Charles Gati: Hintapolitika

A magyar kormány nem a lehető legrosszabb megoldást választotta, de nem is a legjobbat. Az orosz diplomaták kiutasításáról van szó.

Kezdjük az ügy személyes részével. A Johns Hopkins egyetem meghívta Szergej Antonovot, az Orosz Föderáció amerikai nagykövetét egy orosz-amerikai kapcsolatokról szóló előadásra. Erre tegnap, március 27-én került volna sor. Az egyetem engem kért fel arra, hogy vezessem le a 60 perces eseményt. Mintegy 300 érdeklődő – főleg egyetemi hallgató – részvételére számítottunk. A terv szerint a bevezető beszéd 20 percig tartott volna, majd 15 percen át én tettem volna fel kérdéseket a nagykövetnek, utánam pedig a hallgatóság.

Ám múlt csütörtökön, 22-én - Antonov „váratlan elfoglaltsága” miatt - a nagykövetség lemondta az eseményt. Találgattunk, vajon miért. Antonov már megfordult kaliforniai egyetemeken, de tudtunkkal ez lett volna az első szereplése az ország keleti partján. Talán félt a kérdéseimtől. (Ezt nem gondoltam komolyan.) Talán megtudta, hogy a tervezett előadás előtt kiutasítják őt vagy kollégáit Amerikából.

Azóta kiderült, hogy bár Antonov marad, beosztottjai közül 60 ún. diplomata – alighanem főleg kémekről van szó – már csomagol. A hidegháború szelleme kísért. Washington szolidaritását fejezte ki „szövetségesünkkel, az Egyesült Királysággal”, és több oroszt küldött haza, mint előzőleg bármikor. London – miután meggyőződött arról, hogy az orosz kémhálózat emberei követték el az idegméreg-támadást Szergej Szkripal, az orosz-brit kettősügynök és lánya ellen – kiutasított ugyanis 23 orosz diplomatát.

A lengyel kormány magát az orosz nagykövetet utasította ki. Szolidaritást vállalt Angliával Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Litvánia, Csehország, Ukrajna, Finnország, Észtország, Lettország és Románia. Közülük néhányan, különösen a kisebb országok, csupán egy-egy oroszt küldtek haza.

Magyarország bejelentette, hogy kiutasít egy oroszt. Figyelembe véve, hogy a nyugati sajtó szerint sok száz orosz hírszerző működik Budapesten, ez bizony alig több a semminél. Pedig március 14-én a Külgazdasági és Külügyminisztérium „a leghatározottabban” elítélte a merényletet, mondván, ezt „a nemzetközi normák és a vonatkozó vegyifegyver-tilalmi egyezmény megsértésének” tekinti. Igaz, a közlemény „elfelejtette” megemlíteni, hogy a merényletet orosz ügynökök hajtották végre Oroszországban gyártott vegyszerrel.

Három problémát látok. Egy: a magyar kormány veszélyezteti – többek között - az angol és a lengyel kormánnyal ápolt jó viszonyát. Kettő: a felemás lépés Horthy (és részben Kádár) hintapolitikájára emlékeztet. A következmény: az ország ügyeskedik, egyedül marad, nem tartozik sehová, a nemzetközi élet vesztesei között tartják számon. Három: a szolidaritás hiánya a diplomácia régi szabályát veti el, azt, hogy a szövetségeseket akkor kell támogatni, amikor még nincs rájuk szükség. Magyarán: néha illene állást foglalni a nemzetközi jog és a Nyugat értékei mellett.