Kácsor Zsolt: Rabszolgák kórusa

Publikálás dátuma
2018.03.24. 08:16
FOTÓ: FORTEPAN/UVATERV

Szomorúan hív az egyik újságíró barátom, hogy le kell mondania a szokásos esti vacsorameghívást, mert sok a dolga a lapnál, nem ér rá. Mondom neki, hogy ne szomorkodjon, úgyis csak április 8-ig tart ez a hajtás, a hajsza után mindannyiunk számára édes pihenő következik egzotikus vidéken. Kérdezi, hogy hová megyünk? Mire mondom neki, hogy nem megyünk, hanem visznek, méghozzá alighanem Recskre. Hiszen a Legfelső Hatalom megígérte, hogy jogi elégtételt vesz, márpedig amit ő megígér, azt keresztülviszi. Az illiberális államot is megígérte jó előre, jól ki is röhögtük érte, aztán még mi csodálkoztunk rajta legjobban, hogy ez a 93 ezer négyzetkilométernyi terület – amely a mi szülőhazánk – a Legfelső Hatalom delejes akarata folytán egyszerre csak megmozdult a földkéreg tetején, és a lemeztektonikai alapelvekkel mit sem törődve csúszni kezdett kelet felé.

Recsk amúgy jól bejáratott, történelmileg patinás nevű helység, úgyhogy a Legfelső Hatalom által oly erősen kívánt jogi elégtételre fölöttébb alkalmatosnak tűnik. Pláne ilyen incifinci kis újságírócskák számára, akik nem átallunk belecincogni a Legfelső Hatalom és közvetlen családja pénzügyeibe, amelyeket furcsa módon még mindig a saját pénzügyeinknek tartunk.

Na de majd Recsken.

Ott majd megtanuljuk.

Recsk azért mégse egy előkelő Horthy-liget a Csepel-szigeten, a bűnös magyar főváros idegen szívéhez oly közel, hanem jó magyar falu jó magyar levegővel, de főleg és főként: jó magyar kőbányával. A Legfelső Hatalom családilag otthonosan mozog a kőbányák világában, ha ő úgy gondolja, hogy a kőbánya jót tesz az egészségnek, akkor készségesen el kell neki hinnünk. Abban sem szabad kételkednünk, hogy ha a Recsk környéki kőbányák netán kimerülőben vannak, a szorgos kezek nem maradnak munka nélkül: a Legfelsőbb Hatalom barátja, minden oroszok cárja készségesen importál követ Szibériából, hogy legyen mit törni.

Mielőtt a jobboldal azzal vádolna, hogy a libsi balosok máris Recsket vizionálnak a választási vereségük esetére, szeretném leszögezni: igen. Én Recsket vizionálok. Most persze az hiszik, hogy viccelek, pedig nem.

Hiszen Recsk már kiépült.

2012, a köztársaság megszüntetése óta a szemünk előtt épült ki az új, 93 ezer négyzetkilométeres recski munkatábor, délről már kerítés is védi. És már áram is van benne. Nota bene, az 1950-es évek elején az eredeti recski munkatábor kerítésében sem volt áram, ezt csak Faludy Gyurka bácsi terjesztette, mert jól hangzott. Évtizedekkel később egykori rabtársa meg is említette neki, hogy hülyeségeket írsz, Recsken nem is volt áram a kerítésben! Mire Gyurka bácsi legyintett, s azt mondta: nem baj, az ügynek nem árt.

A köztársaság megbuktatása, sőt, megpuccsolása után ebből az országból munkatábort csináltak: a szociális támogatási rendszer szétverését elneveztek közmunkaprogramnak, és gondoskodtak arról, hogy a kisvárosokban és a falvakban több százezer ember soha ne jusson vissza a munka világába. Felmérések bizonyítják, hogy a közmunka rendszere nem segít a munkaerőpiacra való visszailleszkedésben, sőt, éppen ellenkezőleg, ellene hat. Ennek dacára a szóban forgó közmunkások elégedettek, s alighanem még hálásak is a Legfelső Hatalomnak, ami érthető, hiszen a gazda időről-időre odalök nekik egy kis csontot.

A munkatáborban az úgynevezett futballba ölték a pénzt, ahelyett, hogy olcsó állami bérlakásokat építettek volna, gondoskodva a huszonéves pályakezdőkről és a kisgyermekes családokról. Abból a sok-sok tíz milliárd forintból, amit az úgynevezett magyar labdarúgásra költöttek, sok-sok ezer bérlakást lehetett volna építeni olyan alacsony bérleti díjjal, hogy az emberek ne a jövedelmük 70 százalékét költsék lakhatásra, hanem csak a 30 százalékát. Most ott tartunk, hogy diplomás emberek tömegei szembesülnek hónapról-hónapra a kérdéssel: laknak vagy esznek. Előző esetben nem eszel, utóbbi esetben utcára kerülsz.

Az országos munkatáborban aztán módszeresen lezüllesztették az iskolarendszert, súlyos pénzeket vontak el az egyetemektől, ami egyébként érthető: egy 93 ezer négyzetkilométeres kőbányában nem afféle nevetséges bölcsészekre van szükség, akik a maguk hülye módján lakatot tesznek a tarisznyájukra, hanem olyan kőfejtőkre, akik nem a tarisznyájukra, hanem a szájukra tesznek lakatot. Igen, igen, a Legfelső Hatalom minden dicséretet megérdemel, egy ideális illiberális államban mindent úgy kell csinálni, ahogy ő csinálja.

Az ötvenes években Recsken a rabok nagy része olvasott, művelt emberekből állt, és esténként, a munka után többek között azzal szórakoztatták magukat, hogy fejből idéztek klasszikusokat. Ha jól emlékszem Faludy György írásaira, volt köztük egy fogoly, aki számos operát fütyült el fejből. Nem tudom, hogy ez igaz-e – hiszen Gyurka bácsi vérbeli, igazi író volt, aki a hatás kedvéért igyekezett kiszínezni a valóságot –, mindenesetre az újságíró barátomnak végül azt tanácsoltam: a Nabucco az egyik legjobb Verdi-opera, kezdheti megtanulni. Esténként hadd fújjuk együtt a rabszolgák dalát.

Szerző

Sean Penn váltana

Publikálás dátuma
2018.03.24. 06:49
AFP fotó

A kétszeres Oscar-díjas Sean Penn már nem igazán szeret filmet csinálni. Jó dolog remek művészeket rendezni – mondta, de
sem azt nem élvezi, sem a színészkedést. Közölte, az írás az új szenvedélye. Most jelenik meg első regénye.

Szerző
Témák
Sean Penn

Kifesteni az időt - Fehér László kiállítása

Publikálás dátuma
2018.03.24. 06:48
NEMZEDÉKEK 2016 – olaj, akril, vászon FORRÁS: FÉSZEK GALÉRIA
 Kiállítással ünnepelte hatvanötödik születésnapját Fehér László festőművész, kinek képeit ezúttal is az időtlenség érzete uralja.

Nagyméretű, rózsaszín festményekből és fekete-fehér rajzokból álló kiállítással ünnepli születésnapját Fehér László a Fészek Galériában. Tudatos volt a helyszínválasztás, ugyanis 1981-ben a galéria alapítója, Molnár Éva művészettörténész egy táviratot küldött az akkor még huszonnyolc éves festőművésznek, hogy állítson ki nála egy csoportos kiállítás keretében. A fiatal művész így olyan nagymesterek között szerepelt, mint Hencze Tamás és Vilt Tibor, ráadásul Fehér Nyolc nap című képe a galéria fő falára került. A nyolcvanas években még több alkalommal is kiállított a Fészekben, mielőtt nemzetközi ismertségre tett szert. A kultikus galériát viszont sosem feledte, 2003-ban is ugyanitt ünnepelte ötvenedik születésnapját, ahogy bő egy hete a hatvanötödiket.

Jelenlegi munkái családi fotók alapján készültek, amelyeken felesége, Geisler Edit, a rokonaik, vagy maga a művész tűnik fel. Az ötvenes-hatvanas években készült képeket Fehér felesége nagybátyjától, Jánostól kapta, és már első pillantásra megfogta a fotók különös atmoszférája. Amikor a művész a képeken meglátta az elegáns ruhába öltözött, kisimult arcú férfiakat, nőket, azok olyan érzést keltettek benne, mintha sosem lett volna világháború. Fehér elhatározta, hogy a fotók alapján egy sorozatot fest, de azok hátterét, a fákat, az eget, az épületeket mind kitörli feketével vagy rózsaszínnel. – A képekről eltüntettem a környezetet, vagyis kifestettem a hátteret, és kifestettem az időt is – mondja. Rendhagyó módszerével az alakok kiszakadtak a térből, kiléptek az időből, és már csak önmagukban léteztek, bekerülve egy végeláthatatlan űrbe.

Névjegy:

Fehér László Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész 1953-ban Székesfehérváron született. Munkái számos közgyűjteményben, többek között Bécsben, Oslóban és Torontóban is megtalálhatóak.

Fehér fényképészethez való viszonya nem újkeletű: 1974-ben, a Képzőművészeti Főiskolán már fotók alapján alkotott, igaz, akkor még színes, pasztózus képeket festett. Egy évvel később, mikor lediplomázott, úgy döntött, hogy a színes képi világot maga mögött hagyja, és helyette a fekete és a fehér tónusaiban fest társadalomkritikus műveket. Fehér aluljárókban, a földalattiban fotózott, az emberek tényleges valóságára volt kíváncsi. – A szürke hétköznapokat fotóztam fekete-fehérben. Kiiktattam minden színt – mondja. A fényképek alapján készült festményeken Fehér a hitelességre, egy dokumentarista tárgyilagosságra törekedett, így állítva tükröt a társadalom elé, mellyel kihívta az akkori hatalom nemtetszését.

A Fészekben bemutatott nagyméretű vászonképeit rózsaszínnel festette meg, arra pedig a szürke és a fehér árnyalataival ábrázolta az alakokat. Így Fehér részben visszatért 1989-es rózsaszín korszakához, de jelen művei már más üzenetet hordoznak. – Egy olyan köztes színt kerestem, amellyel kifejezhető az emlékek álomszerűsége – mondja. A képek viszont nem nosztalgikusak, hisz bár a saját idejükben, egy konkrét időpontban játszódnak, Fehér érzékeny stílusának köszönhetően az időtlenséget sugallják. Egy fotó készítésekor, a fényképezőgép gombjának lenyomása után ugyanis a pillanat „meghal”, de Fehér pont ezeket a pillanatokat hozza vissza, és teszi őket megismételhetővé légies ábrázolásával. Filozófiája szerint ugyanis pont ezek a megismétlésre váró személyes emlékek azok, melyek életben tartják az egyént, melyekből összeáll egy ember története.

NEMZEDÉKEK 2016 – olaj, akril, vászon FORRÁS: FÉSZEK GALÉRIA

NEMZEDÉKEK 2016 – olaj, akril, vászon FORRÁS: FÉSZEK GALÉRIA

Fehér képei éppen ezért örvendenek nagy népszerűségnek, állítson ki bárhol Európában, az Egyesült Államokban vagy legutóbb, tavaly ősszel Pekingben, a The Parkview Museumban, ahová harminc, nagyméretű képpel érkezett, vagy Szingapúrban, ahol olyan nagy nevek mellett állított ki, mint az olasz festő, Michelangelo Pistoletto vagy brit Gilbert & George duó. Fehér nem titkolja műveinek lényegét: ő olyan alapvető emberi értékeket, helyzeteket ábrázol, melyek a világ minden pontján minden ember számára ugyanazt jelentik. – A szerelem ugyanúgy szerelem Párizsban, New Yorkban vagy Tokióban ahogy Budapesten – vallja Fehér. Az emlékeket idéző képeknek viszont nincs egyetlen olvasata, Fehér László családtörténetének és hétköznapjainak jeleneteit minden befogadó a saját személyes élményein keresztül értelmezheti.

A művész mostani kiállítására számos régi barát, családtag és rajongó érkezett, valamint jelen volt a kilencven éves Molnár Éva is, aki még az ifjú Fehért hívta meg ’81-ben a galériába. Így a megnyitó estéjén a köszöntők alatt megelevenedett a múlt, és ahogy Fehér képein, ha pár percre is, de megállt az idő.

INFÓ:

Fehér László Emléknyomatok című kiállítása április 8-ig látható a Fészek Galériában (7. kerület, Kertész utca 36.), hétköznapokon 15-21-ig, hétvégén 10-18-ig.