Erdélyi Eszkimó Péter: Belgrád-árnyékszék

Publikálás dátuma
2018.03.31. 09:15
ILONKA, A SZOLGÁLÓLÁNY - Napokig kutattak utána, nem találták sehol

A náci Németország már harmadik napja bombázza Belgrádot. Éjszakánként messziről nézve igazán látványosnak tűnik a mészárlás, amelynek végül majdnem harmincezer ember esik áldozatul. A külvárosban lakók esténként kiülnek az udvarukba és televízió hiányában ebben a hatalmas pokoli tűzijátékban gyönyörködnek. 1941 áprilisát írják most.

Balaton Ilonka tizenhat esztendős és már egy éve cselédeskedik a belgrádi Dušan Petrovićnál. Petrović úr hivatalnok, családjával a kertvárosban él. Ilonka annak ellenére rajong az uráért, issza a szavait, mindent elhisz neki és átszellemült révülettel tapsolja, hogy a hátsó kisszobában a helye, nem tanulhat, sőt, magánélete sem lehet, szóval, kuss a neve.

Petrovićék ma este is elfoglalták helyüket a fonott kerti székeken, hogy ámuljanak a Jugoszláv Királyság fővárosnak pusztulásán. Belgrád lángokban áll, mint egykor az ókori Róma. A látvány rettenetes és mégis fenséges. Miközben Petrovićék rémülten nézik a gyehennai lángokat, Ilonka gyorsan összecsapja a takarítást és kioson a „páholyába”, vagyis az udvari árnyékszékre, hiszen a szolgálólány nem ülhet Petrovićék mellé, és mint az előző két este, a félig nyitott ajtó résén át kukucskál. Fél szemével a Petrović családot figyeli, a másikkal a bombázást nézi.

ILONKA, A SZOLGÁLÓLÁNY - Napokig kutattak utána, nem találták sehol

ILONKA, A SZOLGÁLÓLÁNY - Napokig kutattak utána, nem találták sehol

Petrovićék idegesen fejtegetik a hazájukat elért háború megdöbbentő tanúlejét, Ilonka azonban a délvidéki magyar Csúrog községből származik, őt nem hatja meg két idegen nép harca, talán fel sem fogja, nem is érti, hogy olyan lavina indult el, amely szülőfaluját is eléri. Miután fordul a háborúsdi kockája, a szerb partizánok kiirtják, illetve végleg elüldözik Csúrog magyar lakosságát. A Balaton család férfitagjait vadállati módon ölik meg, hogy azután a holttesteiket a sintértelepen megásatott tömegsírba hajítsák. A nőket, a gyerekeket és az aggokat a járeki táborba hajtják, ahol többen éhen pusztulnak. A dúlás odáig fajul, hogy még a magyar közösség római katolikus templomát is a földdel teszik egyenlővé. Ilona most azonban tátott szájjal csak a látványosságban gyönyörködik. Hiába, a katasztrófaturizmus nem új keletű jelenség, igaz, ebben az esetben nem kell kirándulni, a látvány házhoz jön. Sőt, a legkisebb házhoz.

A német rombolóbomba pontosan a latrinát találja el, helyén csak egy bombatölcsér marad. A családfő bepisil a robbanás hatalmas hangját hallva, miközben felesége és két fia visítva veti magát az asztal alá. Hála istennek senki nem sérül meg. Az ijedtségen kívül más bajuk nincs. Dušan ekkor pánikszerű parancsot ad ki, élelmet, meleg ruhákat és gyógyszereket szedet össze a családjával, majd telepakolják a Topolino C-jüket és a vidéki rokonaikhoz utaznak.

Ilonka után napokig kutatnak, és mivel végül arra a következtetésre jutnak, hogy hazamenekülhetett Csúrogra, levelet írnak a szüleinek. A válaszlevelet követően döbbennek rá a tragédiára.

Pillantás a kilencedikről - Süllyedő mondatok

Bizonyára nincs könnyű helyzetben egy olyan párt, amely most már több évtizede ahhoz szokott, hogy abszolút kommunikációs fölényben van, elég csak néhány kulcsszóra rátalálni ahhoz, hogy az ellenfelet lejárassa, nevetségessé tegye, leterítse. Nem kellett többet tennie, mint elmúltnyolcéveznie, gyurcsányoznia, kommunistáznia, korrupciót kiáltania, simongáboroznia, és máris garantált volt a siker. De, ismerjük el, ennél többre is képes volt a Fidesz. A háttérben dolgozó kommunikációs üzem sorban gyártotta le káderei számára a tételmondatokat, amelyeket aztán a megfelelő helyen és időben használniuk kellett a kijelölt politikusoknak. A valódi vitákat elkerülték, de ha bele is sodródtak egy-egy ilyen helyzetbe, akkor is megvolt a receptjük: elővenni a paneleket, és lehetőleg nem engedni szóhoz jutni a partnert.

Mostanság azonban új időszámítás kezdődött a kormánypárt életében, és egy pillanat alatt tovaszállt a legendásnak ismert kommunikációs képesség. Elképesztő, milyen silány minőségű mondatok képesek elhagyni a fideszes szájakat. Igaz, tényleg nincsenek könnyű helyzetben, hiszen olyan sorozatba zuhantak bele, amelytől még a legütésállóbb bokszoló is padlóra kerülne. Tegyük hozzá: az csak a sajátos magyar politikai élettel magyarázható. hogy Orbán és csapata nem terült még el, és az sem tűnik egyértelműnek – sőt -, hogy ez április 8-án bekövetkezik.

Ha csak az utóbbi pár hét „termését” tekintjük át, megállapíthatjuk: ezeket az eseteket nem is lehet sem meg-, sem kimagyarázni. De mert a Fidesz szótárában nem létezik a vereség szó, nem létezik az egyértelmű helyzetek beismerése sem, ezért szaladnak bele olyan indoklásokba, amelyeket egyszer talán még ők is szégyellni fognak. Hát igen: hogyan lehet megfelelő menekülő utat találni az olyan helyzetekből, amilyeneket Semjén Zsolt produkált, vagy a Quaestor-botrányból, Tiborcz István fénylő üzleteiből, vagy éppen Kósa Lajos verbális ámokfutásából?

És ha valaki a verbális ámokfutást akarja megmagyarázni, az maga is szánalmassá, nevetségessé válik. Mint például Tuzson Bence, aki Kósa meneküléseit, bujkálásait akarta azzal indokolni, hogy szó nincs a politikus eltüntetéséről, pusztán háttérmunkát végez a miniszter. Hát persze, mi másért mondaná le a betervezett kampányeseményeit Kósa, ha nem azért, mert hirtelen sok háttérmunkája akadt.

Szóval nagyon rossz körbe érkezett a Fidesz, ami ha az egysíkú, minden igazi kreativitást nélkülöző politikai munkájára gondolunk, egyáltalán nem meglepő. Amikor az önmaga köré legendát építő miniszterelnök is csak ostoba riogatásokra képes – júniusban már tízezer menekült lesz az országban -, amikor „ünnepi” beszédének is csak egyetlen emlékezetes mondata marad, mégpedig a riogatás, fenyegetés, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy minden területen elfogynak az észérvek. Igaz, az esztelenséget nehéz racionálisan megmagyarázni. Ezzel együtt a Fidesznek ez évekig sikerült.

Most már biztosan nem. Ha mégis, ha április 8-án ennek ellenére nem zavarják el őket, készüljünk fel arra, hogy süllyedhetünk még mélyebbre is.

Szerző
Németh Péter

Pillantás a kilencedikről - Süllyedő mondatok

Bizonyára nincs könnyű helyzetben egy olyan párt, amely most már több évtizede ahhoz szokott, hogy abszolút kommunikációs fölényben van, elég csak néhány kulcsszóra rátalálni ahhoz, hogy az ellenfelet lejárassa, nevetségessé tegye, leterítse. Nem kellett többet tennie, mint elmúltnyolcéveznie, gyurcsányoznia, kommunistáznia, korrupciót kiáltania, simongáboroznia, és máris garantált volt a siker. De, ismerjük el, ennél többre is képes volt a Fidesz. A háttérben dolgozó kommunikációs üzem sorban gyártotta le káderei számára a tételmondatokat, amelyeket aztán a megfelelő helyen és időben használniuk kellett a kijelölt politikusoknak. A valódi vitákat elkerülték, de ha bele is sodródtak egy-egy ilyen helyzetbe, akkor is megvolt a receptjük: elővenni a paneleket, és lehetőleg nem engedni szóhoz jutni a partnert.

Mostanság azonban új időszámítás kezdődött a kormánypárt életében, és egy pillanat alatt tovaszállt a legendásnak ismert kommunikációs képesség. Elképesztő, milyen silány minőségű mondatok képesek elhagyni a fideszes szájakat. Igaz, tényleg nincsenek könnyű helyzetben, hiszen olyan sorozatba zuhantak bele, amelytől még a legütésállóbb bokszoló is padlóra kerülne. Tegyük hozzá: az csak a sajátos magyar politikai élettel magyarázható. hogy Orbán és csapata nem terült még el, és az sem tűnik egyértelműnek – sőt -, hogy ez április 8-án bekövetkezik.

Ha csak az utóbbi pár hét „termését” tekintjük át, megállapíthatjuk: ezeket az eseteket nem is lehet sem meg-, sem kimagyarázni. De mert a Fidesz szótárában nem létezik a vereség szó, nem létezik az egyértelmű helyzetek beismerése sem, ezért szaladnak bele olyan indoklásokba, amelyeket egyszer talán még ők is szégyellni fognak. Hát igen: hogyan lehet megfelelő menekülő utat találni az olyan helyzetekből, amilyeneket Semjén Zsolt produkált, vagy a Quaestor-botrányból, Tiborcz István fénylő üzleteiből, vagy éppen Kósa Lajos verbális ámokfutásából?

És ha valaki a verbális ámokfutást akarja megmagyarázni, az maga is szánalmassá, nevetségessé válik. Mint például Tuzson Bence, aki Kósa meneküléseit, bujkálásait akarta azzal indokolni, hogy szó nincs a politikus eltüntetéséről, pusztán háttérmunkát végez a miniszter. Hát persze, mi másért mondaná le a betervezett kampányeseményeit Kósa, ha nem azért, mert hirtelen sok háttérmunkája akadt.

Szóval nagyon rossz körbe érkezett a Fidesz, ami ha az egysíkú, minden igazi kreativitást nélkülöző politikai munkájára gondolunk, egyáltalán nem meglepő. Amikor az önmaga köré legendát építő miniszterelnök is csak ostoba riogatásokra képes – júniusban már tízezer menekült lesz az országban -, amikor „ünnepi” beszédének is csak egyetlen emlékezetes mondata marad, mégpedig a riogatás, fenyegetés, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy minden területen elfogynak az észérvek. Igaz, az esztelenséget nehéz racionálisan megmagyarázni. Ezzel együtt a Fidesznek ez évekig sikerült.

Most már biztosan nem. Ha mégis, ha április 8-án ennek ellenére nem zavarják el őket, készüljünk fel arra, hogy süllyedhetünk még mélyebbre is.

Szerző
Németh Péter