Antonio Banderas: ha zseni vagy, gyűlölnek

Az orrom a karakteré, ne haragudjon – mondja Antonio Banderas, amikor belép az Etyeki Korda stúdióban a szobába, ahol jó ideje vártunk rá. A szóban forgó karakter Pablo Picasso. A spanyol filmcsillag fél évig hazákban forgatta a Géniusz: Picasso című sorozatot. A képre kattintva galéria nyílik a sorozat képeiből, és a forgatáson készült felvételekből!

- Mit jelent önnek Picasso?

- Elég különleges kapcsolatot, hiszen ugyanabban a városban, Malagában születtünk. Spanyolországnak egészen tinédzser koromig, Franco haláláig nem volt túl sok nemzetközi hőse. Egyetlen kikezdhetetlen karakter volt: Picasso. Persze, mivel ismerjük az életútját, tudjuk, hogy a kommunista párt tagja volt, nem szerette a hatalom, de ennél sokkal fontosabb, hogy igazi hős volt. Amikor gyerekként elindultam az iskolába, mindig elmentem a Plaza de la Merceden található ház mellett, ahol született. Inspirált, hogy túllépett a város határain, ha úgy tetszik, világgá mentem, ahogy ő is – de ezzel természetesen nem áll szándékomban párhuzamba állítani jómagam a huszadik század talán legfontosabb művészével. Tudom, hogy hol a helyem!

- Most például felcsapott sorozatszínésznek.

- Forgattam már egyet korábban, igaz, nagyon-nagyon régen, még a kilencvenes években: ebben Benito Mussolinit alakítottam. Most, amikor felkértek, már láttam előtte a Géniusz első évadát, mely Einsteinről szólt – tudtam, hogy jó kezekben leszek. De nincs ellenemre a formátum, több időd van arra, hogy a karakterek komplexitását megmutasd. Több színt, több konfliktust tudsz ábrázolni. Sokkal mélyebbre tudsz eljutni tíz órányi játékidő alatt, mint egy mozifilmben. Utóbbi esetében számos elemet eliminálnod kell, ez a formátum arra alkalmas, hogy valami specifikus dologról mesélj, nem egy teljes életútról. De, most, hogy elmondtam az előnyöket, hadd jegyezzem meg: egy teljes sorozat erejéig benne lenni egy karakterben igen fárasztó. Pláne, hogy az idős Picassót is el kell játszanom: ahhoz, hogy nyolcvan évesnek nézzek ki, öt órát kell a sminkeseknél ülnöm. Aztán meg kell tanulnom mozgatni ezeket a maszkokat. Ez sem egyszerű.

- Milyen szemszögből mesélik el Picasso életét?

- Nem a klasszikus lineáris narratíva alapján haladunk. Ennek nagyon örülök. Nagyon sok életrajzi művet láttunk már, melyekben szép lassan csorog előre a cselekmény, de mivel hosszú időt ölel fel, egy karaktert akár két-három színész is eljátszik. Mire megszereted az egyiket, átveszi a következő, és ez zavaró: „Hiányzik nekem a másik fickó”. A Géniuszban is ketten alakítjuk Picassót, de az egész dramaturgiája olyan, mint egy kubista festmény. Ide-oda ugrálunk térben és időben. Talán nem árulok el nagy titkot: az öreg Picassóval indulunk, aki visszaemlékezik arra, milyen hatással voltak az életére a negyven évvel korábban történtek. Illetve vice versa: mennyire határozták meg a fiatal művész álmai a sorsát? Hidat építünk idők és korok között.

- Azért ez nem veszélytelen koncepció.

- Persze, de azon vagyunk, hogy az egészből végül ne egy viaszmúzeum süljön ki. A tényeket ismerjük, a National Geographic elképesztően komoly kutatásokat végzett. Nekünk, művészeknek az a dolgunk, hogy ehhez hozzátegyük a magunkét. Nem tudjuk, mit miért tett Picasso, de meg kell próbálnunk megoldani a rejtélyt. Sokat konzultáltam Olivier Picassoval, akinek nemrég mutatták be a nagyapjáról írt intim életrajzát. Sok apró ötletet kaptam ebből is, de ezzel nem akarom elhárítani a tényt: valóban nagy felelősség és teher, hogy az ember meg tudja teremteni a varázslatot, ami az értékes mű megalkotásához szükséges.

- Színészként dolgozott rendezőzsenikkel, például Pedro Almodóvarral. Az ő zsenijük teher vagy könnyebbség volt?

- Először is definiáljuk, hogy mi jót takar ez az elnevezés. Már ezt is nagyon komplikált megfogalmazni. Ha abból indulunk ki, hogy egy művész letesz az asztalra egy értékes műalkotást, akkor talán, hangsúlyozom, talán hívhatjuk zseninek. Esetleg léteznek zsenik a politika területén? Olyan döntéshozók, akiknek célja az emberiség fejlődése? Teréz anyát zseninek tartjuk? Vagy nem? Ne adj Isten csak azok számítsanak zseninek, akik a művészetek vagy a tudomány terén alkotnak maradandót? Ezeken az „apróságokon” túllépve, elfogadom annak lehetőségét, hogy találkoztam zsenikkel pályafutásom során. Tudja, ezek nagyon nehéz emberek! Almodóvar nagyon jó barátom, de a közös munka vele, fogalmazzunk úgy, minimum komplikált. Az eredmények, azaz a közös filmjeink nagyon jók, így eszem ágában sem volt soha panaszkodni. Még akkor sem, ha egy forgatás vele maga a kreatív pokol. Kihasználja azt a hatalmat, amivel rendezőként élhet? Keményen. De amikor elkészültünk egy-egy filmmel és megláttam a vásznon, az mindent felülírt.

- Megéri tehát?

- Amikor először láttam A bőr, amelyben élek című filmjét, szinte sokkolt, hogy olyat láttam, amiről azt gondoltam, nincs meg bennem. Olyat hozott ki belőlem, amiről még én sem tudtam, hogy bennem lakozik. Ilyenkor érzem azt, hogy a szívem mindig is az övé lesz. Ahhoz, hogy zseninek hívjanak, fel kell rúgnod a szabályokat. Ha ezt megteszed, sokan gyűlölni fognak. Ahhoz, hogy ezt és a kudarctól való félelemet túléld, erős személyiséggel kell rendelkezned, hogy ép elmével fel tudd dolgozni. Almodóvar mindig hű maradt a hitéhez, a stílusához – ehhez kitartás kell. Miután az emberek az évek során metabolizálták a jelenséget, elkezdett elterjedni az alomodovári stílus vagy hangulat. Egyszer csak elkezdték kontextusba helyzeni a szokatlant. A művészettörténetben sok alkotó választotta az egyéni utat, felzaklatták a világot. Ez a művészet dolga. Picasso is ilyen volt: a halála napjáig forradalmat akart kirobbantani. Mi az, hogy Jackson Pollock az új zseni?! Én vagyok az! Kicsit szerepben vagyok, pardon.

- Akkor Picassót eljátszani egyfajta álomszerep?

- Többször ajánlották fel már nekem, mint gondolná. A sorozat mellett Carlos Saurának van egy terve, egy mozifilm, amelyre szintén igent mondtam. De ez egy teljesen más megközelítés lesz, egyetlen festményre koncentrál majd a film, teljesen kifordulunk a realizmusból. Hogy Picasso álomszerep lenne? Nagy felelősség eljátszani őt. Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjak, látnom kell az elkészült filmeket és az emberekre gyakorolt hatásukat.

- Hadd kérdezzek rá: hogyan látja Picasso és a nők viszonyát?

- Ó, ez igen izgalmas téma, számos kritika érte őt ebben a kontextusban, de ez sem olyan egyszerű: azzal is tisztában kell lenni, kik mondták ki ezeket. Picasso nagyon tehetséges volt. Azon kevés művészek egyike, akiket már életükben zseninek tartottak. Ünnepelték, ő pedig tudatában volt annak, hogy jó, sőt, különleges. Az Isten. Nem egy Van Gogh, aki nyomorban nőtt fel. Szinte természetes, hogy idővel ehhez némi arrogancia társul. Különösen, ha úgy érezte, hogy valaki nem tudja vele tartani a tempót. Sokszor úgy viselkedett, mintha sosem nőtt volna fel. Gyerekként viselkedni megkapó, amíg kicsi vagy, de egy hatvanöt évesnél már nem ezt a jelzőt használnám. Azok az emberek, akik úgy döntöttek, hogy kitartanak mellette, megfizették a döntésük árát. Több nagy érzelmi áldozata volt Picassónak. Ugyanakkor: sosem hagyta őket magukra, gondjukat viselte. Csak a szerelem volt fájdalmas. Mindazonáltal én nem lehetek előítéletes Picassóval szemben, mert akkor már nem tudnám eljátszani őt. Színészként meg kellett értenem őt. Mindenki magának akarta Picassót.

Infó: A Géniusz: Picasso, Dupla epizód, Április 22. 22.00, National Geographic

Picasso Szentendrén

A Géniusz: Picasso számos jelenetét Szentendrén vették fel, a város a korabeli Párizs Montmartre negyedét „alakítja” a sorozatban. A forgatáson készült fényképekből, a Szentendrei Tavaszi Fesztivál programjaihoz kapcsolódóan, fotókiállítást rendeznek a városban, amely március 28- április 30. között ingyenesen megtekinthető a P'Art Moziban.