Szavazzon a nép!

Az elmúlt években az Orbán-kormány minden eszközzel akadályozta, hogy az emberek kifejezhessék véleményüket az általuk fontosnak tartott kérdésekről. Nemcsak törvényileg korlátozták népszavazás lehetőségét, hanem technikailag is bevetettek ellene minden eszközt. Nevetség tárgya lett, hogy az nyújthatott be népszavazási kérdést, aki gyorsabban futott a bélyegző órához. A kamu kvóta-népszavazás vagy a konzultációs levelek nem nevezhetők a társadalom vélemény-nyilvánításának. Ha a kormány eddig belénk fojtotta a szót, április 8-án éljünk a lehetőséggel: kifejezhetjük a véleményünket.

Szerző

Esti mese

Állunk este a presszó teraszán, dideregve fújjuk a füstöt, kortyoljuk a sört, s röhögünk sokadszorra is az orosz választásokról készült videókon, melyeken akadnak, akik kötegszám tuszkolják a szavazólapokat az urnákba, s hogy volt körzet, ahol Putyin több szavazatot kapott, mint ahányan összesen voksolhattak volna. Pedig ott előre le volt zsírozva minden, aki beleköphetett volna a scsíbe, nem is engedték elindulni, de azért biztos, ami ziher.

Nálunk ilyen csak nem lesz – szólal meg aztán valaki, a hanglejtés azonban sokkal inkább kérdő, mint kijelentő. Egymásra nézünk, s valahogy apad a jókedv. Hiszen végül is, miért ne fordulhatna elő? Annyi minden tűnt lehetetlennek az elmúlt nyolc évben, annyiszor mondtuk-hallottuk, hogy na, ezt már biztosan nem teszik, aztán csak hüledeztünk, hitetlenkedtünk, háborogtunk, káromkodtunk, legyintettünk, ki-ki vérmérséklete és érintettsége szerint. Pont ezt ne mernék megtenni? Hiszen már nemcsak ők hagyták régen maguk mögött azt a pontot, ahol a törvényesség és az erkölcsösség még létező és tartalomteli fogalomnak számított, de az eredendően kontrollnak, féknek szánt, ám általuk kiszolgáló-létesítményekké alakított szervezetek, hatóságok is. Melyeken, ha néhanapján egy-egy eset kapcsán érvényesül is a szakmaiság, a törvényesség és a becsület, átlépnek, ahogyan átléptek az országon. De erre már alig van szükség, a mamelukhad gépies pontossággal felel meg az elvárásoknak.

Az Alkotmánybíróság, a honi törvényesség legfőbb őre például nem volt hajlandó érdemben megvizsgálni a Kétfarkú Kutyapárt kamupártokkal kapcsolatos beadványát, mely szerint a gyanús ajánlások tömkelegét benyújtó, s így országos listát állítani tudó szervezetek befolyásolják a választások majdani eredményét, s ezzel kárt okoznak a voksoláson magukat komolyan megméretni akaró formációknak. Az alkotmánybírói kinevezéséig a Fidesz színeiben az országgyűlésben ücsörgő Salamon László vezette grémium úgy vélte, a Kutyapárt panasza nem vet fel „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét”.

A választási csalás tehát ezek szerint egyik tételnek sem felel meg. Így aztán maradnak a lepedőnyi szavazólapok, rajtuk olyan kamu szervezetekkel és jelöltjeikkel, melyekről-akikről egyértelműen bebizonyosodott, vagy a százmilliós állami támogatásra hajtanak, vagy az ellenzéki voksok megdézsmálása a feladatuk. Ahogyan az is érdemi szó nélkül marad, hogy a tiltás ellenére óvodákba, iskolákba is eljut a kormánypárti kampány, s a kormányfő és aktuális köre elé lassan úgy terelik a gyerekeket, mint anno a kisdobos-avatásra. És úgy tűnik, az sem érdekel senkit, ha egy hivatalos ügyintézésre szolgáló oldalra belépés automatikusan orbáni főtanácsadó-féle, hazugságokkal teli levelet generál, a hogyant pedig nem is érdemes feszegetni, hiszen pökhendi a válasz: törvényesség…

Azt mondják, szólal meg valaki csendben az asztalnál, jobb, ha saját tollat visz az ember, mert amit kiraknak, radírozható lesz.

Egyre keserűbb a sör és a cigi füstje…

Szerző
Vas András

Esti mese

Állunk este a presszó teraszán, dideregve fújjuk a füstöt, kortyoljuk a sört, s röhögünk sokadszorra is az orosz választásokról készült videókon, melyeken akadnak, akik kötegszám tuszkolják a szavazólapokat az urnákba, s hogy volt körzet, ahol Putyin több szavazatot kapott, mint ahányan összesen voksolhattak volna. Pedig ott előre le volt zsírozva minden, aki beleköphetett volna a scsíbe, nem is engedték elindulni, de azért biztos, ami ziher.

Nálunk ilyen csak nem lesz – szólal meg aztán valaki, a hanglejtés azonban sokkal inkább kérdő, mint kijelentő. Egymásra nézünk, s valahogy apad a jókedv. Hiszen végül is, miért ne fordulhatna elő? Annyi minden tűnt lehetetlennek az elmúlt nyolc évben, annyiszor mondtuk-hallottuk, hogy na, ezt már biztosan nem teszik, aztán csak hüledeztünk, hitetlenkedtünk, háborogtunk, káromkodtunk, legyintettünk, ki-ki vérmérséklete és érintettsége szerint. Pont ezt ne mernék megtenni? Hiszen már nemcsak ők hagyták régen maguk mögött azt a pontot, ahol a törvényesség és az erkölcsösség még létező és tartalomteli fogalomnak számított, de az eredendően kontrollnak, féknek szánt, ám általuk kiszolgáló-létesítményekké alakított szervezetek, hatóságok is. Melyeken, ha néhanapján egy-egy eset kapcsán érvényesül is a szakmaiság, a törvényesség és a becsület, átlépnek, ahogyan átléptek az országon. De erre már alig van szükség, a mamelukhad gépies pontossággal felel meg az elvárásoknak.

Az Alkotmánybíróság, a honi törvényesség legfőbb őre például nem volt hajlandó érdemben megvizsgálni a Kétfarkú Kutyapárt kamupártokkal kapcsolatos beadványát, mely szerint a gyanús ajánlások tömkelegét benyújtó, s így országos listát állítani tudó szervezetek befolyásolják a választások majdani eredményét, s ezzel kárt okoznak a voksoláson magukat komolyan megméretni akaró formációknak. Az alkotmánybírói kinevezéséig a Fidesz színeiben az országgyűlésben ücsörgő Salamon László vezette grémium úgy vélte, a Kutyapárt panasza nem vet fel „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét”.

A választási csalás tehát ezek szerint egyik tételnek sem felel meg. Így aztán maradnak a lepedőnyi szavazólapok, rajtuk olyan kamu szervezetekkel és jelöltjeikkel, melyekről-akikről egyértelműen bebizonyosodott, vagy a százmilliós állami támogatásra hajtanak, vagy az ellenzéki voksok megdézsmálása a feladatuk. Ahogyan az is érdemi szó nélkül marad, hogy a tiltás ellenére óvodákba, iskolákba is eljut a kormánypárti kampány, s a kormányfő és aktuális köre elé lassan úgy terelik a gyerekeket, mint anno a kisdobos-avatásra. És úgy tűnik, az sem érdekel senkit, ha egy hivatalos ügyintézésre szolgáló oldalra belépés automatikusan orbáni főtanácsadó-féle, hazugságokkal teli levelet generál, a hogyant pedig nem is érdemes feszegetni, hiszen pökhendi a válasz: törvényesség…

Azt mondják, szólal meg valaki csendben az asztalnál, jobb, ha saját tollat visz az ember, mert amit kiraknak, radírozható lesz.

Egyre keserűbb a sör és a cigi füstje…

Szerző
Vas András