tagjait – többségében kurdok – gyakran „ördögimádóknak” nevezték, s ezért a történelem során mindig veszélyben éltek, üldözték őket. A The Guardian elemzése szerint ez abból fakad, hogy félreértették a szinkretikus vallást, amely a zoroasztrizmusból táplálkozik, de a kereszténységből és iszlámból is merített. Becslések szerint 700 ezer jazidi él a világban, többségük Észak-Irakban.

A piacon élénken érdeklődtek, hogy a lányok vajon szüzek-e a még. A 13-14 éveseket a magasabb beosztásban lévő dzsihádisták vitték el. Farida számára sem volt menekvés, s bár fizikailag is tiltakozott, úgy megverték, hogy nem volt más választása, mint azzal a férfival tartani, aki megvásárolta. Nyolcan voltak jazidi nők egy dzsihádista táborban.

Négy hónapig tartott a rabszolgaság. A tiltakozást mindig durva fenyítés követte. „Nagyon sokszor megvertek, rendkívül erőszakosak voltak. Napközben takarítanunk kellett, és a ház körül dolgozni, este pedig szexrabszolgaként használtak minket. Volt, hogy cseréltek minket egymás között, mintegy ajándékként” – emlékezett vissza Farida.

A helyzet kilátástalanságát jelzi, hogy többször megkísérelte az öngyilkosságot, de számtalan alkalommal próbált megszökni is. Végül a negyedik hónapban sikerült elszöknie, amikor a dzsihádisták elhatározták, hogy végeznek vele. Kiderült ugyanis, hogy az apja korábban az iraki hadsereg kötelékében szolgált, vagyis nem csak „hitetlen”, de ellenség is volt. Farida tudta, hogy azonnal muszáj menekülnie, s vele tartottak más jazidi lányok is. Az éj leple alatt osontak ki, majd kurd embercsempészek segítségével jutottak el Iraki Kurdisztánba egy menekülttáborba, ahol találkozott életben maradt családtagjaival.

Később a közösséggel is szembe kellett néznie: vajon kitaszítják őt, azért, amin keresztülment? Ettől tartott legalábbis, míg fogságban volt, hiszen a jazidi egy ősi, szigorú szabályokra épülő vallás. Félelmei azonban alaptalanok voltak. „A közösség vallási vezetője azt mondta, hogy szívesen látnak minket, hiszen mi is jazidik vagyunk, s arra kérte a többieket, hogy támogassanak minket. Így is történt, velem, és a többi túlélővel egyaránt” – idézte fel Farida a történteket. Ezen a ponton közbeszólt a tolmácsa is, egy fiatal jazidi férfi: „A jazidi vallási vezetés kiadott egy dokumentumot, amelyben egyértelműen leírják, hogy az áldozatok nem tehetnek a történtekről, erőszak áldozatai voltak, és kényszerítették őket az áttérésre. Tolmácsolás közben nagyon sok történetet hallottam, és egy olyan sem volt köztük, ami úgy végződött, hogy a család nem látta szívesen a túlélőt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a közösség visszafogadja az áldozatokat, minthogy Faridát néhány hónapja eljegyezte a vőlegénye, egy jazidi férfi” – magyarázta.

Első látásra valóban úgy tűnik, hogy az élete egyenesbe jött, hiszen Németországban telepedett le, ahol már éltek rokonai. Bár a beilleszkedés nem ment könnyen, hiszen a nyelv és a kultúra mind új volt számára, most úgy érzi, sokkal többet kapott új hazájától, mint Iraktól. „Úgy érzem, Németország része vagyok” – mondta. A felszín alatt azonban egyértelmű, hogy minden napját meghatározzák a történtek. A Yazda nevű civil szervezet tagjaként hívja fel a figyelmet a jazidik által elszenvedett borzalmakra, s ahogy ő nevezi, a népirtásra. Azon dolgozik, hogy a nemzetközi közösség is genocídiumként ismerje el a történteket, és a felelősöknek bíróság előtt kelljen felelniük. Addig pedig azt üzeni a kormány-és államfőknek, hogy ne zárkózzanak be a menekültek befogadásától. „A háborút túlélő emberek segítségre szorulnak. Mindenüket elvesztették. Nem azért lettek menekültek, mert szerették volna, hanem azért, mert nem volt más választásuk.”

Körösi Ivett

Szindzsár, a kalifátus vörös vonala

Az Iszlám Állam az iraki jazidik elleni támadással lépte át a vörös vonalat, s késztette katonai beavatkozásra az Egyesült Államokat.

Az iraki al-Kaidából kinőtt szervezet az évek során számtalan névváltozáson ment át, míg végül Iszlám Államként (Daeshként) 2014. június 29-én Moszulban kikiáltotta a kalifátust, s létrehozta saját államát. A szíriai háborúban kezdetben az Aszad elnök ellen lázadó csoportokkal szövetségben harcoltak, míg 2013 végén, 2014 elején ki nem tört a nyílt harc az iraki vezetésű IS és a lázadók között. Az IS fegyveresek ekkor már a szíriai civil lakosságot is gyilkolták, azokon a településeken, ahol a rivális iszlamista felkelő csoportok uralkodtak addig, az iraki siíták pedig állandó célpontjaik voltak. A nyugat, amely mindaddig az Aszad ellen harcoló iszlamista csoportokat leginkább egységesen demokráciáért harcoló felkelőknek tekintette, bénultan figyelte a terrorcsoport diadalútját. A jazidik által lakott Szindzsár lerohanása zökkentette ki a nyugatot a passzivitásból.

Szindzsár a Ninivei kormányzóság része, a kurd autonóm terület közvetlen szomszédságában. A várost és környékét augusztus 3-án rohanta le az IS, és néhány nap alatt gyakorlatilag végrehajtotta a 21 század talán első népirtását.

Az Egyesült Államok augusztus 8-án kezdte bombázni a terroristák állásait. E légicsapások tették lehetővé a hegyre szorult jazidik mentését 9-11 között. Már az első nap 100.000 embert mentettek ki az iraki pesmergák és a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveresei. Az erbili kurd kormány becslése szerint meghaladta a négyezret Szindzsárból eltűnt jazidik száma, ők elsősorban a szexrabszolgának eladott nők voltak, a férfiakat, több mint 2 ezret kivégezték. Az ENSZ 2014 októberi jelentése szerint a terrorcsoport összességében 5 ezer jazidit végzett ki.

Maga a város és az azonos nevet viselő hegyről ugyan kiszorították az IS, de az a térségben tovább hódított. December 17-én indult a végső ostrom, amely során az iraki kurd pesmerga, a PKK és a szíriai kurd milíciák, a YPG összehangolt támadása eredményeképpen, az amerikai légitámogatás mellett 2015 novemberében sikerült felszabadítani Szindzsár teljes térségét az IS rémuralma alól.

A jazidi menekültek számára több kormány és civil szervezet, valamint az ENSZ is indított segítségnyújtási programokat, amelyek azonban az Amnesty International szerint alulfinanszírozottak voltak és messze nem elegendőek. A német kormány futtat egy olyan programot, amelynek keretében 1080 jazidit - szexuális erőszak túlélői és közvetlen családjuk –Németországba vitték speciális terápiára.

Gál Mária

Szerző
2018.03.12 06:31

„Mi nem menekülteknek hívjuk őket”

Publikálás dátuma
2018.09.22 11:00

Fotó: / Molnár Ádám
Aszad al-Samlan szaúdi professzor szerint már a múlté az az elképzelés, hogy „tiszta” társadalomban, kizárólag a saját kultúránkban élhetünk.
– A menekültválság kirobbanása után mindenki azt kérdezte Magyarországon, miért nem inkább a gazdag muszlim Öböl-menti államok fogadják be a menekülteket. Nos, miért nem?  – Az érv, hogy nem vesszük ki a részünket a segítségből, egész egyszerűen téves tényeken alapul. Az igazság az, hogy Szaúd-Arábia több mint ötszázezer szírnek ad otthont, csak éppen mi nem menekülteknek hívjuk őket. Tartózkodási joguk van, és ugyanúgy megilleti őket az oktatás, az egészségügyi ellátások, stb., mint a szaúdi állampolgárokat. Másrészt a migráció valóban az egyik terület, ahol a jövőben szorosabb együttműködésre van szükség Európával. Szaúd-Arábiának rendkívüli tapasztalata van például a segélyezésben.  – Csakhogy közben az európai társadalmakban erősödik az idegenellenesség. Talán hallott az esetről, hogy nemrégiben egy magyar kisvárosban rendőrt hívtak a lakosok az ide látogató szaúdi rendőrökre, mert migránsoknak nézték őket. Hogyan látják ezt Szaúd-Arábiából?  –  Ezt az incidenst nem ismerem, de jól illeszkedik egy nagyobb képbe, amit kezelnünk kell. Tudniillik paradox világban élünk. A nemzetközi gazdaság, a telekommunikáció, a közlekedés, egy szóval a technológia fejlődése miatt a világunk egyre kisebb. Ugyanakkor az emberekben mégis erősödik a különállás érzése. Egyre közelebb kellene kerülnünk egymáshoz, mégis inkább távolodunk. Másrészt a világ minden része kapcsolatban van egymással: ha egy térségben probléma merül fel, az a többit is érinteni fogja. Márpedig Magyarország még messze sincs a Közel-Kelettől. Az iszlamofóbia erősödése Európában persze aggasztó jelenség. Az az elképzelés már a múlté, hogy „tiszta” társadalomban élhetünk, kizárólag a saját kultúránkban. És ebből nincs visszaút. A multikulturális társadalom megteremtése Európában egyébként is „rutin”, intellektuális hagyomány. Semmivel nem nehezebb, mint megtisztítani a kultúránkat az „idegenektől”.   
– Lát konfliktust az iszlám és a kereszténység vagy nyugati kultúra között?    – Személy szerint nem, és Szaúd-Arábia sem. Ami azt illeti, Szaúd-Arábia egyik fontos feladatának tekinti a vallások közötti párbeszéd megteremtését. Még Abdullah király ezért is hívott életre az ENSZ támogatásával, Ausztria és Spanyolország részvételével egy bécsi központú intézményt (KAICIID), melynek célja a vallások és kultúrák közötti párbeszéd kialakítása.  – Nyugaton Szaúd-Arábiának még sincs túl jó híre. Általában a szigorú vallási előírások, az emberi jogok megsértése, a terrorizmus támogatása miatt emlegetik.      –  Igaza van, de ez a legtöbbször egyszerűen a tudatlanságból fakad. Beszéljünk például az emberi jogokról! Kevesen emlékeznek rá, hogy Szaúd-Arábia azon kevés harmadik világbeli országok egyike volt, amely 1948-ban aláírta az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az országunknak alapvetően tehát semmi kivetnivalója nincs az emberi jogokban, éppen ellenkezőleg. Konkrét kérdésekben persze lehetnek nézeteltérések, de ezzel a világon minden állam így van. Ott van például a halálbüntetés, amit nem csak nálunk, de például az Egyesült Államok számos államában is alkalmaznak. A gond az, hogy a mai újságírásban minél hatékonyabban és egyszerűbben kell közvetíteni az üzenetet, és Szaúd-Arábia ennek az áldozata lett. Ha arról kell beszélni, hogy milyenek a nők jogai az iszlám világban, azonnal minket citálnak elő, nem pedig mondjuk Malajziát vagy Tunéziát. Ez sajnálatos, és a kormányunk mindent meg is tesz, hogy harcoljon ellene. Ugyanakkor ehhez szükség van a felelős újságírókra, hogy ne egyszerűsítsék le a dolgokat, és persze az olvasókra is.  – Nem csak a rossz hírek ellen kell harcolniuk, de valós háborút vívnak Jemenben is, és egy diplomáciait Katarral. Hogyan lehetne lezárni ezeket a megnyerhetetlen háborúkat?  – A beavatkozásunk Jemenben a törvényes kormány visszaállítása érdekében nem csupán Szaúd-Arábia döntése, de a nemzetközi jog is támogatja. Egyszerűen azt tesszük, ami helyes. Nem tehetjük meg, hogy magukra hagyjuk a jemeni embereket, csak mert néhányan, akik azt sem tudják, miről beszélnek, azt akarják, hogy a koalíció hátráljon meg. Bármit is kér viszont a törvényes jemeni kormány, azt elfogadjuk. Ami Katart illeti, ez a probléma is régre nyúlik vissza, de amint hajlandóak együttműködni, a helyzet megoldódik.

Névjegy

Prof. Aszad al-Samlan a rijádi központú Szaúd al-Fejszál Herceg Diplomáciai Tanulmányok Intézetének politikatudományi kutatója. Specializációja többek között az Öböl-menti államok biztonsági helyzete és a szaúdi-amerikai kapcsolatok. A professzor több kollégájával együtt a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) által szervezett konferenciára érkezett Budapestre, melynek témái Szaúd-Arábia átalakulása, és a Visegrádi Négyekkel tartott kapcsolatok javításának lehetőségei voltak.

2018.09.22 11:00
Frissítve: 2018.09.22 11:00

Nincs többé SMS-válás Indiában

Publikálás dátuma
2018.09.22 10:30

Fotó: NurPhoto/ Debajyoti Chakraborty
A világ második legnépesebb országában növekszik a feszültség a muszlim kisebbség és nacionalista hindu többség között.
„Talaq, talaq, talaq.” Eddig elég volt ennyit – talaq arabul: válás – kimondania Indiában egy muszlim férfinak, hogy mindenféle indok és kötelezettség nélkül elválhasson feleségétől. Mi több, még hitvese elé sem kellett feltétlenül állnia, beszámoltak olyan esetekről is, mikor levélben, SMS-ben, sőt interneten zajlott a házasság felbontása. Megelégelve a minden szempontból aggályos eljárást, 2017-ben az indiai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek a minősítette „három talaq” válást, ám a törvényhozás malmai Új-Delhiben is lassan őrölnek, így törvény mindeddig nem született. Szerdán aztán a nacionalista hindu kormánypárt, a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) az asztalra csapott, és az ellenzéket megkerülve kormányrendeletben tiltotta be a muszlim szokást, három év börtönnel fenyegetve az elkövetőket. Az igazságügy-miniszter tájékoztatása szerint cselekedniük kellett, ugyanis a bírósági döntés óta is legalább 201 ilyen válás történt, és ez az adat valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

Persze túlzás lenne kijelenteni, hogy ez az eljárás bevett a muszlimok között. Az 1,3 milliárd lakosú Indiában napjainkban nagyjából 180 millió muszlim él, arányaiban tehát a „három talaq” használata elenyésző. De miután az ellenzék egy része azzal vádolja Narendra Modi kormányát, démonizálják a muszlimokat, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az iszlámellenességből a 2019-es választások előtt, a kérdés reflektorfénybe került. Tagadhatatlan, hogy a muszlim-kérdés az utóbbi időben forró téma Indiában. A Pew Resarch Center előrejelzései szerint 2050-re az indiai muszlimok száma el fogja érni a 311 milliót, és így a világ legnagyobb muszlim közösség lesz. Mivel eközben a hindu népesség is szaporodik, továbbra is kisebbségben maradnak, és arányuk sem változik jelentősen, jelenlétük viszont egyre feltűnőbb.  Ez pedig – a politikai retorikával megfűszerezve – óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. Az utóbbi években több összetűzés alakult ki például az úgynevezett „szerelem dzsihád” miatt. A vallások közötti párkapcsolatokat Indiában eddig sem nézték éppen jó szemmel, de néhány éve elterjedt az a legenda, amely szerint muszlim férfiak szándékosan hindu nőket csábítanak el, hogy aztán „agyukat átmosva” áttérítsék őket, hogy még több muzulmánt hozzanak világra. Idén márciusban egy nőnek a legfelsőbb bíróság előtt kellett bizonyítania, hogy saját akaratából ment hozzá muszlim férjéhez, és tért át az iszlámra. És bár a bíróság végül a javára döntött, a legtöbb hétköznapi kapcsolat el sem jut eddig a pontig, a családi és társadalmi nyomás már előbb szétszakítja a párokat.  Számos erőszakos eset is történt, ahol felmerült a vallási indíték gyanúja. Tavaly egy muszlim férfit azért lincselt meg a tömeg, mert vett egy tehenet a tejéért, nem sokkal korábban másik kettőt pedig azért, mert azzal vádolták őket, hogy tehenet loptak (a tehén szent állat a hindu vallásban). Ezek persze egyedi esetek, de mindenképpen figyelmeztetőek. Nem véletlen, hogy az USA világ vallásainak helyzetét vizsgáló Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága is arra jutott 2017-es jelentésében, hogy Indiában egyre szaporodnak a muszlimok és dalitok (a hindu kasztrendszerből kirekesztett „érinthetetlenek”) elleni támadások.   
2018.09.22 10:30
Frissítve: 2018.09.22 10:30