Senki sincs biztonságban a Fehér Házban

Hullanak a fejek, és további személycserék terveiről suttognak a Fehér Házban, bár hivatalosan semmi ilyesmi nincs napirenden.

John Kelly, az amerikai elnöki adminisztráció vezetője igyekezett biztosítani az állásukért aggódókat, hogy pillanatnyilag nincs veszélyben a hivatali pozíciójuk. E megnyugtatónak szánt szavak erejét némileg csökkenti, hogy Kellyről is rebesgetik, Donald Trump hamarosan kirúghatja. Sarah Huckabee Sanders fehér házi szóvivőnő is csak annyit mert határozottan állítani, hogy „jelenleg nem várhatóak azonnali személyi változások”.

Trump hivatalviselésének valamivel több, mint első egy éve alatt a korábbi elnökök idején megszokotthoz képest sokkal nagyobb volt a személyzeti mozgás a kormányzati apparátusban, akár közvetlenül a Fehér Ház stábját, akár szélesebb értelemben a kormányzati hivatalok és ügynökségek összességét nézzük. Az elmúlt napokban azonban felgyorsultak a fejlemények.

Az elnök még tavaly májusban megszabadult James Comey FBI-igazgatótótól, aki nem volt hajlandó „leszállni” Michael Flynn volt nemzetbiztonsági tanácsadóról és az orosz kapcsolat szálainak kibogozásáról. Ezzel egyébként Trump házhoz ment egy újabb pofonért, mert az igazságügyi tárca különleges ügyészként megbízta ugyanezen kérdések felderítésével Robert Muellert, a Szövetségi Nyomozó Hivatal volt vezetőjét, aki azóta is folytatja vizsgálódásait.

Comey egykori jobbkezét, a volt főnöke mellett mindenben következetesen kiálló Andrew McCabe korábbi FBI-igazgatóhelyettest azonban csak most, két nappal nyugdíjjogosultságának a megszerzése előtt mentette fel Jeff Sessions igazságügyi miniszter. Donald Trumpnak így felhőtlenül boldog szombat reggele volt: Twitter-üzenetben lelkendezett, hogy McCabe kirúgása „a demokrácia diadala”.

A minap az elnök útilaput kötött Rex Tillerson külügyminiszter lábára. Az Exxon olajipari óriáscég volt főnökének – azon az előnyén túl, hogy üzletemberként korábban jól szót tudott érteni az oroszokkal – megvolt az a hátránya, hogy az elnöktől eltérő nézeteket vallott több világpolitikai kérdésben – szakértők szerint ő próbált lenni a „csitító” a harcias Trump mellett, elkövette viszont azt a hibát, hogy háta mögött lefajankózta Trumpot.

Tillerson helyére Mike Pompeo került, aki eddig a CIA élén állt, és ebbéli minőségében minden reggel tájékoztatta az elnököt azokról a hírszerzési értesülésekről, amelyekről feltétlenül tudnia kell. Az amerikai diplomácia új vezetője - washingtoni értékelések szerint - Trumphoz mindenben igazodó „héja” lett. Pompeo eddigi pozíciójába, a Központi Hírszerző Ügynökség élére pedig azt a nagymamamosolyú Gina Haspel eddigi CIA-igazgatóhelyettest jelöli Donald Trump, aki – rácáfolva a „törékeny nő” imázsára – a terroristák elleni háború első titkos CIA-börtönét irányította Thaiföldön, és – igaz, felsőbb utasításra – az ő felügyelete alatt alkalmazták először a „vízbefojtást szimuláló” kihallgatási módszert az elfogott dzsihádisták megtörése érdekében.

Most az hírlik, hogy Herbert R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó is Tillerson sorsára juthat hamarosan – állítólag egy követ fújt a menesztett külügyminiszterrel, és John Kelly fehér házi stábfőnökkel sem tudott jól kijönni.

De a biztonság- és külpolitikai vonalon kívül is vannak fontos személyi mozgások. Az acél- és az alumíniumimportra Trump által elrendelt vámmal nem értett egyet, ezért távozott Gary Cohn, a Fehér Ház gazdasági tanácsadója. Utóda az a Larry Kudlow lesz, aki ugyan szintén helytelennek tartja az ilyen vámokat, de ebből nem csinál magának gondot, elvállalta az állást, mondván, Trump adócsökkentése viszont nagyszerű dolog.

Eközben sok amerikai várja érdeklődéssel március 25-ikét, amikor is a CBS tévéhálózat interjút kíván sugározni Stepahie Clifford volt pornósztárral – ismertebb nevén Stormy, vagyis Viharos Daniels -, aki saját állítása szerint korábban Trump szeretője volt. Mint kiderült, Michael Cohen, Trump személyes ügyvédje nem sokkal a 2016-os elnökválasztás előtt 130 ezer dollárt fizetett neki hallgatása fejében. Mikor ez kitudódott, Cohen szemrebbenés nélkül azt állította, hogy ezt a pénzt saját zsebből, az elnök tudta nélkül fizette ki. Akárhogyan is, Clifford azóta húsz alkalommal megszegte hallgatási fogadalmát – feltéve, ha valóban fennáll a hallgatási kötelezettsége, amiről most heves jogviták folynak.