Előfizetés

Varsó engedett Brüsszelnek

Halmai Katalin (Brüsszel)
Publikálás dátuma
2018.03.21. 06:32
Fotó: AFP/Artur Widak/NurPhoto
Az utolsó pillanatban ugyan, de a Morawiecki-kormány eleget tett az Európai Bizottság felszólításának, így egyelőre biztos nem indul el a 7-es cikkely szerinti eljárás Lengyelország ellen.

A lengyel kormány az utolsó pillanatban válaszolt az Európai Bizottságnak az igazságszolgáltatás függetlenségének a helyreállítását sürgető ajánlásaira, és az úgynevezett 7. cikkelyes eljárás megindítására felszólító, indoklással ellátott javaslatára. Az uniós végrehajtó testület decemberben három hónapos határidőt adott a varsói döntéshozóknak arra, hogy orvosolják a kifogásait. A teljesítés ideje kedd éjfélkor lejárt. A Mateusz Morawiecki vezette kabinet a kora délutáni órákban küldte el a megjegyzéseit Brüsszelbe.

Frans Timmermans, alapvető jogokért felelős bizottsági alelnök még a hivatalos válaszlevél kézhezvétele előtt tájékoztatta a tagállamok Európa-ügyi minisztereit a Varsó és Brüsszel közötti párbeszéd állásáról. Közölte, hogy a Morawiecki-kormány magyarázatait és észrevételeit alaposan elemezni fogják, az eredményről pedig beszámol a miniszteri tanács következő, áprilisi ülésén.

Mint megírtuk, az EU végrehajtó testülete tavaly decemberben a szankciókkal fenyegető 7. cikkelyes eljárás megindítását kérte a kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanácstól, mert úgy ítélte meg, hogy Lengyelországban fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázata. Ezzel egyidőben újabb ajánlást fogalmazott meg a jogállamiság helyreállítására. Ebben a brüsszeli testület felszólítja a lengyel döntéshozókat, hogy módosítsák a Legfelső Bíróságról és a Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló törvényeket, módosítsák vagy vonják vissza a rendes bíróságokról szóló jogszabályt, és állítsák vissza az alkotmánybíróság függetlenségét és törvényes működését.

Ha az ajánlásra kedden beérkezett válaszok alapján az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy Varsó továbbra sem hajlandó módosítani az igazságszolgáltatás függetlenségét sértő politikáján, akkor az eljárás következő lépéseként megkezdődik a hivatalos párbeszéd a lengyel és a többi uniós kormány között. Ennek végén következhet a szavazás arról, hogy Lengyelországban valóban kockázatok fenyegetik-e a demokratikus értékeket. Ennek megállapításához még nem szükséges a huszonnyolcak teljes egyetértése.

Lengyelország néhány hete egy úgynevezett Fehér Könyvet továbbított az Európai Bizottságnak és az uniós kormányoknak, amelyben magyarázatot próbál adni az igazságügyi reformját érő bírálatokra. Az összeállításban többek között azt igyekszik bemutatni, hogy az általa végrehajtott változtatásokra szinte minden tagországban találni példát. Úgy tudjuk, hogy lengyel kormányzati tisztviselők a múlt pénteken egy brüsszeli szakértői tanácskozáson kísérletet tettek rá, hogy erről meggyőzzék a partnereiket — a jelek szerint nem sok sikerrel.

Frans Timmermans a keddi tanácsülés után közölte, hogy több miniszter visszautasította az országával való összehasonlítást. A Bizottság mellett, a kormányközi testület tagjai is azon a véleményen vannak, hogy a Fehér Könyv nem válasz a bizottsági aggodalmakra — mondta. Szerinte a tárcavezetők elutasították azt a varsói szándékot is, hogy az eljárásnak ebben a szakaszában a lengyel kormány a tagállami partnereivel rendezhesse a vitáját, kihagyva belőle az Európai Bizottságot. “Ha Lengyelország úgy véli, hogy az igazságszolgáltatási reform egyenlő a bíróságok politikai ellenőrzés alá vonásával, akkor súlyos problémával állunk szemben” — adott ízelítőt Timmermans abból, mire számíthat Varsó, ha makacsul köti az ebet a karóhoz.

Versenyfutás Macronnal

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.03.21. 06:31
Fotó: AFP/Ludovic Marin/POOL
Új lendületet adhat Európának a német-francia-tengely, ám továbbra is több akadály tornyosul zavartalan együttműködésük útjában. A kancellár is visszafogná a francia elnököt.

Amikor múlt szerdán Angela Merkelt negyedízben is kancellárrá választották, hamar érkezett a gratuláció Párizsból. Emmanuel Macron a Twitteren az ilyenkor megszokott szófordulatokon túl azt írta, „együtt kell fellépniük, hogy új lendületet adjanak Európának”. Elvileg nyitott kapukat dönget, hiszen a múlt szerda óta hivatalban lévő német nagykoalíció számára különösen sokat nyom a latban az Európai Unió jövője. Preambulumát is az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzik a dokumentum, ami azt jelenti: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben. A szerződésben szó esik arról is, hogy Berlin Párizzsal együtt kívánja megreformálni az euróövezetet.

Macron üdvözletében kiemelte továbbá, az unió reformjánál gyorsaságra is szükség van. A francia elnök tavaly szeptemberben vázolta fel az EU átalakítására vonatkozó vízióját, érintve szinte minden fontosabb témát, különös hangsúlyt helyezve a költségvetési, az euróövezeti, illetve a védelmi politikára.

Macron egyik reformot ígéri a másik után, kicsit a még ereje teljében lévő volt olasz kormányfőhöz, Matteo Renzihez hasonlít, aki 2014-es kormányfővé választása után minden hónapra egy új reformot ígért. Bár nem tudta tartani magát ehhez a menetrendhez, nem is ez okozta a vesztét, hanem rossz politikai szimata, illetve a Demokrata Párt (PD) vezetéséhez való túlzott ragaszkodása. Múlt héten le is kellett mondania a főtitkári tisztségről a csúfos március 4-i választási szereplés után.

Macron ugyan majdnem három évvel fiatalabb a volt olasz miniszterelnöknél, de eddigi lépései alapján ügyesebb politikus képe rajzolódik ki előttünk, aki liberális ugyan, de jó pár gesztust tett a konzervatívoknak is.

Macront és Merkelt összeköti az, hogy mindkettőjük szívükön viselik az EU sorsát. Macron lendületesebben követeli az EU átalakítását, a német kancellár igyekszik visszafogni őt. Az eredeti terv az volt, hogy a csütörtökön kezdődő kétnapos uniós csúcstalálkozón közzéteszik az euróövezet átalakítására vonatkozó reformelképzeléseiket, ezt azonban Merkel lemondta, vagy legalábbis halasztást kért arra hivatkozva, hogy a nagykoalíció megalakulása után nem maradt elég idő a részletek kidolgozására. Feltételezések szerint inkább arról van szó: ha most ismertetnék a terveket, azzal túl nagy teret adna Macronnak, márpedig Berlin továbbra is vezető szerepet akar magának az unión belül.

Az Elysée-palotában mindenesetre komolyan gondolják az EU megerősítését, felvirágoztatását, s ugyanilyen dinamizmust remélnek a német kormánytól is. Jelképes, hogy Merkel beiktatása utáni első vizitje éppen Párizsba vezetett. Vendéglátójával megállapodtak abban, hogy a júniusi EU csúcsig közzéteszik az EU átalakítására vonatkozó terveiket.

Nyilvánvaló, hogy az európai közösség reformja nem képzelhető el a német-francia-tengely nélkül. Messze nem magától értetődő azonban, hogy a két ország minden kérdésben képes lesz közös nevezőre jutni. Macron szívügye a az euróövezet reformja. Merkel sem vitatja, hogy ez elengedhetetlen, annak mikéntjéről azonban eltérőek az álláspontok. A bankunió kapcsán a kancellár azt követeli, hogy a válságban lévő pénzintézetek javítsanak mérlegükön, a franciák viszont közös uniós megoldást javasolnak.

A franciák azt remélik, hogy egyebek mellett a közös uniós pénzügyminiszteri tisztség létrehozását támogatja majd a kisebbik német nagykoalíciós partner, az SPD, s a szociáldemokrata pénzügyminiszter, Olaf Scholz. Arra azért nem lehet számítani, hogy jelentősen változik majd Berlin pénzügypolitikája, Scholz azonban kilátásba helyezte: nagyobb türelmet kíván tanúsítani a hatalmas adósságot maga előtt görgető Görögországgal szemben. Hírek szerint igen jól sikerült Scholz és francia kollégája, Bruno Le Maire múlt heti találkozója. A német pénzügyminiszter adót vetne ki a pénzügyi tranzakciókra, ebből emelné az EU költségvetését. El akarja érni azt is, hogy bezárják a kiskapukat a nagy cégek előtt, már ami az adófizetés elkerülését illeti.

A nagy francia-német egymásra borulásnak még egy akadálya lehet. Más nettóbefizetők, így Ausztria, vagy Hollandia kétkedéssel szemlélik készülő közös kezdeményezéseiket. Bécs, amely leszögezte, nem hajlandó többet fizetni a közös uniós kasszába, eleve fenntartásokkal fogadta Macron javaslatait. Mark Rutte holland kormányfő pedig a múlt heti Spiegelben megjelent interjúban óva intette a két országot attól, hogy más országok megkerülésével tegyenek lépéseket az euróövezet átalakítására.

A francia elnök legfontosabb javaslatai
- Közös költségvetés az eurózóna 19 tagállamának, hogy meg tudják védeni magukat a pénzügyi zavarokkal szemben
- Az uniós tagállamok adóügyi és szociális harmonizációjának szükségessége, olyan kritériumok meghatározásával, amelyekkel a különböző szociális és pénzügyi modelleket fokozatosan lehetne egymáshoz közelíteni. Ezen kritérium betartása jogosítaná fel a tagállamokat az európai szolidaritási alapokhoz való hozzáféréshez
- Legyen külön pénzügyminisztere az eurózónának

Versenyfutás Macronnal

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.03.21. 06:31
Fotó: AFP/Ludovic Marin/POOL
Új lendületet adhat Európának a német-francia-tengely, ám továbbra is több akadály tornyosul zavartalan együttműködésük útjában. A kancellár is visszafogná a francia elnököt.

Amikor múlt szerdán Angela Merkelt negyedízben is kancellárrá választották, hamar érkezett a gratuláció Párizsból. Emmanuel Macron a Twitteren az ilyenkor megszokott szófordulatokon túl azt írta, „együtt kell fellépniük, hogy új lendületet adjanak Európának”. Elvileg nyitott kapukat dönget, hiszen a múlt szerda óta hivatalban lévő német nagykoalíció számára különösen sokat nyom a latban az Európai Unió jövője. Preambulumát is az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzik a dokumentum, ami azt jelenti: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben. A szerződésben szó esik arról is, hogy Berlin Párizzsal együtt kívánja megreformálni az euróövezetet.

Macron üdvözletében kiemelte továbbá, az unió reformjánál gyorsaságra is szükség van. A francia elnök tavaly szeptemberben vázolta fel az EU átalakítására vonatkozó vízióját, érintve szinte minden fontosabb témát, különös hangsúlyt helyezve a költségvetési, az euróövezeti, illetve a védelmi politikára.

Macron egyik reformot ígéri a másik után, kicsit a még ereje teljében lévő volt olasz kormányfőhöz, Matteo Renzihez hasonlít, aki 2014-es kormányfővé választása után minden hónapra egy új reformot ígért. Bár nem tudta tartani magát ehhez a menetrendhez, nem is ez okozta a vesztét, hanem rossz politikai szimata, illetve a Demokrata Párt (PD) vezetéséhez való túlzott ragaszkodása. Múlt héten le is kellett mondania a főtitkári tisztségről a csúfos március 4-i választási szereplés után.

Macron ugyan majdnem három évvel fiatalabb a volt olasz miniszterelnöknél, de eddigi lépései alapján ügyesebb politikus képe rajzolódik ki előttünk, aki liberális ugyan, de jó pár gesztust tett a konzervatívoknak is.

Macront és Merkelt összeköti az, hogy mindkettőjük szívükön viselik az EU sorsát. Macron lendületesebben követeli az EU átalakítását, a német kancellár igyekszik visszafogni őt. Az eredeti terv az volt, hogy a csütörtökön kezdődő kétnapos uniós csúcstalálkozón közzéteszik az euróövezet átalakítására vonatkozó reformelképzeléseiket, ezt azonban Merkel lemondta, vagy legalábbis halasztást kért arra hivatkozva, hogy a nagykoalíció megalakulása után nem maradt elég idő a részletek kidolgozására. Feltételezések szerint inkább arról van szó: ha most ismertetnék a terveket, azzal túl nagy teret adna Macronnak, márpedig Berlin továbbra is vezető szerepet akar magának az unión belül.

Az Elysée-palotában mindenesetre komolyan gondolják az EU megerősítését, felvirágoztatását, s ugyanilyen dinamizmust remélnek a német kormánytól is. Jelképes, hogy Merkel beiktatása utáni első vizitje éppen Párizsba vezetett. Vendéglátójával megállapodtak abban, hogy a júniusi EU csúcsig közzéteszik az EU átalakítására vonatkozó terveiket.

Nyilvánvaló, hogy az európai közösség reformja nem képzelhető el a német-francia-tengely nélkül. Messze nem magától értetődő azonban, hogy a két ország minden kérdésben képes lesz közös nevezőre jutni. Macron szívügye a az euróövezet reformja. Merkel sem vitatja, hogy ez elengedhetetlen, annak mikéntjéről azonban eltérőek az álláspontok. A bankunió kapcsán a kancellár azt követeli, hogy a válságban lévő pénzintézetek javítsanak mérlegükön, a franciák viszont közös uniós megoldást javasolnak.

A franciák azt remélik, hogy egyebek mellett a közös uniós pénzügyminiszteri tisztség létrehozását támogatja majd a kisebbik német nagykoalíciós partner, az SPD, s a szociáldemokrata pénzügyminiszter, Olaf Scholz. Arra azért nem lehet számítani, hogy jelentősen változik majd Berlin pénzügypolitikája, Scholz azonban kilátásba helyezte: nagyobb türelmet kíván tanúsítani a hatalmas adósságot maga előtt görgető Görögországgal szemben. Hírek szerint igen jól sikerült Scholz és francia kollégája, Bruno Le Maire múlt heti találkozója. A német pénzügyminiszter adót vetne ki a pénzügyi tranzakciókra, ebből emelné az EU költségvetését. El akarja érni azt is, hogy bezárják a kiskapukat a nagy cégek előtt, már ami az adófizetés elkerülését illeti.

A nagy francia-német egymásra borulásnak még egy akadálya lehet. Más nettóbefizetők, így Ausztria, vagy Hollandia kétkedéssel szemlélik készülő közös kezdeményezéseiket. Bécs, amely leszögezte, nem hajlandó többet fizetni a közös uniós kasszába, eleve fenntartásokkal fogadta Macron javaslatait. Mark Rutte holland kormányfő pedig a múlt heti Spiegelben megjelent interjúban óva intette a két országot attól, hogy más országok megkerülésével tegyenek lépéseket az euróövezet átalakítására.

A francia elnök legfontosabb javaslatai
- Közös költségvetés az eurózóna 19 tagállamának, hogy meg tudják védeni magukat a pénzügyi zavarokkal szemben
- Az uniós tagállamok adóügyi és szociális harmonizációjának szükségessége, olyan kritériumok meghatározásával, amelyekkel a különböző szociális és pénzügyi modelleket fokozatosan lehetne egymáshoz közelíteni. Ezen kritérium betartása jogosítaná fel a tagállamokat az európai szolidaritási alapokhoz való hozzáféréshez
- Legyen külön pénzügyminisztere az eurózónának