Sikeres "farmerek" lehettek az őssejtjeink

Publikálás dátuma
2018.03.14 12:11
Kék a sejtmag, aranysárga a mitokondriumok, szürke a sejtváz jelölése Illusztráció: Flickr/NIH Image Gallery/Torsten Wittmann,
Elképzelhető, hogy a mai összetett földi életformák annak köszönhetik létezésüket, hogy nagyjából kétmilliárd éve egy baktérium úgy „háziasította” a mitokondrium ősét, ahogyan például az ember a sertést - adja hírül az MTA.

A minket körülvevő, közvetlenül megfigyelhető élet szinte kivétel nélkül sejtmagvas sejtekből, vagyis eukariótákból áll. A biomassza nagyobbik részét mégis a sokkal egyszerűbb prokarióták (sejtmag nélküli baktériumok és hozzájuk hasonlóan egyszerű felépítésű archeák) alkotják. Az egyik legnehezebbnek tartott nagy evolúciós átmenet az eukarióták kialakulása volt a prokarióta ősökből, nagyjából kétmilliárd éve.

Annyit biztosan tudunk, hogy az átmenet során egy archea- és egy baktériumfaj olyan szoros szimbiózisra lépett, hogy a baktérium véglegesen bekerült a gazda archaeába. Az összeolvadás eredményeképpen jött létre a később rendkívül sikeres (és soha meg nem ismételt) eukarióta sejtvonal, a bekebelezett szimbionta baktériumból pedig sejtszervecske lett: a mitokondrium. A mitokondriumok megőriztek bizonyos mértékű önállóságot, azonban ma már képtelenek a sejteken kívül, magukban túlélni. Ugyanakkor az eukarióta sejtek számára is létfontosságú a mitokondriumok jelenléte: tápanyagokért és stabil otthonért cserébe bőséges mennyiségű energiát termelnek a gazdasejt számára ATP- (adenozin-trifoszfát) molekulák formájában.

Olajozott rendszer, hiányos magyarázatok

Ez egy tökéletesnek tűnő partnerkapcsolat, azonban genetikai vizsgálatokból ismert, hogy a mitokondriumok energiájának „megcsapolásáért” felelős fehérjét a gazdasejt csak jóval az összeolvadás után (a becslések szerint több millió év alatt) fejlesztette ki. Mivel fosszíliák híján igen kevés konkrétumot tudunk erről az evolúciós folyamatról, leginkább elméletek versengenek egymással. Egyesek szerint a mitokondrium őse inkább a gazdasejten élősködő parazita volt, mások szerint a gazda volt az, amely kihasználta a mitokondrium ősét azzal, hogy vadászott rá, és megette. Mindkét esetben nehéz azonban megmagyarázni, hogy az egyoldalú kapcsolat miként tudott stabilan fennmaradni olyan hosszú ideig, amíg az „energiacsapoló” fehérje kifejlődött.

Az első igazi gazdálkodók

A kutatók a tanulmányukban egy harmadik hipotézist vizsgáltak, amely szerint rejtett előnyök stabilizálhatták a kezdeti előnytelen kapcsolatot. Ezt a „gazdálkodó” (farming) hipotézist több mint húsz éve fogalmazta meg John Maynard Smith és Szathmáry Eörs. Eszerint a gazdasejt ragadozó volt, amely rendszeresen fogyasztott más baktériumokat, köztük a mitokondrium akkor még szabadon élő ősét is. Azonban valamilyen oknál fogva a gazda nem emésztette meg az összes elfogott baktériumot: amelyek túlélték a bekebelezést, élve tengődtek a gazdán belül (pl. mert fotoszintetizáltak), esetleg még szaporodni is képesek voltak. Vagyis a gazdasejt valódi gazdálkodóként úgy tartotta a baktériumokat, ahogy az ember tartja a sertést (vagy a borsót, ha a fotoszintézisnél maradunk). Amennyiben a környezetben elfogyott a zsákmány, az ilyenkor éhező gazdának előnyös lehetett, ha volt saját tartaléka, amivel túlélhette a szűkös időket – ezáltal evolúciós előnybe került azokhoz a sejttípusokhoz képest, amelyek nem rendelkeztek a gazdálkodás képességével.

A PNAS-ben nemrég megjelent tanulmány szerzői (Zachar István, Szilágyi András, Számadó Szabolcs és Szathmáry Eörsevolúciós-ökológiai modellek segítségével mutatták be, hogy ez az előny elegendő ahhoz, hogy ökológiai időskálán a gazdálkodás képessége kiszorítsa az e képességgel nem rendelkező egyedeket, illetve hogy evolúciós időskálán a gazdálkodás képessége kialakuljon és elterjedjen a populációban. Ráadásul a gazdálkodók mindig stabilnak bizonyultak a mutációkkal rendre felbukkanó, gazdálkodásra képtelen típusokkal szemben. A gazdálkodás lényege, hogy a jó időszakban egy kis befektetéssel (amit a gazda későbbre eltesz, azt nem tudja most megenni) csökkenthető a hosszú távú veszteség vagy akár a kihalás kockázata is. Egyszerűen összefoglalva: jobb ma és holnap is egy-egy veréb, mint ma egy túzok és holnap az éhhalál. Ez a trükk nemcsak a mitokondrium megjelenésénél lehetett hasznos, de további endoszimbiózisokat is megmagyarázhat, például a plasztiszok, azaz a zöld színtestek eredetét - olvasható az MTA tájékoztatásában.

Szerző
Témák
őssejtek

Sikeresen landolt a japán űrszonda a Ryugu aszteroidán

Publikálás dátuma
2019.02.22 14:22

Fotó: AFP/ Kaname Muto / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun
Sikeresen leszállt a Hajabusza-2 japán űrszonda a Ryugu kisbolygó felszínére – jelentette be pénteken a japán űrhajózási és -kutatási hivatal, a JAXA.
Az űrszondáról érkezett adatok alapján közép-európai idő szerint csütörtök éjfél előtt nem sokkal sikeresen megtörtént a landolás a Földtől mintegy 340 millió kilométerre lévő aszteroidán. Arra azonban még napokig várni kell, hogy kiderüljön, az űrszondának sikerült-e begyűjteni kőzet- és talajmintákat a 900 méter átmérőjű Ryugu kisbolygón - írta a Híradó.hu.
A szakemberek szerint a C-típusú Ryugu kisbolygó a Naprendszer kialakulásának hajnalán képződhetett, így olyan szerves anyagokat tartalmazhat, amelyek a földi élet kialakulásához is hozzájárultak, így többet megtudhatunk az élet keletkezéséről. A pénteki mintagyűjtés az első a Hajabusza-2 számára tervezett három ilyen landolás közül.
A japán űrkutatási hivatal októberben néhány hónappal elhalasztotta az űrszonda landolását, mert a kisbolygó felszíne a vártnál göröngyösebb, és nehéz volt megfelelő leszállóhelyet találni. A hosszú halasztás másik oka az volt, novemberben és decemberben megszűnt a kapcsolat a Hajabusza-2-vel, mert a Nap túloldalán volt.
A JAXA tudósai a landolás helyét egy hat méter átmérőjű körzetben jelölték ki az eredetileg tervezett mintegy száz méteres átmérőjű térség helyett, emiatt a vártnál jóval bonyolultabb volt a művelet. 
Frissítve: 2019.02.22 14:22

Gyors siker után jött a bukás a Monacónak

Publikálás dátuma
2019.02.22 10:30
Mbappé (29-esben) szerződtetése, majd eladása bőségesen megtérült
Fotó: AFP/ PASCAL GUYOT
A hercegségbeli labdarúgó klub a másodosztály megnyerése után nem sokkal már a Bajnokok Ligája elődöntőjében találta magát, napjainkban viszont az élvonalbeli kiesés elől menekül.
Mindössze öt év kellett a két orosz üzletembernek, Dmitrij Ribolovljevnek és Vagyim Vasziljevnek, hogy az egykoron a francia másodosztályban szerénykedő Monacóból bajnok csapatot csináljon az élvonalban. Ribolovljev 2013 januárjában tanácsadónak nevezte ki Vasziljevet, aki később vezérigazgató-helyettes és alelnök lett. Vasziljev próbálta maximalizálni a bevételeket, s kőkemény tárgyalásokat folytatott le. Tudta, hogy a Monaco nem lesz képes a Paris Saint-Germain modelljét lemásolni, ugyanis míg Párizsban több mint kétmillióan élnek, addig a hercegségben csupán negyvenezren.
Kezdetben Vasziljev nagynevű játékosokat igazolt, mint James Rodriguez, Radamel Falcao vagy Joao Moutinho, ám az idő múlásával egyre nehezebben volt képes betartani az európai szövetség (UEFA) pénzügyi szabályait, mivel nem tudott annyi szponzort bevonzani, mint korábban remélte.
A klub ezért változtatott átigazolási stratégiáján, s olyan játékosokat szerződtetett, akikben azt a lehetőséget látta, hogy később többszörös áron túlad rajtuk. Így tett a Monaco Kylian Mbappéval, akit 180 millió euróért értékesített a PSG-nek. Hasonló a története Lemarnak, aki 4 millióért érkezett, majd 70 millióért távozott az Atlético Madridhoz, de Benjamin Mendy, Fabinho, Bernardo Silva, Anthony Martial, Tiémoué Bakayoko, Layvin Kurzawa, Yannick Carrasco, Geoffrey Kondogbia és Guido Carrillo eladása is nem kevés profitot termelt.
A hosszú névsor is jelzi, hogy a Monaco rövid időn belül két sikeres csapatot felépített, a klub pedig az elmúlt öt évben mindig az első három között zárt a bajnokságban, miközben 2015-ben bejutott a BL negyeddöntőjébe, majd 2017-ben az elődöntőbe.
A Monaco egy fenntartható, nyereséges klubbá formálódott, a mostani szezonra azonban valami megváltozott. Ribolovljev nem kertelt, a napokban kijelentette, hogy az elmúlt év során komoly hibákat követtek el, ami a csapat pocsék teljesítményéhez vezetett.
A problémák Michael Emenalo érkezésével kezdődtek, a Chelsea-től szerződtetett sportigazgató ugyanis változtatni kívánt a klub átigazolási politikáján. A Monaco összesen 40-45 millió eurót költött két tizenhat éves játékosra (Pietro Pellegri és Willem Geubbels), akik ugyan tehetségesek, ám inkább a jövő, mintsem a jelen emberei.
Vasziljevet a napokban kirúgta Ribolovljev, s sajtóhírek szerint Emenalónak sem lesz már sokáig maradása. Vasziljev sorsa azzal pecsételődött meg, hogy menesztette Leonardo Jardim vezetőedzőt, aki képes volt gyorsan és folyamatosan jó csapatot kialakítani más-más játékosokból. Mindezt úgy, hogy a fiatal futballisták látványosan fejlődtek a kezei között.
A klub a nyáron több mint 300 millió euróért árusította ki a fél keretét, a 44 éves portugál tréner pedig nem tudta megformálni immár sokadszor megújuló csapatát. Októberben elbocsájtották, a helyére érkező, vezetőedzői tapasztalattal nem rendelkező Thierry Henry irányítása alatt pedig tovább süllyedt a tabellán a klub. A korábbi kiváló támadónak januárban megköszönték a munkáját, Ribolovljev pedig saját maga fordult Jardimhoz, hogy térjen vissza. „Bocsánatot kértem tőle a történtekért és megkértem, hogy térjen vissza” - nyilatkozta a szakember, aki elfogadta Jardim átigazolási javaslatait, s az ő kérésére szerezte meg Youri Tielemanst, Gelson Martinst, Carlos Viníciust és Adrien Silvát.
Jardim irányításával a klub valamelyest kilábalt a gödörből, a csapat legutóbbi három bajnokiján hét pontot gyűjtött, amelynek köszönhetően feljött a 16. helyre, azaz elmozdult a kiesőzónából.
Ribolovljev szerint eljött az idő a változásra, ezért Oleg Petrovot nevezte ki Vasziljev helyére. Petrov erős üzleti háttérrel rendelkezik, ugyanakkor nem beszél franciául. Ribolovljev elismerte, hogy hibákat követtek el, ám nem kizárt, hogy a legnagyobb hiba Vasziljev eltávolítása volt.
Frissítve: 2019.02.22 10:30