Megmérgezett kapcsolatok

Az Egyesült Államok, Franciaország és Németország közös állásfoglalásban sorakozott fel csütörtökön Nagy-Britannia mellett Szergej Szkripal volt hírszerző és lánya, Julija megmérgezése ügyében. A négy ország közös nyilatkozata megállapította: nincs más elfogadható magyarázat a történtekre, mint az, hogy a katonai idegméreggel elkövetett gyilkossági kísérletért Oroszország a felelős. Felhívták a figyelmet arra: a második világháború befejezése óta ez volt az első alkalom, hogy idegmérget alkalmaztak támadó jelleggel. A négyek szerint ez a támadás, amely az Egyesült Királyság szuverenitása ellen irányult, és a vegyi fegyverekről szóló egyezmény, illetve a nemzetközi jog megsértését jelentette, valamennyiük biztonságát veszélyezteti.

Boris Johnson brit külügyminiszter csütörtökön a BBC-nek nyilatkozva elmondta: London mintát szolgáltat a gyilkossági kísérlethez használt idegméreg hatóanyagából a hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek.

Theresa May brit miniszterelnök előző nap a londoni alsóházban bejelentette, hogy a mérgezéses gyilkossági kísérletre válaszul a brit kormány kiutasít 23 olyan orosz diplomatát, akikről megállapította, hogy hírszerző tevékenységet folytatnak Nagy-Britanniában. London egyúttal felfüggeszt minden tervezett magas szintű kétoldalú diplomáciai érintkezést Moszkvával. Johnson szerint a kapcsolattartás "egy időre sokkal nehezebbé válik", és "nem valószínű", hogy Szergej Lavrov orosz külügyminisztert a közeljövőben fogadnák Londonban, de ez nem jelenti azt, hogy Nagy-Britanniának teljes mértékben fel kellene számolnia Oroszországhoz fűződő kapcsolatait.

Moszkvában ugyanakkor váltig állítják, hogy nincs közük a mérgezéshez. Lavrov azt közölte: az orosz diplomaták kiutasítására adandó orosz válaszlépésekről személyesen Vlagyimir Putyin elnök hoz döntést.

Szkripal az orosz katonai hírszerzés ezredese volt. Miután a brit titkosszolgálat beszervezte, kettős ügynökként Londonnak kémkedett. Idővel azonban lebukott, és bebörtönözték Oroszországban. Később kémcsere keretében szabadult, és a délnyugat-angliai Salisburyben telepedett le, ahol e hónap 4-ikén lányával együtt ismeretlenek megmérgezték. Azóta mindketten életveszélyes állapotban vannak kórházban.

Szerző

Robert Fico eddig bírta

Publikálás dátuma
2018.03.16. 06:32
A tüntetők szerint Fico, valamint koalíciós partnerei, Danko és Bugár (a két oldalán), becsapták az embereket Fotó: AFP/Vladimir
Nem lesz előrehozott választás Szlovákiában, miután a miniszterelnök bejelentette távozását. Peter Pellegrini eddigi miniszterelnök-helyettes vezetheti az új kormányt

Elül a szlovák kormányválság. A kormánykolíció három pártja, a Smer, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), valamint a Bugár Béla által vezetett Híd ugyanis megállapodott a folytatásról, s lekerült a napirendről az idő előtti voksolás kiírása. Robert Fico miniszterelnök szerda este ajánlotta fel lemondását. Ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az új kormányfőt a Smer jelölheti. Bugár Béla tegnapi sajtóértekezletén azt közölte, Andrej Kiska államfő elfogadta a feltételt. Hozzátette azt is, pártja mind a 14 képviselője aláírta azt a dokumentumot, amely a következő pozsonyi kormány támogatását biztosítja. Arra a kérdésre, Bugár miért nem tartaná jó ötletnek az idő előtti voksolást, a Híd elnöke arra utalt, hogy egyes ellenzéki pártok, miközben a korrupcióellenes harcról beszélnek, maguk sem nevezhetőek makulátlannak.

Eldőlt az is, hogy az új kabinetben nem már nem a Híd politikusa, Lucia Zitnanská lesz az igazságügyi miniszter. Őt elsősorban az SNS támadta. A legutóbbi felmérések szerint a Hídnak semmiképpen sem állna érdekében idő előtti voksolást tartani, hiszen Bugár pártja 5,6 százalékon áll, nem sokkal a parlamenti küszöb felett. A felmérés a Smer drámai visszaesését mutatja: már csak 20 százalék voksolna a pártra, mindössze négy százalékkal előzi meg a Szabadság és Szolidaritás (SaS) nevű liberális tömörülést.

Az Új Szó szerint Fico távozása után egyik közeli munkatársa, Peter Pellegrini miniszterelnök-helyettes veheti át a kormányfői posztot. Ez ügyben már járt is Andrej Kiska államfőnél. Az is biztos azonban, hogy Fico pártelnökként a háttérből erősen kézben tartana mindent a továbbiakban is. Az SNS és a Híd miniszterei - Zitnanská kivételével - megmaradnak, és a kormány akár 2020-ig is megtarthatja hatalmát. Ez tűnik jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Nem nyilatkozott további sorsáról Frantisek Sebej, a parlament külügyi bizottságának elnöke, aki szintén a Híd tagja. Mint mondta, átgondolja a helyzetet, ugyanakkor bölcs döntésnek nevezte, hogy Zitnanská nem folytatja az új kabinetben.

A kormányellenes tüntetések szervezői élesen bírálták a kormánypártok megállapodását. Szerintük Fico, Bugár, valamint Andrej Danko, az SNS elnöke, megalázták és becsapták az embereket. Úgy vélik, csak az előrehozott választással lehetne visszanyerni a polgárok bizalmát. Ezért péntekre ismét utcai megmozdulásokat szerveznek.

Felmerült a lehetősége annak, hogy Fico távozásával lesz a Smernek olyan képviselője, aki búcsút int a koalíciónak. Közéjük sorolták Lubos Blahát, a parlament Európa-ügyi bizottságának elnökét, aki szerdán még úgy nyilatkozott, ha Fico nem kap jelentős szerepet egy új kabinetben, elképzelhetőnek tartja, hogy nem támogatja azt. Csütörtökre azonban már meggondolta magát, azt közölte, garanciákat kapott Ficótól arra, hogy változatlanul a baloldali értékeket képviselik.

Fico lemondása azt is jelenti, hogy hétfőn nem lesz rendkívüli ülés a parlamentben, ahol a kormányfő elleni bizalmatlansági indítványról szóló ellenzéki javaslatról szavaztak volna.

Mint a Paraméter honlapja írja, ha a köztársasági elnök elfogadja a kormányfő lemondását, megbízza őt azzal, hogy az új kormány megalakulásáig ügyvezetőként folytassa a munkát. Az új kormányt a köztársasági elnök nevezi ki, előtte azonban meg kell neveznie az új miniszterelnököt. Az alkotmány nem határoz meg határidőt erre. Az új kormánynak a megalakulása utáni harminc napban parlament elé kell állnia, hogy bemutassa kormányprogramját, és kérje a többi képviselő támogatását. A kormányprogram elfogadása alkotmányos feltétele annak, hogy a kormány tovább működhessen. A program elfogadásához legalább 76 szavazat szükséges.

Ostorozta az ellenzéket
Fico szerda esti, lemondását előrevetítő beszédében sem tagadta meg önmagát. Mint a bumm.sk szerint fogalmazott: „A szlovák ellenzék és a médiumok rég elfeledkeztek a gyilkosságok felderítésének szükségességéről és részt vesznek a társadalom destabilizálásában. Ez az állapot meglátszott a kormánykoalíción belüli politikai viszonyok alakulásán is".

Szíria - Az érem másik oldala

Publikálás dátuma
2018.03.16. 06:31
Kelet-Gútából tömegesen próbálnak békésebb helyekre vonulni az emberek Fotó: AFP/Louai Beshara
Hét éve kezdődött a szíriai polgárháború, amely mára a modern kor legnagyobb humanitárius katasztrófájába torkollt.

„Egyre jobban félünk” - fogalmazott keserűen szerda esti beszélgetésünk során a Damaszkuszban élő D. „Már kétszer elhittük, hogy vége lesz ennek a háborúnak, mind a kétszer tévedtünk. Mindaddig nem lesz vége, míg valahogy hatalomra nem segítik kívülről az iszlamistákat. És ez az, amitől mi tényleg félünk”, állítja az európai anyától és szíriai keresztény, Európában tanult apától származó fiú.

Ismeretségem a 21 éves fiatalemberrel egyidős a szíriai háborúval. 2011. augusztusában találkoztunk először, éppen 14. születésnapján. Akkor édesanyjával és testvérével Európában nyaralt, orvos édesapja Damaszkuszban maradt, mert, bár akkor még igencsak nyugalmasnak számított a fővárosban az élet, ő már úgy érezte, orvosként nem engedheti meg magának a több hónapos szabadságot, ahhoz túl bizonytalan a helyzet.

Az Európában töltött három hónap alatt valóban minden megváltozott Szíriában, de az apa rávette a hazatérésre a családot, meggyőzte őket, hogy „semmi komoly”, az európai híradások túloznak, odahaza még mindig csak az imámok noszogatására, a pénteki nagyima után van egy-két nagyobb „felhajtás”, de forradalomnak, háborúnak nyoma sincs.

Alig két év múlva, 2013 karácsonya előtt D - immár csak édesanyjával - újra megérkezett, kalandos úton, életüket kockáztatva. Az apa és a nagyobbik, már egyetemista fiú otthon maradtak. Az apa azért, mert „háborúban egy orvos nem hagyhatja magára az orvosi segítségre szorulókat ”, márpedig a kórházban naponta terrormerényletek, háborús összecsapások sebesültjeit kellett ápolni, a fiú pedig azért, mert szerette volna befejezni a térség egyik legelismertebb olajmérnöki egyetemét. Akkoriban a Népszava hasábjain többször számoltam be sorsukról, az anya és a kisfiú által megélt traumákról, arról, hogyan úsztak meg épen egy-egy terrortámadást és hogy a tinédzser D-t rémálmok gyötörték, nem tudott szabadulni „az égett emberi hús és a szétszakadt emberi testrészek látványának” emlékétől. De kilenc hónap múlva, nem kevésbé kalandos úton, mint ahogy eljöttek, vissza is tértek hazájukba, a család otthon maradt tagjaihoz. Azóta is Damaszkuszban élnek, a keresztény városrészben és várják a háború végét.

Ami, legalábbis D. szerint, most újra távolodni, mintsem közeledni látszik. „Tudom, hogy felétek nem ezt akarják hallani, olvasom én is az európai lapokat, de mi elég sokan vagyunk itt, akik nem Aszad bukásáért, hanem a felkelők leveréséért szorítunk. A szíriai keresztények mindig az elnök oldalán álltak, s most is ott állunk, sohasem hittünk abban, hogy az iszlamisták a demokráciáért harcolnának. Amit ők kínálnak az állítólagos diktatúra helyett, az a közösségünk végét jelentené. Milyen demokráciát akarhatnak olyan csoportok, amelyeket Szaúd-Arábia támogat, amelyeknek túlnyomó többsége mind az al-Kaidának fogadott hűséget? Feltette valaha valaki magának a kérdést Európában, hogy Szaúd-Arábia tényleg támogatna bárkit, aki demokráciáért küzd? Azokban az országokban, ahol az iszlamisták vannak hatalmon, vagy be van tiltva a kereszténység, legfeljebb megtűrt. Nem emlékeztek már, mi történt Egyiptomban, amikor Morszi és az iszlamisták hatalomra kerültek? Szinte azonnal megkezdődtek a koptok elleni támadások, felgyújtották templomaikat, sokukat legyilkolták. Mindenki elfelejtette már Afganisztánt, s azt hogy a tálibokat is amerikai, európai segítség juttatta hatalomra? Vagy már azt is elfelejtettétek, hogy a Daesht és az an-Nuszrát is nyugati-szaúdi-török anyagi segítség és fegyverek tették tényezővé? Arról nem írnak az európai lapok, hogy az úgynevezett szíriai felkelők többsége nem szíriai - nem csak a Daeshben, hanem az al-kaidás csoportokban is -, és még ha vannak is helyi harcosaik, a vezetők legtöbbje vagy iraki, vagy tunéziai, vagy szaúdi, vagy egyiptomi? ….” .

Hét év háború
Az ENSZ adatai szerint csaknem 500 ezer ember vesztette életét a 2011-ben kezdődött szíriai fegyveres konfliktusban és több mint ötmillió elmenekült. A menekültek zöme a térség országainak táboraiban várja a háború végét, Törökországban, Libanonban, Jordániában, Irakban és Egyiptomban. A belső menekültek aránya még magasabb, tavalyig 6,5 millióan kényszerültek otthonaikat elhagyni és vagy más szíriai településen vagy valamely belső menekülttáborban leletek ideiglenes otthonra. A nemzetközi segélyszervezetek szerint a 2011-ben még 22 milliós Szíriában jelenleg a lakosság fele él, és túlnyomó többsége azonnali segítségre szorul. A Londonban székelő emigráns szervezet, az Emberi jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint a halálos áldozatok többsége az Aszad rezsim, a hadsereg ostromainak áldozata.

Arra a felvetésemre, hogy mégiscsak az Aszad rezsim bombázta Aleppót, és bombázza most Kelet-Gútát, humanitárius katasztrófát idézve elő, ártatlan civilek, köztük gyerekek életét oltva ki, D. azzal vág vissza, hogy „azért nagyrészt maguk a felkelők a felelősek”. Nem, nem elvakult ős, csak elkeseredett, teszi hozzá. Nagyon sajnálja azokat az embereket, akik ostromgyűrűbe szorultak, akik légicsapások közepette próbálják túlélni a háborút, de állítja, hogy a lázadók szándékosan nem engedik ki ezekről a településekről a civileket, köztük saját családtagjaikat is, hiába biztosít számukra szabad elvonulást a hadsereg, mert abban reménykednek, hogy ez visszatartja az ostromlókat, és ha mégsem, a szenvedésük a nagyvilágot mindenképpen melléjük állítja.

„Nagyon hasonlít ez az érvelés a rezsim érveléséhez, ahhoz, amit az állami szír televízió közvetít”, jegyzem meg, mire azonnal visszavág: „ a tied pedig ahhoz, amit az Al Jazeera, az Al-Arabíja stb nyomat felétek”.

„Nem tudom mi lesz velünk. Én már biztos nem leszek focista, de egyre kevésbé bízom abban is, hogy itthon egyetemi diplomát szerezhetek. Az elmúlt három évben alig két szemesztert tudtunk befejezni. Ha a háború folytatódik azért nem, ha hatalomra segítitek az iszlamistákat, akkor azért. Ha ők jönnek, nekünk mennünk kell. Mi keresztények kevesebben vagyunk, nem jelentünk majd akkora emberáradatot, mint ami a légicsapások kezdete után, 2014 végén, 2015-ben elindult, de kevesen sem leszünk. Nem csak nekünk kell majd menekülnünk, a síiták, alaviták és kurdok sem lesznek biztonságban. Olyan lesz, mint Irakban: a háború lezárul és kezdődik majd az újabb pokol.”

Talán nem lesz igaza D-nek, talán az Aszad rezsim propagandája mérgezte meg. Az viszont tény, hogy nincs ezzel egyedül, mint ahogy az is, hogy a pillanatnyi szíriai helyzet nemcsak világ-, vagy legalábbis regionális háborús veszélyt rejt magában, hanem az iraki etnikai konfliktusok és az „afganisztáni recept” szíriai megvalósulását is.

Folytatódik a kelet-gútai tragédia
A háború egyik legvéresebb ostroma, a Damaszkusz perifériáján lévő 400 ezres Kelet-Gúta, a felkelők utolsó jelentős hídfőállásának ostroma folytatódik, az orosz légierő által támogatott szír hadsereg csütörtökön is beljebb nyomult. Újabb települést vettek be a kormányerők, Hamúriját, amivel éket vertek a felkelők állásai közé. Damaszkusz azzal az indokkal nem tartja tiszteletben az ENSZ BT által elrendelt 30 napos tűzszünetet, hogy a „terroristákra” nem vonatkozik az.

Szerző