A dalok velünk maradnak

Már 1992-ben tartott búcsúkoncertet az LGT, de még 2013-ban is visszatért egy – sajnos ma már tudható – valóban utolsó koncert erejéig. A dalok azonban tovább élnek, az Abrakazabra zenekar két segítőjével és két egykori Locomotiv taggal, Karácsony Jánossal valamint Solti Jánossal kiegészülve nagyon jó hangulatú koncertet adott a MOM Sportban az együttes halhatatlan slágereiből.

Ötven évvel ezelőtt riporterek egyik kedvenc kérdése volt beatzenészekhez, vajon mit fognak csinálni, ha alábbhagy a beatláz, netán megszűnik egészen. De még Presser és zenésztársai is azt kérdezték negyven évvel ezelőtt egyik legnagyobb sikerdalukban, mi lesz velük, ha halkabban szól a rock and roll, ha a közönség már nem fogja szeretni zenéjüket. Úgy tűnik - a hétvégi koncert alapján nagyon is -, hogy ez az idő még messze van, bár ma már sajnos a Locomotiv GT is azoknak az együtteseknek a sorába tartozik, amelyek nem léphetnek fel többé meghatározó tagjuk, tagjaik halála miatt. Felvételekről, persze annyiszor hallgathatjuk meg kedvenc számainkat, ahányszor akarjuk, de mi a helyzet az élő zene varázsával? Életképesek maradnak a dalok egy koncerten akkor is, ha új arcok, új hangok adják elő azokat?

Az együttesek számaikat nagyon is saját magukra szabták, azok évtizedek óta visszhangoznak a fülünkben eredeti formájukban, hangzásukban. Az Abrakazabra zenekar „James” és „Jánoska”, valamint Veres Mónika énekesnő és Heinz Gábor énekes-gitáros közreműködésével régi LGT, Katona Klári, Kovács Kati dalokat idézett fel, törekedve az eredetiség megőrzésére. Előadásuk legfőbb erőssége az volt, hogy a zenekari alapok nem csak lehengerlő erővel, hanem olyan belső lendülettel szólaltak meg, felidézve az egykori hangzást, hogy az nem hagyott hiányérzetet. Két dobos volt a színpadon, összesen négy gitáros, egy kiváló szaxofonos, Erdő Zoltán, egy nagyon jó billentyűs, Czirják Zoltán, és háttérénekesek, de a legnagyobb szerepet az egykori fíling felidézésében talán mégis Solti és Karácsony magasrendű zeneisége játszotta.

Az LGT működése alatt váltott tagokat, voltak különböző korszakai, vett részt színházi projektben, sokan énekelték a két évtized alatt a dalokat. Amikor most James saját számait, szólamát énekelte az nyilvánvalóan rendben volt, tovább erősítette az érzést, LGT koncerten járunk. Varga Antal, az együttes vezetője, közel tudott Presser és Somló hangjához is megszólalni, de szerencsére az Abrakazabra vezette produkció nem tévedt arra a süppedős talajra, hogy egyszerűen lemásolja az eredeti megszólalást, simán csak egy „tribute” zenekar legyen, és nekünk azt kelljen méricskélnünk, na, most mennyire nem olyan jók, mint az eredeti. Heinz Gábor ennek ellenére nem mindig tetszett magasba húzó éles hangjával, de a Ringasd el magad és az Egy elfelejtett szó kiváló volt előadásában. A Katona Klári, Kovács Kati dalok jól álltak Veres Mónikának, de ezeken hallatszik, hogy a profi Presser ezeket nem az LGT-nek írta, még ha a Szólj rám, a Mindig magasabbra című LGT lemez nyitódalaként is szerepel. Van még ezekben a dalokban jó pár évtizedre való muníció, ez látszott a közönség lelkesedésén is, rengeteg volt közöttük a tízen-huszonéves fiatal.