Nyugat-Európa megkergült?

Megállíthatatlan földrészünk új gondolati divathulláma? Az első jelek már akkor észlelhetőek voltak, amikor három éve Varsóban Kaczynski és gárdája kerekedett fölül: borzongatón hangzott el hisztérikus kitörése, hogy „veszélyes élősdiek jönnek, öltsünk páncélt, légmentesen zárkózzunk be, reteszeket a határokra”. Ki hitte volna, hogy az ígéretes európai gondolattal, az uniós szemlélettel szemben terjedni fog ez az indulat? Mára bekövetkezett.  

Itt állunk immár 2018 tavaszán, és Nyugat-Európában növekszik a megkergültek tábora. Már Németországban, a Bundestagban is fölbukkant egy makacs ultrakonzervatívnak tekinthető tömb, amely igyekszik mind több borsot törni Angela Merkel orra alá. Valamelyest az ő térnyerésükkel is összefüggött, hogy Berlinben hónapokig nem volt igazán hatékony központi vezetés. Hamarosan következett Ausztria, majd Csehország. Prágában nemcsak a parlamenti választást nyerték meg a populisták, az idei elnökválasztáson az euroszleptikus Milos Zeman győzött. Európa több pontján erősödnek a hangok, óvakodjunk, mert terjed a kulturális bizonytalanság, jönnek a hordák, nincs, ami fékezhetné ezt a visszaszoríthatatlan hullámot. 

És íme, elérkezett az olasz meglepetés is. Valójában nem is az, mert Olaszországban sosem tűnt el teljesen nyomtalanul a feketeinges múlt, szórványosan jöttek hírek, hogy a karfölemelgetéses köszöntés képtelen végleg kimenni a divatból. A menekültválság különösen súlyosan érintette Itáliát, ezért az idei választás egyik kétségtelen győztese az euroszkeptikus és bevándorlásellenes Északi Liga lett. 

Földrészünk józan újságjai már néhány hete keserűen panaszolják, hogy mintha a Nyugat demokráciái is ingatagabbá válnának a populista jelenségekkel szemben. Az ottani közhangulat szerencsére még ösztönösen védekezik, fölfigyel a mind idegesítőbb jelenségekre, de azért teljesen nem érzéketlen a fertőzésekre se. Szépen lassan máris terjednek. Érzékenyebben ügyelni rájuk azért is nagyon indokolt, mert szaporodnak olyan jelek is, hogy nagyobb a veszély: Európánk nem sziget, az óceán túlpartjáról is érkeznek kihívások. Brüsszellel és az uniós törekvésekkel szemben már izmosodnak a támadások. Putyin odaát szeplőtlen jó barát még nem lett ugyan, de rokonszenv üzenetek érkeznek hozzá, akárcsak e közép-európai tájakról is. 

A világ mozgolódik, valami szüntelenül történik, és a legfrissebb események a legkevésbé sem bátorítók. A migráció-ellenes őrület, amely szépen lassan terjedni látszik, megdöbbentő iramban már Nyugat-Európa egyes tájain is, indokoltan gerjeszt növekvő szorongásokat.

2018.03.17 07:01

Leégtek

Az ellenzék számára siralmas eredménnyel jártak az utóbbi hetek időközi választásai: Józsefváros, Miskolc, Veszprém csúfos bukás, jellemzően kétharmad-egyharmad arányú vereség, helyben szinte megismétlődnek az áprilisi eredmények. Lám, még Rokker Zsoltti is elcsúszott a jégen, pedig nem panaszkodhat lanyha sajtóérdeklődésére. Humoristaként nevét, arcát is többen ismerik Miskolcon, mint győztes fideszes ellenfeléét, akiről még a saját körzetében sem tudták sokan megmondani, kicsoda.
Mégis. Lett, ami lett.
Politikai elemzők és ellenzéki politikusok azt mondják, nem kell messzemenő következtetést levonni az eredményekből, ez csak egy időközi, jövő ősszel jönnek az igazi önkormányzati választások, most már arra koncentrál mindenki, nem vesztegeti az erőit, nem dob be apait, anyait, inkább kivár. A részvételi arány pedig jellemzően olyan alacsony, hogy ezt akár azzal is magyarázhatnánk: a fegyelmezett fideszes szavazótábor kötelességtudóan elment most is, a többiek meg vagy nyaraltak, vagy meccset néztek, s legfeljebb az egzotikum kedvéért ugrottak be néhányan szavazni, ha egyáltalán.
Itt, most, július közepén nem igazán látszik, mi változna, változhatna meg a bő egy év múlva esedékes „rendes” helyhatósági választásokig. Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, netán politikai programra, sőt még csak el se kell mennie a választói közé, elég, ha a voksolás előtti napokban kiplakátolják vele a környéket jó narancssárgával: a néhány tíz méter alatt, míg az oszlopoktól beérnek a fülkébe, a szavazásra jogosultak tán nem felejtik el a nevét. Az erő szavaz, nem az eszme.
Jól is jön a nyár, már a miniszterelnök is „kációzik”. Az ellenzéki politikusoknak sem kell „kijönniük” a fényre, nem is nagyon akaródzik nekik, az is titkolózik, aki már eldöntötte, hogy ilyen körülmények között is megméreti magát jövőre. A leégés most látványos, talán az őszi napfény kíméletesebb lesz velük.
Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, programra. Az erő szavaz, nem az eszme
2018.07.17 09:10
Frissítve: 2018.07.17 09:10

Történelmi kacsintás

Nem volt összejátszás! - jelentette ki többször egymás után Donald Trump, Vlagyimir Putyin egyetértő bólogatásától kísérve. - Nincs rá semmi bizonyíték, csak a tényekből lenne szabad kiindulni – kontrázott az orosz elnök, miközben amerikai partnere elégedetten mosolygott a kamerákba. A helsinki csúcstalálkozót követő közös sajtóértekezlet azonban maga a bizonyíték: ezek ketten összejátszanak. Egyrészt Trump hivatalba juttatásában, másrészt az ott tartásában.
Az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke a konkrét újságírói kérdésre sem volt hajlandó egyetlen rossz szót sem szólni Putyinról – aki legalább nyíltan elismerte, hogy a 2016-os választáson Trump győzelmét kívánta, mert ő a kétoldalú kapcsolatok javítása mellett volt. Trump Putyin bírálata helyett többször és erőteljesen az FBI-t szidalmazta, és nevetségesnek nevezte az összejátszásról folyó vizsgálatot. Utalt rá, hogy Putyinnak van egy ötlete a kérdésben, de aztán erről nem esett több szó. A két államfő szemlátomást egyetértett abban, hogy az oroszok ártatlan bárányok, minden ellenkező felvetés csak az amerikai titkosszolgálatok és főleg a demokratapárti ellenzék aknamunkája. Egyértelmű volt, hogy a két férfiúnak közös ellensége van, mégpedig egy nő. 
Trump ki is mondta Hillary Clinton nevét: hol van a 33 ezer e-mail? (A kampányban jelentős szerepet játszó botrányra utalt, miszerint a volt külügyminiszter nem a hivatalos levelezőszervert használta.) Putyin cserében kimondott egy másik bűvös nevet, Soros Györgyét. - Ahogy Soros sem azonos az amerikai állammal, úgy a Concord nevű, az amerikai választásba való beavatkozással összefüggésbe hozott cég sem azonos az orosszal – érvelt, de arra nem tért ki, hogy a vizsgálat alatt álló vállalkozás tulajdonosa egy hozzá nagyon közel állónak tartott orosz milliárdos, Jevgenyij Prigozsin. Az orosz kézben lévő, Trumpot kompromittáló információkra vonatkozó kérdést Putyin azzal ütötte el, hogy annak idején nem is ismerte Trumpot – akit most egyszer a keresztnevén, Donaldnak nevezett, amikor megköszönte neki az első átfogó tárgyalás lehetőségét.
A sajtóértekezlet első fele amúgy – már ha valaki kimaradt az elmúlt két év történéseiből, és nem tudta, kik állnak a pódiumon – teljesen normális hangvételben zajlott. A két államfő a meglévő nézeteltéréseket elismerve is hitet tett az együttműködés mellett. Putyin azzal kezdte, hogy nincs objektív oka az ellentéteknek, elvégre országaikat nem választja el az ideológia különbözősége. Együttműködést ajánlott a titkosszolgálatok között és a regionális konfliktusok rendezésében, például Szíria ügyében. Az együttműködés lehetőségéről Trump is sokat beszélt, például a szíriai humanitárius katasztrófa kapcsán. Afelől azonban nem hagyott kétséget, hogy gazdasági értelemben vetélytársnak tartja Oroszországot.
Az egész csúcstalálkozó legfurcsább pillanata az volt, amikor Trump, még a tárgyalás előtt, komoly képpel szembenézett a tévékamerákkal, majd fejét oldalt fordítva, amikor azt hitte, hogy már nem látszik, bal szemével rákacsintott Putyinra. Minden világos.
2018.07.17 08:30
Frissítve: 2018.07.17 08:31