Rögvalótlanságok

Hát ígéretekben, programokban nem nem szűkölködött a magyar mezőgazdaság az „elmúlt nyócévben”. Ám ezekből szinte semmi sem lett.

Hatalomra kerülése után nem sokkal Orbán meghirdette, majd hamarosan megnyerte a pálinka szabadságharcot. Ezzel megszabadította a költségvetést néhány milliárd forintnyi bevételtől, de legalább sok millió liter ellenőrizetlen és kétes minőségű lőréhez juthattak a magyarok. Majd a szuverenitásunkat eltipró Brüsszel vereséget mért pálinkás hadainkra, így mégis kell adót fizetni a házi párlatok után.

A földművelésügyi tárca vezetője 2010 után azt ígérte, hogy 10 év alatt 6 millióra növelik az akkor 3,6 milliós sertés állományt. Ebből mára 2,8 millió lett. A szavakban támogatott kis és családi gazdaságokból a ráfizetéses termelés miatt jószerivel eltűntek a disznók, és jelenleg már a 75-80 százalékuk az agrártársaságoknál található.

Megszülték 2012-ben az úgynevezett Darányi Ignác tervet is, amelynek stratégiai célkitűzései között szerepelt egyebek mellett az agrár- és élelmiszergazdaság életképességének növelése, a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyának helyreállítása. Az állattenyésztés és növénytermesztés egészséges aránya nagyjából az 50-50 százalék lenne. Ez 8 évvel ezelőtt 30-70 százalék körül lehetett, és 2018-ra sem változott érdemben. Ami nem csoda, hiszen a kormányfő hadat üzent az agrártársaságoknak, amelyeknél a hazai állatállomány döntő többsége van. Orbán kijelentette, hogy a magyar agráriumban a társaságok aránya nem haladhatja meg a 20 százalékot, és a földforgalmi törvény és egyéb jogszabályok hatására egyre kevesebben vágnak bele a rendkívül nagy beruházás igényű állattenyésztésbe. Az „elmúlt nyócévben” sikerült elérni, ami korábban elképzelhetetlen volt: Magyarország jelentős hús importra szorul.

Egy másik pont az életképes gazdálkodást biztosító föld- és birtokpolitika megvalósításáról szólt. Ennek jegyében indult a Földet a gazdáknak program is. Mindebből annyi valósult meg, hogy sok településen a helyi gazdák egyetlen talpalatnyi földet sem nyertek a haszonbérleti pályázatokon a Fidesz- és kormányközeli személyekkel, oligarchákkal szemben.

Hasonló eredménnyel zárultak az állami földárverések is. Jól jártak viszont fideszes politikusok rokonai, ismerősei, műkörmösök, angoltanárok, fitness edzők, építési vállalkozók. Nekik gyakran vitatható módon adták ki az aranykalászos tanfolyamokat igazoló papírokat, hiszen csak gazdálkodók pályázhattak földbérletre, licitálhattak termőföldre. A jól megtervezett, jogszabályokkal megtámogatott programok legfőbb célja az uniós területalapú támogatások lenyúlása volt.

A programnak a vidékről történő elvándorlás megállítását, a vidéki élet vállalásával a demográfiai egyensúly helyreállítását célzó pontja is teljes kudarc. Egész kistérségek néptelenedtek el, a munkaképes fiatalok külföldre vagy a nagyvárosokba menekültek a kilátástalanság, a közmunka perspektívája elől.

Április 8-án kiderül, hogy Orbán és a Fidesz szelet vetett és vihar arat, vagy következmények nélkül elkaszálhatta a magyar agrárágazatot.

2018.03.19 07:12

Magyar előadás lett minden idők legjobb Britain's Got Talent produkciója

Publikálás dátuma
2018.07.16 14:37

Fotó: Facebook/ Attraction Látványszínház
Még mindig mindenkinek könnyeket csal a szemébe az Attraction Látványszínház 2013-as előadása. 700 ezer jelentkező közül választották ki a társulatot nyertesnek.
"Tudtuk, hogy akkor öt évvel ezelőtt valami különlegeset alkottunk, és megnyertük a versenyt, de az hogy a BGT összes eddigi produkciója közül a mi előadásunk lett a legjobb, az óriási elismerés"
 - írja Facebook-oldalán az Attraction Látványszínház hivatalos oldala.
Több mint 700.000 jelentkező közül, 12 év legnevesebb győzteseivel megküzdve bizonyult a társulat előadása minden idők legjobbjának a Britain's Got Talent tehetségkutató bajnokságán. Az utolsó fordulóban a közönség szavazatainak nagyjából háromnegyedét megszerezve, toronymagasan nyert a társulat.

A két döntős előadás:
2018.07.16 14:37
Frissítve: 2018.07.16 14:54

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
2018.07.16 12:17
Frissítve: 2018.07.16 15:11