Mielőtt végleg meggyőznénk magunkat a Jobbik szalonképes mivoltáról, és hagynánk, hogy elringasson az "ami Morvai Krisztinának túl mérsékelt, az vészhelyzetben már elmegy demokratikusnak" meggyőződése, idézzük föl egy pillanatra, mit válaszolt az Eleven Emlékmű csoport meghívására a párt sajtóosztálya.
Hogy köszönik nem, mert az egy szemétdomb.
Akkor most ismételjük át. Négy éve ez a spontán emlékmű az egyetlen hely az országban, ahol folyamatosan tárgyiasul, megkerülhetetlenül létezik az ellenállás. Néhány négyzetméteren megmutatkozik a polgári szellem, kiütközik mindaz, ami az elmúlt évszázadban előrevivő és felemelő volt a hazánkban. A Szabadságról elnevezett tér, amely az osztrák elnyomás szimbóluma, az Újépület helyén született meg, mindig is az épp aktuális kor lenyomata volt. Került ide irredenta emlékmű és szovjet felszabadítási emlékoszlop, most meg egy teljes parlamenti ciklus óta néz egymással farkasszemet a holokauszt felelősségét a nemzettől eltoló Gábriel arkangyal és a polgárok által egybehordott mementó. A kőből, papírból, fényképből rótt bizonyíték, hogy a történelem annál sokkal sokrétűbb, mint amilyennek a Fidesz mutni akarja.
Aki ezt szemétdombnak látja, az arról állít ki igazolást, hogy hazug álca, sima választási fogás nála a néppártosodás. Mert a konzervativizmus nem azonos a kirekesztéssel, a jobboldaliságnak nem inherens része a szélsőségesség. Az ilyesfajta történelemszemlélet azonos a Fideszével: az 1944 és a rendszerváltás közötti korszakot meg nem történtnek tekintő, a rendszerváltást zavarosnak hazudó múltértékelés semmi más, mint nemzeti hőzöngésbe csomagolt Horthy-apológia.
Amit a Fidesz természetesen rég nem titkol, sőt: nyíltan vállal. Akinek nem elég a "jelentős államférfi" jelző, az tekintsen végig a Kossuth tér szoborkínálatán, vagy nézze meg, mi épült a budai Várban a most záruló ciklusban. Hogyne, Hauszmann Ferenc Józsefnek építette a most vasbetonból rekonstruált lovardát és főőrségi épületet - csak épp az uralkodó messzire elkerülte az egész megalomán cukrászipari remeket. Aki itt regnált, az Horthy Miklós volt. Igaz, belé legalább szorult annyi ízlés, hogy a hátsó, krisztinavárosi szárnyból tekintett le a népére, nem a trónterem oldaláról. Ahol most már bizonyára elkészült Orbán Viktor új irodája a volt karmelita kolostorban, csak valamely pr-guru szólhatott, hogy április 8. előtt talán nem a legtaktikusabb teret adni annak a találgatásnak, hogy mi került ezen 6 milliárd forintba.
Talán nem ez a legsürgetőbb, de ha egyszer valaki kipenderíti a Fideszt a hatalomból, annak az is dolga lesz, hogy végre elindítsa a nemzetet az őszinte és józan múltértékelés útján. Meg kell szabadítania mindünket a valóságtagadó toposzoktól, szembenézésre és megbékélésre kell ösztönöznie. Fel kell oldania az öröklött gyűlölségeket, meg kell tanítania az országot a párbeszédre.
A Fidesz erre képtelen, ezt immár tizenkét évnyi tapasztalat igazolja. Hogy a Jobbiktól nem várhatjuk, arra a Szabadság téri szemétdombozás a pontos bizonyíték.