Előfizetés

Moldova György dühös - Mi meg elolvassuk, hogy miért

Sebes György
Publikálás dátuma
2018.03.20. 06:46
Fotó: Népszava
Szatírának tartja most megjelent új könyvét Moldova György, de a történet éppen annyira szomorú, mint amennyire nevetséges.

Moldova György nem érzi jól magát a mai Magyarországon. Ez persze nem új jelenség nála, mondhatjuk, több évtizedes hagyománya van. Mint annak is, ahogyan védekezik eme érzés ellen: ír. Kiírja magából a dühét. Ettől ugyan nem változik semmi, még ő maga sem lesz jobban, de legalább másokat szórakoztat vele. Megpróbálja ráébreszteni az embereket, hogy nem kell mindent úgy elfogadniuk, ahogy jön. Régóta kísérletezik ezzel, maga is tisztában van vele, mekkora sikerrel. De nem adja fel.

Legújabb könyvében sem kímél senkit és semmit. Az új császár új ruhája parabola. A cím alá azt is odaírta, hogy szatíra, de több is ennél. Paródia, gúnyirat, szomorú helyzetkép. Mese Haváriáról, amely onnan kapta nevét, hogy történelme nem állott másból, mint az egymást követő szerencsétlenségekből. Megismerkedünk a régi császárral, I. Jánossal, aki kénytelen elfogadni a szomszédos muszkák által gyártott légruhát. S amikor végigvonul az új semmiben a városon, csak egy gyerek merészel felkiáltani: "A császár meztelen".

A történet nem véletlenül ismerős. Moldova az egészet azért kopírozta Haváriára, mert az érdekelte, mi lett a bátor fiúval, aki ki merte mondani az igazságot. Nos, Hektor - mert így hívják a fiút - lett I. János kései utóda. Olyan császár, aki átvette elődjétől, amit jónak tartott, s tökélyre fejlesztette az uralkodást. Ám a muszkáktól neki is jár a légruha, a vonulásakor újra akad egy bátor fiú, aki kimondja, hogy nincs rajta semmi. Ez azonban nem zavarja Hektort. Moldova így zárja a történetet: "Jó reggelt, gyerekek, ideje volna felkelnetek, nehogy késő legyen már".

A befejezés méltó a könyvhöz, egy komoly írástudó biztos kézzel, nagy történelmi tudással kitalált alkotásához. Amelyben semmi sincs túlbeszélve és sziporkázó ötletek garmadája található. Minden fejezetet más-más mesemondó tálal: Andersen, Grimm, Seherezáde, a X. rész szóvivője pedig Joseph Göbbels. Ő ki is lép szerepéből, tanácsokkal is ellátja Hektor császárt. Neki köszönheti az uralkodó, hogy Sátán György - aki egykor pénzzel támogatta taníttatását - a soros: megteszik a nép ellenségének, mivel az hozhat leginkább a konyhára.

Moldova úgy gondolja, a szatírának nincs határa és ebben a könyvben ehhez is tartja magát. Hozzáteszi: a magyar nép ebből lényegében semmit sem lát. "Ez a szokása" - véli. Példaként említi a nyugdíjasokat, akikről nemrég háromkötetes riportot jelentetett meg. Amikor megkérdezte tőlük, miért nem emelik fel szavukat amiatt, hogy egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, arra hivatkoztak: félnek, az unokáik ihatják meg ennek a levét. Hát ezért tartunk itt - mondja az író.

Moldova György a maga módján igazán mindent megtett - eddig is, és új könyvével is -, hogy felnyissa az emberek szemét. A többi igazán nem rajta múlik.

Múlt és jelen
Moldova György azon kevesek közé tartozik, akik nyíltan Kádár János hívének vallják magukat. Új kötetében azonban pont olyan szatírikusan ír az egykori pártvezér koráról, mint napjainkról. Úgy gondolja, Kádár idején az emberek sokkal jobban éltek és neki csak ez számít. A mai fideszes uralmat pedig sok tekintetben az egykori rendszer másolójának tekinti. A lényeges különbséget abban látja, hogy Orbán és társai minden tekintetben tudtak élni azzal a hatalommal, amelyet megszereztek.

Mindennapi démonaink

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2018.03.20. 06:45
Oszvald Marika és a négytagú tánckar Fotók: Szalmás Péter
Karafiáth Orsolya első színpadi darabja, a Macskadémon kifejezetten oldott, kellemes estét teremt a Kálmán Imre Teátrumban. A Bella Máté zeneszerzővel közös darab igen ígéretes bemutatkozás.

Ritkán érezni, hogy egy produkció a legjobb helyre került, oda, ahová éppen való. Karafiáth Orsolya első színpadi bemutatójáról, a Macskadémon című darabról viszont ez egyértelműen elmondható. A musical a Madách Színház 2013-ban meghirdetett pályázatára készült, most pedig a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában talált otthonra. Telitalálat az orfeumi környezet, ugyanis a mű nem csak sejtelmes erotikát, hanem bővérű szenvedélyt, titkokat, meglepő megoldásokat is hordoz. Karafiáth önmagát adja, már ami a darab prózai szövetét és a dalbetéteket illeti. Szarkasztikus humor, önirónia, kellő szabadszájúság jellemzi a dialógusokat, és így együtt ez kellően üdítő. Nem csak azért, mert a szóleleményeken, a tréfás beszólásokon jól lehet mulatni, hanem azért is, mert közben végig megfigyelhető a szereplők mindennapi szorongása, túlélési, újrakezdési vágya. De mindez, vélhetően Lőkös Ildikó dramaturgnak is köszönhetően, kifejezetten szellemesen és vonzóan van szervírozva. Ugyanez igaz a tervezők munkájára is: a díszletet jegyző Csanádi Judit és Kiss Gabriella, valamint a jelmezekért felelős Kovács Andrea nagyszerűen alkalmazza a tér, illetve a miliő adottságait, összhangba hozva mindezt a darabbal. A jelmezek színe a felújított tér színeivel azonos, a kiegészítők is kapcsolódnak a most már teátrumként működő volt mulatóhoz. Oszvald Marika például egy csillár formájú fejdíszt visel, el is hangzik viccesen, hogy ez Kálmán Imre csillárja.

A négytagú női tánckar tényleg olyan, mintha egy menő orfeum tagjai lennének, a Gulyás Anna tervezte koreográfia pedig jelenetenként előadott önálló táncjátékként is felfogható. A történet vállaltan önéletrajzi ihletettségű. Egy fiatal lány – a darabban is Orsi – új albérletbe költözik, de ott aztán mindenféle bonyodalom támad, sőt a lakásban él egy furcsa lény is, aki különböző alakokban jelenik meg időnként. Mondhatjuk démonnak, ahogy a darabban viccesen hívják: macskadémonnak. De persze kiderül, hogy elsősorban a bennünk lévő démonoktól kellene megszabadulnunk ahhoz, hogy ne meneküljünk valamilyen lélekölő függőségbe. A legjobb az egészben, hogy a produkciót végigkíséri a pamflet-jelleg és ez igaz a Bella Máté által nagyon sokféle elemből összeillesztett zenére is (Karmester- Zenei vezető: Mihalics János.). A dalokat a szereplők, amint az songok vagy sanzonok esetében szokás, mikrofon előtt éneklik el.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A címszerepben Szemenyei János valósággal brillíroz. Az ösztönös és a tudatos játéknak olyan elegyét mutatja, amit tényleg ritkán látni színpadon. Mesteri az átváltozásokban, bátor a karakterábrázolásban és nem mellékesen remekül énekel. A szélsőséges, humoros jelentekben is mer messzire menni. Árad belőle az energia. Szintén kiváló Oszvald Marika, aki szórakoztató és mélyebbre menő színeit egyaránt megmutatja a főbérlő figurájának. Orsiként Peller Anna jól hozza az elvárt karaktert. Szintén megoldja a feladatot Bálint Ádám (András) és Faragó András (Máté bácsi). Göttinger Pál vendégrendezőként példásan levezényli a produkciót, amely kifejezetten oldott estét eredményez. A végén még a démon is eltűnik, vagy – ha jobban tetszik – átalakul.

Ámuljon - Huichol Art Mexikóban

Publikálás dátuma
2018.03.19. 17:50

A Huichol Art összefoglalja a legősibb és a legújabb tendenciákat a Jalisco, a Durango, a Zacatecas és a Nayarit államokban élő huichol nép által előállított képzőművészetben, Mexikóban. A szimbólumokkal és izgalmas formákkal ellátott színes díszítés eredete évszázadokra nyúlik vissza. Jellemzőek a gyöngyökkel díszített tárgyak. FOTÓK: GUSTAVO DURÁN / NOTIMEX/AFP