Leszavazták a gerillákat Kolumbiában

Publikálás dátuma
2018.03.12 15:05
FOTÓ: LUIS ROBAYO / AFP
Fotó: /
Az emberek máig nem bocsátottak meg a többezer életet kioltó egykori harcosoknak – erre utal legalábbis a vasárnapi parlamenti voksolás eredménye.

„A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) vezetőinek meg kellett volna változniuk, s válaszokat kellett volna találniuk a bűntetteikre, mielőtt politikai pályára léptek volna” – így kommentálta az NPR-nak a vasárnapi választásokat a fodrászként dolgozó Joanna Jiménez, akinek a húgát kivégezték a baloldali gerillák. A kolumbiai nő szavai jól tükrözik a 48 milliós latin-amerikai országban uralkodó érzéseket az egykori gerillákkal szemben, akik a várakozásoknak megfelelően nem szerepeltek túl jól a vasárnapi parlamenti választásokon: a 2016 decemberében, Alternatív Forradalmi Közösségi Erő (FARC) néven párttá alakult csoport mindössze a szavaztok 0,4 százalékát szerezte meg. A politikai debütálás ezzel igen gyengére sikerült.

A kolumbiai El Tiempo napilap hétfő reggeli beszámolója szerint a voksoláson a volt államfő, Álvaro Uribe jobboldali pártjára, a Demokratikus Központra szavaztak a legtöbben (16,41%). A második és a harmadik helyre is konzervatív pártok futottak be – a Radikális Változás Pártja (14,07%), valamint a Konzervatív Párt (12,58%) – s ezzel a 2016-os, FARC-kal kötött békeszerződést elutasító jobboldali blokk végzett az élen. Ez ugyan jelzésértékű, az egykori gerilláknak mégsem kell búcsút inteniük a politikának, hiszen a békeszerződést kísérő megállapodás értelmében a kongresszusban és a szenátusban is garantálnak nekik 5-5 helyet, a parlamenti választások eredményétől függetlenül.

Bár a FARC politikusai igen optimistán nyilatkoztak a kampány során, a kolumbiai sajtóban borítékolták az alacsony támogatottságot. Már a békekötés – pontosabban a gerilláknak tett engedmények – is megosztotta a társadalmat, hiszen több mint fél évszázados háborúskodást kellett lezárni. A brutális konfliktusban, amelyből a félkatonai jobboldali szervezetek, és a kormányerők is kivették a részüket, több mint 200 ezer ember vesztette életét, és mintegy nyolcmillió kolumbiai kényszerült elhagyni az otthonát. A generációkon átívelő háborúskodás végére nem volt könnyű pontot tenni, és sokan úgy vélték, a gerillák nem részesültek méltó büntetésben, különösen, hogy a kormány megadta nekik a lehetőséget, hogy „átmentsék” magukat a politikai életbe. A saját definíciója szerint marxista-leninista gyökerekkel rendelkező mozgalom pártként is a baloldaliságot hangsúlyozta, s a Reuters hírügynökség helyszíni beszámolója szerint a szegénység és a munkanélküliség visszaszorítása ellen, valamint az egészségügy és az oktatás minőségének a javítása mellett kampányoltak.

A szakpolitikai szólamok azonban nem feledtették az emberekkel, hogy kik állnak a pódiumon, így a FARC kampányrendezvényei többször is erőszakba fulladtak az ellenük tüntető, gyakran tojással, zöldségekkel dobálózó tömegek miatt. Januárban a párt két tagját meggyilkolták egy rendezvényen, néhány napja pedig a FARC egyik volt parancsnoka, az elnöki székről álmodozó Rodrigo Londono bejelentette, hogy visszalép, s nem indul a májusi elnökválasztáson. A korábban egyebek között túszejtés, és gyerekkatonák toborzása miatt is elítélt férfi döntését hanyatló egészségügyi állapotával, valamint a „jobboldali támadásokkal" indokolta.

A FARC politikai szereplése az országban még működő gerillaszervezetek miatt is kulcsfontosságú volt. A legnagyobb csoport, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) már bejelentette, hogy szívesen békét kötne a kormánnyal, s ösztönzőleg hathat az ELN vezetésére, ha látják, van kiút a gerillalétből.

Santos utódját keresik
Szintén vasárnap tartották az előválasztásokat a májusi voksolás előtt, amelyen a következő elnök személyéről döntenek. A békeszerződés miatt Nobel-békedíjjal kitüntetett Juan Manuel Santos lehetséges utódai között van a jobboldali Iván Duque, valamint a baloldali jelölt, Gustavo Petro. Az első forduló május 27-én tartják, míg a másodikat június 17-én.

2018.03.12 15:05

Minden gyereknek családban a helye

Publikálás dátuma
2018.09.22 12:40

Fotó: Shutterstock/
Gólyafészekre gyűjtenek a Gólyahír Alapítvány követei, hogy valóra váltsák nemrégiben elhunyt Gólyanagymamájuk, az egyesületet közel 20 évig vezető Mórucz Lajosné Gabika utolsó álmát: legyen egy olyan közösségi tér, amely állandó bázisa lehet az örökbe fogadó gólyahíres családoknak.
Merthogy lesz. Egészen biztosan. Kijelentő módban, csak épp ebben a pillanatban még jövő időben. Amikor Gabika halála előtt két nappal Grim Marcsi, az adománygyűjtést felvállaló 19 követ egyike – maga is örökbe fogadó édesanya – beszélt vele, a közösségi tér megvalósítása nem álomként, hanem tényként merült fel. Gabika nem ismert lehetetlent, hitvallása volt, hogy nincs probléma, csak megoldandó feladat. Ennek a jelmondatnak a mentén hirdetett adománygyűjtő kampányt a Gólyahír Alapítvány, melyben azt kérik, hogy aki csak tud, járuljon hozzá, akár egy csekélyke összeggel is, az álmuk megvalósításához. Már maga a kampány, pusztán az a tény, hogy a követek kiviszik a nyilvánosság elé a témát, beszélnek róla, és a személyes kapcsolataikon keresztül egyre szélesebb körben terjesztik, elindított egyfajta érzékenyítést. Merthogy nemcsak az a cél, hogy meglegyen az épület, hanem az is, hogy oszoljon a fejekben a homály, enyhüljön a zavar: az örökbefogadás jelensége természetes legyen, ne pedig tabu - olvasható a Vasárnapi Hírek írásában. 

Saját, még ha nem is vér szerinti

Sajnos ma még sokkal inkább tabutéma, az emberek zavarba jönnek és kihátrálnak a beszélgetésből, ha például kiderül, hogy kisfiuk osztálytársa, Józsika nem vér szerinti gyereke a szüleinek. Paulon Viktória, a Kisrigók – Három gyerek hazatalál című mesekönyv szerzője (saját gyerekei örökbefogadásának történetét, előzményeit írta meg benne) szerint egyáltalán nincs benne a köztudatban, hogy egy szülő-gyerek közösség nem csupán vér szerinti kötelékekből alakulhat családdá. Őt például egészen addig nyüstölték, hogy lehet, hogy ő szőke, fehér bőrű, a gyerekei pedig feketék és sötétebb bőrűek, amíg elő nem rukkolt a pofonegyszerű válasszal: nem ő szülte őket. Onnantól nemcsak a témát, hanem őt is hanyagolni kezdték a szülőtársak – mentségükre szóljon, nem rosszindulatból, sokkal inkább zavarból. „Gabika mindig azt mondta, azzal segítünk a legtöbbet, ha beszélünk róla, merthogy főként tájékozatlanságból és információhiányból ered a fura, zavart érzés az emberekben” – meséli Marcsi, aki követtársaival együtt egyfelől hegyeket hord arrébb, hogy az ügy érdekében minden követ megmozgasson, másfelől pedig mesél, a saját történetükről, hogy egyre többek számára tegye nyilvánvalóvá: az örökbe fogadott gyerek épp ugyanannyira saját, mint a vér szerinti, annyi különbséggel, hogy őt nem a pocakjában, hanem a szívében hordta az édesanyja.

Csak ő lehet a miénk

„Marcit nemcsak én, hanem a férjem is a szívében hordta – kezd bele személyes sztorijukba, amiről több mint egy év után sem tud meghatódottság nélkül mesélni. – Nálunk viszonylag hamar kiderült, hogy nem lesz vér szerinti gyermekünk, ezért egy év próbálkozás után el is indítottuk az örökbefogadási eljárást, és bejelentkeztünk a lakóhelyünk szerint illetékes Tegyeszhez (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat). Egy féléves procedúra után – környezettanulmányok, pszichológiai és alkalmassági vizsgálatok, kötelezően elvégzendő tanfolyam) – kaptuk meg az alkalmassági határozatot, amellyel felkerültünk a budapesti és az országos listára. Emellett az összes létező örökbeadással foglalkozó civil egyesülethez és alapítványhoz bejelentkeztünk. Mindenhol nagyjából 6-8 év várakozási időt prognosztizáltak – abban lehetett reménykedni, hogy mivel korban, származásban és betegségek tekintetében is rugalmasak voltunk, ha nem is újszülöttként, de legalább korábban érkezik meg hozzánk a gyermekünk. Persze a Gólyahír Egyesület volt az álom, a számok is azt mutatták, hogy ők a leghatékonyabbak – az elmúlt tizennyolc évben 905 babát segítettek családba –, de akármikor hívtam Gabikát, mindig azt mondta: 5-6 év. A Gólyahírnél évente nagyjából 600 család vár csecsemőre, Marcsiék is valahol a háromszáznyolcvan-akárhanyadik helyen álltak, amikor Gabika segítséget kért egy rendkívüli eset kapcsán. Tisztázatlan jogi körülmények adódtak: az életet adó anya szerette volna örökbe adni a babáját, de nem volt meg a férj, aki hiába nem a vér szerinti apa, a magyar törvények értelmében neki kell lemondania a gyerekről ahhoz, hogy ne állami gondozásba kerüljön. Gabika végső tanácstalanságában fordult a közösséghez – ő is és az életet adó anya is mindent megtettek, amit csak tudtak, mégsem találták a férfit. Mivel nekem van egy barátom, aki kifejezetten azzal foglalkozik, hogy megtaláljon embereket, nem mellesleg még örökbe fogadó szülő is, összekötöttem őket, hátha tud segíteni. Másnap viszonylag késő este csörgött a telefon. Gabika hívott, hogy megvan a férj, és mivel közvetetten nekünk köszönhető, hogy a kisfiú nem kerül állami gondozásba, úgy gondolja, hogy Marci a mi gyerekünk. Sokkos állapotba kerültünk a férjemmel. Mindig mondták, hogy váratlanul fog érkezni a hívás, de erre álmunkban sem gondoltunk. Marci kétnapos volt, amikor a férjemmel először a kezünkbe foghattuk, és attól a pillanattól kezdve tudjuk, hogy nem véletlenül nem lett vér szerinti gyerekünk. Csak ő lehet a mi fiunk.”

Ügy van, rengeteg

2018.09.22 12:40

Sajátjait győzködheti a Fidesz

Publikálás dátuma
2018.09.22 11:53

Fotó: AFP/ FREDERICK FLORIN
A válaszolni tudó fideszesek fele szerint is a kormányt ítéli el a Sargentini-jelentés – ezt a meglepő adatot hozta a Publicus Intézet kutatása.
A felmérés a Vasárnapi Hírek megbízásából készült még a strasbourgi döntés előtt.  A jelentés mögött Soros-bérenceket látó kormánykommunikáció a diplomásokat hatotta meg legkevésbé, 70 százalékuk szerint az unió nem az országot bünteti. Az elmúlt években állandósult, Brüsszellel és Soros Györggyel szembeni látványharc fordulóponthoz érkezett a jogállamiság sérüléseit 12 területen feltáró Sargentini-jelentéssel. A Fidesz meg sem próbált gesztusokat tenni az unió vagy saját pártcsaládja, az Európai Néppárt felé, inkább jó előre igyekezett megágyazni a számára kedvezőtlen döntésnek. Kommunikációs kampányt indítottak Judith Sargentini holland zöldpárti EP-képviselő és a bevándorláspártinak nevezett erők ellen, a migrációs krízisre szűkítve a tematikát, mintha a bevándorlók befogadásának a megtagadása miatt a magyarokat büntetné az unió. A májusi EP-választást felvezető offenzíva nem volt teljesen sikertelen, de átütő sem a közvélemény-kutatás szerint. A megkérdezettek 51 százaléka szerint ugyanis a kormányt ítélte el a jelentés, míg 28 százalék szerint Magyarországot. Meglepő módon a fideszesek 41 százaléka szerint is a kormányé a felelősség, miközben ebben a csoportban ugyanennyien gondolják, hogy Brüsszel az országot büntette. Az MSZP–Párbeszéd-szavazók 55, a jobbikosok 38 százaléka szerint a kormány a jelentés címzettje. Így már érthetővé válik, hogy a kormány a jelentés elfogadása után miért indított offenzívát a saját narratíva elfogadtatására, és az is, miért viszik a parlament elé Orbánék a Sargentini-jelentés visszautasítását. A saját tábort ugyanis nyilván mielőbb közös nevezőre kell hozni ebben a kérdésben is. Érdekes felvetés volt a kutatásban, hogy a megkérdezettek szerint hogyan kell szavazniuk azoknak a magyar képviselőknek, akik úgy látják, hogy a Fidesz-kormány valóban megsértette a jogállami normákat. A Fidesz-szavazók 69 százaléka szerint még ez esetben sem kell igennel voksolni, 16 százalékuk volt belátóbb. Az MSZP–P szavazóinak 50 százaléka szerint meg kell szavazni jogos vádak esetén a jelentést (27 százalék szerint még akkor sem), míg a jobbikosoknál 48-14 volt az arány. Rákérdezett a Publicus Intézet arra is, hogy vajon a demokratikus normák követése egy EU-tagország esetén az unióra is tartozik-e, vagy az adott ország belügye. A megkérdezettek többsége szerint ilyenkor az EU-nak is van beleszólása, 14 százalék szerint teljes mértékben, 46 százalék szerint pedig részben, még akkor is, ha utóbbiak szerint ez elsősorban inkább belügy. Eközben csak 31 százalék mondta azt, hogy ez kizárólag az adott országra tartozik. Kissé ellentmondásos válaszokat adtak a megkérdezettek az unióhoz fűződő kapcsolatról: 66 százalék szerint az EU-hoz tartozás Magyarország anyagi, gazdasági érdeke, de ettől még az értékrend tekintetében nem kell hozzá igazodni, miközben kevesebb mint fele ennyien (28 százalék) állították ennek ellenkezőjét. Ebben a kérdésben a Fidesz- és a Jobbik-szavazók hasonlóan éreznek (78 és 77 százalékuk önállóságpárti), míg az MSZP-szavazók 84 százaléka szerint igazodni kell az értékrendhez. Amikor úgy tették fel a kérdést, hogy a jogállami, demokratikus normák hazai megsértése esetén az EU-nak be kell-e avatkoznia, akkor ezzel 52 százalék értett egyet, 42 százaléknyian nem Nagyon egybehangzó válaszok születtek ugyanakkor arra, hogy még egy kétharmaddal megválasztott kormány sem tehet meg akármit, és számon lehet kérni a tetteit. A válaszadók 89 százaléka egyetértett ezzel, és meglepetésre még a fideszes tábor 90 százaléka is így gondolkodik (ennél a kérdésnél az átlagot a bizonytalanok húzzák kissé lejjebb).
2018.09.22 11:53
Frissítve: 2018.09.22 11:57