Butít az okostelefon

Bár a tudósok nem biztosak benne, hogy valóban rombolják-e az agyunkat az okos telefonok, de meg vannak róla győződve, hogy függőséget okoznak és depresszióhoz vezethetnek, és lelassíthatják a gondolkodási folyamatokat is.

A telefonjaink és mindenféle elektronikus eszközeink az állandó készültség állapotában tartanak minket egész nap. Rezegnek, csörögnek, hosszabb-rövidebb hangjelzésekkel adnak hírt arról, itt az ébresztő ideje, üzenetünk érkezett barátunktól, munkatársunktól, bankunktól. Végiggondolva, ezek a riasztások hasznosak lehetnek agyunk számára, de a testünk máshogy reagál - olvasható a Business Insider cikkében. A folyamatos riasztások akcióba lendítik stresszhormonjainkat beindítva védekezési vagy menekülési ösztönünket. Egyetemi hallgatók 98 százaléka számolt be arról, fantom telefonvibrációkat érez, azaz azt gondolták, hívják őket, amikor készülékük néma volt. Amerikaiak 86 százaléka folyamatosan ellenőrzi telefonján az e-maileket és a szociális médiában kapott üzeneteit, ami állandó stresszben tartja őket. Robert Lustig endokrinológus szerint az állandó stressznek az az eredménye, hogy kiépül a stressz-félelememlék pálya az agyban. A prefrontális kéregben, ahol a gondolkodási folyamatok zajlanak, zűrzavar alakul ki és alapvetően bezárul. „Az a vége, hogy butaságokat kezdünk művelni, amik bajba kevernek minket” – mondja Lustig.

Agyunk csak 60 bit per másodperc sebességgel képes adatokat feldolgozni, ezért ha sok a tennivalónk, szeretjük azokat telefonunkra, elektronikus asszisztensünkre bízni, de ez nem csak betegebbé, lustábbá is teszi agyunkat. A gondolkodóbb, analitikusabb elmék eleve ritkábban használják telefonjukat. A kevésbé élénk gondolkodás és a sok telefonhasználat között kimutatható az összefüggés, valamint azt is felfedezték, hogy azok, akik könyvből szerzik információikat, mélyebbre hatolnak a dolgok megértésében.

A szociális médiahasználata és a telefonnyomkodás megfizetteti a vámot agyunkkal. A kutatók nem állítják, hogy kedvenc alkalmazásunk ellenőrzése automatikusan rossz hatással van ránk, de némelyik különösen romboló hatású lehet. Azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik állandóan ellenőrzik Facebook-üzeneteiket, rossz a közérzetük, minél gyakrabban teszik ezt, annál inkább. Ezentúl pedig olyan játékok, mint a Pokémon GO, vagy bizonyos Twitter-alkalmazások függőséget okoznak.

Amikor a felhasználók lájkolnak egy fotót, vagy kommentelnek egy posztot, az olyanfajta örömforrás az agyuknak, mint ami egy játékon való nyerés esetében éri. Ezt a technikát nem csak a szociális média, hanem az egész internet használja, például amikor a repülőgép jegyár egy kattintás hatására csökken. Lustig azt mondja, ezek az alkalmazások nem eredetüktől fogva ördögiek, de ha elszabadulnak, arra kényszerítheti agyunkat, hogy egyre többet és többet akarjon.