Előfizetés

Elios - Harminc nap alatt tett meg 300 métert a posta

Publikálás dátuma
2018.03.26. 17:29
Fotó: Tóth Gergő
Polt Péter megpróbálja letromfolni az OLAF vezetőjét, és azt bizonygatja, hogy itt komoly nyomozás folyik Elios-ügyben. Az élet és a posta azonban rácáfol erre.

Kommunikálni kezdett egymással az Európai Csalás Elleni Hivatala (OLAF) és a magyar legfőbb ügyész, ám ez a beszélgetés inkább egymásra-, illetve visszamutogatás. Emlékeztetőül: az uniós szervezet vezetője, Ingeborg Grässle a Politico.eu brüsszeli portálnak február végén nyilatkozva "valódi" nyomozást szorgalmazott a Simicska Lajoshoz és Tiborcz Istvánhoz köthető Elios ügyében. "Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata világosan kimondta, hogy csalás történt, és most a magyar államon a sor, hogy lépjen" - mondta Ingeborg Grässle, aki azt is tudatta, hogy egyelőre nem kapott tájékoztatást a magyar ügyészségtől, noha azt ígérték, karácsonyig reagálnak.

Polt Péter nem reagált "az elmaradt karácsonyi tájékoztatásra", hanem arról beszélt, hogy amint januárban megkapták az OLAF jelzését, rögvest nyomozni kezdtek. Illetve a legfőbb ügyész elmagyarázta, hogy az OLAF nem mondhatja azt, hogy bűncselekmény történt, legfeljebb annak gyanújáról beszélhet és nem állapíthat meg személyi felelősséget - ugyanis a gyanú vizsgálatára nincs hatásköre. Szóval Polt szerint a közvélemény félrevezetésére alkalmas Ingeborg Grässle azon kijelentése, hogy az OLAF vizsgálata kimondta, csalás történt.

És ennél a pontnál farkába harapott a kígyó. Ugyanis az OLAF azt nehezményezi, hogy az ügyészség nem ássa magát bele az ügybe, Polt Péter szerint pedig az OLAF nem nyomozhat és az ügyészség pedig azt csinál amit akar. Mindenesetre a magyar szervek tempóját jól érzékelteti a következő eset. Tóth Bertalan adatigényléssel fordult a Nemzetgazdasági Minisztérium úgynevezett Európai Támogatásokat Auditáló Főosztályához (EUTAF). Ugyanis az másfél éve tudhatta, hogy komoly baj van a Tiborcz István egykori cége által bonyolított közvilágítási projektekkel: a szervezett már 2016 októberében vizsgálatot indított az egyik beszerzés – nevezetesen a kalocsai – kapcsán. (Az EUTAF a Nemzetgazdasági Minisztérium keretein belül működő, de önálló szervezet, amely a hazai szervektől és az irányítóhatóságoktól teljesen független.) És decemberre  le is zárta a kutakodást. Csakhogy annak eredményét a kormány titkosította. Így az MSZP frakcióvezetője adatigénylés során szerette volna megismerni az adatokat,

Csakhogy, írja Tóth posztjában, egy hónapig tartott, amíg a posta eljuttatta a kalocsai közvilágítási beruházás ügyében indított EUTAF vizsgálatra vonatkozó közérdekű adatigénylésemet a Kossuth Lajos térről a Kálmán Imre utcába (távolság: körülbelül 300 méter). Hogy a Magyar Posta volt-e ilyen lassú, vagy az EUTAF nem volt hajlandó hetekig átvenni a levelet, azt persze Tóth nem tudja.

Elvérzik az egészségügy - exkluzív kutatás

Publikálás dátuma
2018.03.26. 16:06
Fotó: Shutterstock
Vizitdíjat is fizetne a magyarok többsége, ha az némileg javítana az egészségügy katasztrofális állapotán, és már a Fidesz-szavazók harmada szerint is romlik a helyzet. Az emberek pedig ezért pártpreferenciától függetlenül leginkább a kormányt teszik felelőssé – derül ki a Vasárnapi Hírek számára készített friss felmérésből. Riasztó, de eszerint a lakosság 36 százaléka évek óta nem vett igénybe állami egészségügyi ellátást. Akik pedig kénytelenek voltak valamilyen beavatkozásra várni, azok hálapénzzel igyekeztek előrébb kerülni a listán.

Hiába ömlenek az EU-s milliárdok a hazai egészségügy fejlesztésére, a helyzet nemhogy javulna, egyre romlik. Legalábbis a betegek szerint. Már a Fidesz-szavazók 44 százaléka is elégedetlen a helyzettel, sőt, a kormánypárti megkérdezettek is leginkább a Fideszt teszik felelőssé az egészségügy jelenlegi állapotáért – derült ki a Publicus Intézet 2018- márciusában készített reprezentatív közvélemény-kutatásából. Érdekes, hogy egyre többen hibáztatják a kivándorolt orvosokat is, a 2015-ös és tavalyi 3 százalék után idén ez már 6 százalékot ért el a bontásban.

A lapunk által megismert adatok szerint, míg 2015-ben az emberek egyharmada egyáltalán nem volt megelégedve a hazai egészségügyi ellátás működésével, addig ez a szám idén márciusban már 41 százalék volt. (A részletes adatokat böngéssze itt, ábrák tucatjaiban!) Sőt a válaszadók szerint az utóbbi években kifejezetten romlott a helyzet. Az intézményvezetők persze nem tehetik meg, hogy a problémákról nagy nyilvánosság előtt névvel beszéljenek, de elég csak néhány órát várakozni egy sürgősségi osztályon, és rögtön elénk tárul az elkeserítő valóság. Van tehát hova fejlődni, kérdés, hogy a politika mennyiben hajlandó ehhez figyelembe venni a szakma véleményét. Ezt ugyanis rendre elkaszálják a döntéshozók.

Nem újdonság, hogy hiába váltják egymás az egészségügyi miniszterek – manapság már csak államtitkárok –, a kitűzött célokat senkinek sem sikerül megvalósítania. Jó példa erre Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár két éve beharangozott, a szakma által egyébként sokat vitatott öt pontja is. Az államtitkárnak beletört a bicskája a kórházi minimum feltételek rendbetételébe, a szociális és az aktív kórházi ellátás szétválasztásába és a kórházak gazdasági ügyeit sem felügyelik kancellárok. A fővárosi szuperkórház projekt is meglehetősen vontatottan halad, mondhatni évekig egy helyben toporogtak.

Kórház?! Csak oda ne!

Mindez azért különösen bosszantó és elkeserítő, mert mindeközben egyre magasabb lesz az emberek ingerküszöbe, és már azon sem lepődik meg eléggé senki, hogy több napja elhunyt emberek fekszenek kórházi mosdókban; meghalnak betegek, mielőtt ellátnák őket a sürgősségi osztályon; vagy, hogy milliókkal drágább egy mentőautó csak azért, mert a Belügyminisztériumhoz köthető cég is beszállt az üzletbe. Az idő tehát telik, a botrányok ellenére komoly változás egyelőre nincs és mindenki csak attól retteg, hogy nehogy neki, vagy a családjának egészségügyi ellátásra legyen szüksége. Ez pedig nem az orvosok képzetlensége vagy a nővérek hivatástudatának hiánya miatt van így, az ellátó személyzet a legtöbb intézményben erőn felül küzd azért, hogy valahogy túlélhető legyen a rendszer. Az a rendszer, amivel kapcsolatban egyébként Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter úgy nyilatkozott: sokat javult az egészségügy helyzete. Ezzel valószínűleg hosszan vitatkozna az utca embere, aki sajnos örülhet, ha egy sérülés esetén nem vérzik el, míg kiér hozzá a mentő, és még azelőtt ellátják egy kórházban, hogy megállna a szíve.

A most megismert adatokból jól látható az is, hogy hiába kampányolnak például a kormánypárti politikusok az újonnan bevezetett szűrőprogramokkal, amelyek célja, hogy legalább a daganatos megbetegedések miatti halálozások száma csökkenjen. Sokan ugyanis évek óta nem jártak állami egészségügyi intézményben. Az összesítés szerint a megkérdezettek 36 százaléka hosszú ideje egyáltalán nem tette be a lábát közfinanszírozott egészségügyi ellátást nyújtó intézménybe. Vagyis: messziről kerülték a kórházakat, szakrendelőket. Ők tehát vagy magán ellátás keretein belül oldották meg a problémájukat, vagy ami sokkal rosszabb, egyáltalán nem mentek orvoshoz. A magán ellátásra ugyanis csak egy szűkebb réteg tud költeni. A rosszabb anyagi helyzetben lévő, legfeljebb nyolc általánost végzettek ezt valószínűleg nem engedhetik meg maguknak. Esetükben a válaszadók közel fele évek óta egyáltalán nem volt társadalombiztosító által finanszírozott intézményben. Ez azért is riasztó, mert az alacsony iskolázottságú, mélyszegénységben élők esetében különösen fontos volna a megelőzés. Nálunk ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint jelentősen alacsonyabb az egészségben eltöltött életévek száma, mint a magasabban képzett, diplomás réteg esetében. Az érettségivel vagy diplomával rendelkezők közel háromnegyede egyébként részesült valamilyen állami ellátásban. Más kérdés, hogy mennyire volt vele elégedett.

A megoldás még mindig a hálapénz

Azért, hogy valamivel jobb ellátáshoz juthassanak, sokan a hálapénzt tekintik megfelelő eszköznek. Hiába kampányol például a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete a paraszolvencia ellen, vagy mond nemet egy orvos, ha a betegek még mindig úgy hiszik, hogy enélkül nem juthatnak megfelelő ellátáshoz. És sajnos tény, hogy van olyan szituáció, ahol ez igaz is. Bizakodásra adhat azonban okot, hogy ha nem is sokkal, de némileg csökkent azoknak a száma, akik az utóbbi években hálapénzt adtak az ellátónak. Érdekesség, hogy a legkevesebb hálapénzt a Fidesz-szavazók adták, míg az LMP-t támogatók 69 százaléka érezte szükségét a boríték zsebbe csúsztatásának.

A hálapénzt a betegek, vagy hozzátartozók gyakran azért adják, hogy hamarabb sorra kerüljenek, ne kelljen akár hónapokat várni a megfelelő ellátásra. Ez persze nem jó megoldás, ezzel az érintettek és az orvostársadalom nagy rész egyet is ért. Mégis, ha megtudja egy páciens, hogy fél évet kell várnia egy endokrinológiai vizsgálatra, vagy akár csak egy bőrgyógyászra, akkor érthető, ha úgy dönt, hogy inkább fizet, csak lássák el hamarabb. Panaszokkal ugyanis a többség nem akar, vagy nem is feltétlen tud ilyen hosszú időt várni.

Tavaly márciushoz képest például 2018-ra már 5 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik inkább kinyitották a pénztárcájukat a cél érdekében. Az érintettek így már több mint fele tapasztalta, hogy fizetnie kell azért, hogy időben elvégezzék a szükséges vizsgálatokat, beavatkozásokat. Ez leginkább a megyeszékhelyen élők esetében volt így. Kiderült az is: kevesebben vettek igénybe magánrendelést idén, mint tavaly márciusban, vagy 2015-ben, ugyanakkor ők nem kevesebb, mint évi átlag 133 ezer forintot hagytak a magánszolgáltatóknál.

Végtelenül hosszú várólisták

Az, hogy miért kerül ilyen hosszú időbe, míg sorra kerülhetnek a betegek, több tényezőtől is függ. Vannak olyan területek, melyek kifejezetten hiányszakmának minősülnek, kevés az orvos, vagy akár túl rövid az elérhető rendelési idő, de a társadalombiztosító is csak bizonyos számú vizsgálatot és ellátást finanszíroz egy kórháznak/szakrendelőnek. Ezért gyakran akkor is kevesebb embert látnak el, ha egyébként kapacitás lenne több páciensre is. A mutatók szerint az érintettek gyakran már arra is hajlandóak lennének, hogy többet utazzanak, csak legyen rövidebb a várakozás. Ez ugyanis nem minden régióban ugyanolyan hosszú. Akad, ahol akár hónapokkal hamarabb sor kerülhet valaki egy térdprotézis műtétre. Ehhez persze oda kell utazni.

Érdekes egyébként, hogy pártpreferenciától függően máshogy érzékelik az emberek, hogy mennyire sokat kell várni az orvosnál. A kérdésre, mely szerint előfordult-e, hogy egy vizsgálatra, vagy orvosi beavatkozásra hónapokat, vagy még hosszabb időt kellett várni valakinek a Fidesz-szavazók 34, a MSZP és az LMP szavazók 76-76 míg a Jobbikot támogatók 63 százaléka válaszolt igennel. Pedig valószínűleg a pártpreferencia nem egy olyan tényező, ami konzekvensen befolyásolja az egészséget.

A kutatás rákérdezett a korábban rettegett, a Fidesz kezdeményezésére népszavazáson elkaszált vizitdíjra is. Meglepő, de az emberek 53 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne 300 forintot fizetni, ha az így befolyó pénzt az állami egészségügy fejlesztésére fordítaná a kormány. A pártpreferenciás bontásból pedig az is kiderült, hogy a Fidesz-szavazók 52 százaléka is emellett tenné le a voksát, míg az MSZP szavazók 70, az LMP-sek 79, a Jobbik támogatók 58 százaléka lenne hajlandó vizitdíjat fizetni. Kérdés az, hogy lesz-e olyan kormány, amelyik ismét megpróbálkozna ennek bevezetéséve, vagy egyáltalán a jelenlegi sürgősségihez hasonló állapotok stabilizálásával. Csak érjék meg a betegek!

Handónak papírja van arról, hogy visszaél jogkörével

Publikálás dátuma
2018.03.26. 14:15
Handó Tünde. Fotó: Népszava
Hiába pályázott és nyert a legalkalmasabb jelölt, az Országos Bírói Hivatal vezetője különféle trükköket vetett be, hogy ne kelljen kinevezni.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hétfői, első fokú döntésében kimondta, hogy Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnökeként egyértelműen visszaélt a jogkörével, írja az Index.hu.

Handó Tündét - valamint a Fővárosi Ítélőtáblát és a Fővárosi Bíróságot - Vasvári Csaba, a Pesti Központi Kerületi Bíróság büntetőbírója perelte be, amiért szerinte a bírósági vezetők kinevezésekor visszaél a hatásköreivel, és csak azt nevezi ki vezetőnek, akit akar.

Vasvári a Fővárosi Ítélőtábla egyik posztját nézte ki, két pályázaton is indult, és mindkettőn első helyen végzett. Handó mégsem nevezte ki, inkább eredménytelennek nyilvánította a pályázatokat, mondván, már indokolatlan a poszt betöltése. Aztán új pályázatokat írt ki ugyanoda.

A Fidesz alatt tovább centralizált bírósági igazgatási rendszer egyik legsúlyosabb működési anomáliájáról született ma elsőfokú ítélet. Az ügy előzménye, hogy a Fidesz a 2010-es kormányváltás után példátlan hatalmat adott a szervezeti ügyekben döntő csúcsszerv, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének. A pozíciót 2011-től Handó Tünde töltötte be - aki nem mellesleg Szájer József fideszes EP-képviselő felesége.

Handó a bíróság szerint egyértelműen visszaélt a elnöki jogkörével, amikor az ítélőtáblai posztról szóló pályázat eredménytelenné nyilvánítása előtt pár nappal új pályázatot írt ki a posztra, illetve ezt később megismételte. A határozatai jogellenességét kimondó ítélet nem jogerős, de a döntés így is hatalmas presztízsveszteséget jelent Handó Tündének.

Azt, hogy egy elég nyilvánvaló túlkapást követően ténylegesen elmarasztalják-e Handó Tündét, a bíróságok függetlensége tesztjének is tekinthető. Az Index szerint perben döntő bírói tanács tagjai némileg a saját karrierjüket is kockáztatták.

A teljes cikk itt olvasható.