Elios-modell Tiborczék szoftverüzletében

Publikálás dátuma
2018.03.31 07:03
Forrás: Facebook/Orbán Viktor hivatalos oldala
Fotó: /

Két cég révén is pénzhez juthatott Tiborcz István, Orbán Viktor kormányfő veje a kormányzati intézmények túlárazott szoftverbeszerzéseiből. A Microsoft-botrány által érintett időszakban a két vállalkozás sok száz milliós extraprofithoz jutott.

A történet 2015-ben kezdődött, amikor Tiborcz az Orbán számára is egyre kínosabb sajtónyilvánosság és ellenzéki kritikák elkerülése miatt eladta a LED-lámpás beruházásokban érdekelt Elios Zrt-ben lévő tulajdonrészét. Tiborcz ugyanakkor csak a tulajdonhányadtól vált meg, az üzleti modellt továbbvitte – igaz, az új üzletágban (informatika) már vigyázott rá, hogy tulajdonosként ne legyen kimutatható köze az államot irányított közbeszerzések során át megfejő vállalatokhoz. Nagyjából az Eliosból történt kiszállással egy időben Orbán veje bevásárolta magát a HCS Experts Kft.-be (a cég és a Microsoft-üzlet kapcsolatáról csütörtökön számoltunk be). A HCS, amelynek múltját a Direkt36 tárta fel, 2011-ben jött létre, és eleinte hírközlési területen működő, minimális forgalmú tanácsadócég volt. Tiborcz beszállásának évében viszont az árbevétele már megközelítette az egymilliárdot, és a vő két év alatt 460 millió forint vett ki belőle osztalékként. A drámai forgalom- és profitnövekedés azért furcsa, mert az informatikai szakmában senki sem tudja, mit csinál pontosan a HCS Exprets. A Microsoft-beszerzések szereplőivel beszélgetve mi is csupán annyit tudtunk meg: alvállalkozóként számlákat ad a Microsoft-vizsonteladóknak, vagyis azon vállalkozásoknak, amelyek az állami intézményeknek és vállalatoknak továbbértékesítették a szoftverlicenceket, olykor megmagyarázhatatlanul magas áron.

Ezért jelenthette ki a miniszterelnökséget vezető Lázár János, amikor 2016 februárjában Szabó Szabolcs független képviselő rákérdezett nála a HCS és a kormányzat kapcsolataira, hogy a Tiborcz-cég nincs közvetlen üzleti kontaktusban az állami szervekkel.

A Népszava információi szerint Tiborcz István köre hasonló módon egy másik cégen keresztül is pénzhez jutott a súlyos korrupciógyanút fölvető szoftverbeszerzésekből. A HCS-hez hasonlóan rejtélyes tevékenységű Symmetria Magyarország Kft.-ben Tiborcz a vizsgált időszakban nem volt tulajdonos, de a Magyar Nemzet akkori információi szerint Bertha Péter miatt, aki anyai nagyanyja révén rokona Tiborcz Istvánnak, az ágazat szereplői Orbán Viktor vejének érdekköréhez sorolták, és aszerint is kezelték. Bár cégbírósági adatokban nem jelenik meg Bertha Péter neve a Symmetria Magyarország Zrt.-ben, ám Bertha többszörösen is köthető a vállalkozáshoz. A Magyar Nemzet korábbi cikke szerint Bertha volt a jogelőd Kft. projektmenedzsere. Az interneten fellelhető egy bruttó hatszázmilliós szoftverszállítási szerződés, melyet 2014-ben a Nemzeti Adó-és Vámhivatal (NAV) kötött a Symmetria által vezetett informatikai konzorciummal, és a szerződés szerint a Symmetria-tól delegált kapcsolattartó Bertha Péter volt. De nem ez az egyetlen kapcsolat a két cég között. A 2006-ban Kft. formában alapított, majd nemrég Zrt.-vé vált Symmetria Magyarország tulajdonosa, Zibriczki Béla és Bertha Péter társtulajdonosok a Syncope-Project Befektető és Tanácsadó Kft.-ben. A Tiborcz családhoz hasonlóan szombathelyi Bertha Péter egy sor „emblematikus” Tiborcz -körüli cégben tűnt fel, így a huszonéves fiatalember többek között pár hónapig tulajdonosként is megfordult a később az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által milliárdos uniós pályázati pénzcsalással gyanúsított Elios Innovatívba beszálló Green Investments Kft.-ben, de szintén tulajdonos volt a szintén Tiborcz-érdekkörbe tartozó, keszthelyi kikötővásárlással elhíresült PBE Építő Kft.-ben.

A Symmetria Magyarország Zrt. jogelődje, a Symmetria Magyarország Információ Integritás Kft.-nek igencsak figyelemre méltó a cégmérlege. Ahogyan a HCS Experts, a Symmetria is rekordbevétellel zárta a 2015-ös évet. Míg az előző években (és azóta is) a vállalkozás rendre egymilliárd forintos éves bevétellel zárt, a 2015-ös év hirtelen óriási bevételnövekedést hozott: a cég bevétele megötszöröződött, 5 milliárdos lett, majd ennek örömére a következő évben 427 millió forint adózott eredményből a tulajdonosok 213 millió forint osztalékot vettek fel.

A tudomásunk szerint már az amerikai kormányzat által vizsgált magyar Microsoft-botrányról lapunk kérdéseket küldött az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumának. Többek között azt tudakoltuk, meg tudja-e erősíteni, netán cáfolni a tárca a vizsgálat tényét, kapcsolatba léptek-e az eset miatt a magyar kormánnyal, és mikorra zárulhat le az eljárás. Nicole Navas Oxman, a minisztérium szóvivője mindössze annyit felelt: a tárca nem kívánja kommentálni az ügyet. Ez logikusan azt jelenti, hogy volt vagy most is folyik ilyen vizsgálat, hiszen ellenkező esetben semmi sem indokolja a kitérő választ.

2018.03.31 07:03

Tessék panaszt tenni: hírhamisítóhoz illő választ küldött az ellenzéknek Papp Dániel

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:15

Fotó: Népszava/
Személyeskedő, kioktató hangvételű levélben reagált a kritikus kérdésekre az MTVA vezérigazgatója.
Levélben fordult Papp Dániel MTVA-vezérhez Hadházy Ákos és Szél Bernadett ellenzéki képviselő, 11 kérdésükben pedig a közmédia hírtorzító, manipuláló gyakorlatára próbálta felhívni a figyelmet.  
jogerősen is hírhamisítónak nevezhető Papp-ot többek között saját helyzetéről is kérdezték: „Hogyan lehet valaki az MTVA vezérigazgatója, aki még 2011-ben úgy vágta meg a Daniel Cohn-Bendit-riportot, mintha a zöldpárti EP-képviselő elmenekült volna a kérdései elől, miközben erről szó sem volt? Továbbra is tiltakozik-e amiatt az állítás miatt, hogy Ön hírt hamisított?”
Papp nem tiltakozott, ehelyett annyit írt, hogy „Az MTVA vezérigazgatóját – a törvény értelmében – a Médiatanács elnöke nevezi ki határozatlan időre. E jogköre diszkrecionális.” Hadházyék arra is rákérdeztek, „hogyan sikerült 2012-ben, az Operánál rendezett tüntetésről úgy bejelentkezni, hogy a riporter háta mögött csak rendőrök meg az üres Andrássy út látszódjon?”
Innentől kezdve az MTVA vezére többször is ugyanazt a fordulatot ismételgette a kérdések kapcsán: ha a levélíróknak problémájuk van egy műsorral, forduljanak panasszal a Duna Médiaszolgáltató Zrt-hez. Ez volt a válasza arra, hogy a köztévé híradójában egy évekkel korábban, feltehetően Kairóban készült videót tettek közzé, azt állítva, hogy a kölni szilveszteri események láthatók rajta – de arra is, ha az MTVA-nál úgy vágják meg és közlik módosítva a Pukli Istvánról készült videójukat, hogy az a vágás miatt teljesen új jelentést kap.
A levélváltásnak vannak kifejezetten vicces momentumai is, például az, amikor 
a kérdésre – „belefér-e a közszolgálati alapelvekbe, hogy egy bevándorlásellenes AfD-politikus játssza a hétköznapi, migránsoktól rettegő németet a köztévé riportjában?” – Papp kioktatja a képviselőket, hogy nincs joguk számon kérni egy riporter vagy szerkesztő döntéseit.
Papp arra is frappáns választ adott, hogyan egyeztethető össze a szakma szabályaival, hogy a köztévé híradójában szereplő bangladesi migráns Boszniában egyik nap még békés menekült, másik nap már a határőrökkel harcol? „Úgy, hogy az egyik nap még békés menekültnek mutatkozik, a másik nap pedig agresszív migránsként viselkedik” - válaszolta az MTVA vezére. 
A helyzet az, hogy ez konkrétan nem igaz: a Comment.com olvasója ugyanis egymás mellé illesztette a köztévé két említett felvételét, és látszik, hogy a megszólaltatott bangladesi férfi ugyanabban a beszédhelyzetben van, a hangalámondásos narrációt viszont egyszerűen megváltoztatták.
2019.01.16 21:15

Tamás Ervin: Andrassew sámlija

Publikálás dátuma
2019.01.16 21:08

Fotó: /
Az Andrassew Iván emlékesten, a budapesti Spinoza színpadon január 14-én elhangzott, a Népszava négy éve elhunyt publicisztikai rovatvezetőjéről elnevezett díj idei nyerteseit méltató beszéd.
A Fekete doboz volt egykoron a gyűjtőhelye azoknak a dokumentumfilmeknek, amelyek rendszerszintű kritikát fogalmaztak meg, ezért a nyilvánosság szűk szegleteiben vetíthették csak őket. Alkotóik közül az egyik ikonikus figura ma a legvérmesebben védi az egyre autokratikusabb Orbán-kormányt, mintha nem venné észre, hogy bizonyos elemei kísértetiesen hasonlítanak a Kádár János fémjelezte kor világához, igaz, ott a korrupció tétjei sokkalta pitibbek voltak. Ráadásul akkoriban a valóságnak volt még valami helyi értéke, bemutatása közérdeklődésre tarthatott számot. A legális tájékoztatás is többrétű volt, folyóiratok sora jelentetett meg komoly szociográfiákat, az Élet és Irodalom utolsó oldalán riporttal szerepelni az újságírónak felért egy lovaggá ütéssel, s ne feledjük: a Magyarország felfedezése sorozat kötetei olyan példányszámban találtak olvasóra, amely ma elképzelhetetlen lenne. A valóságnak nincs sok becsülete. Kiment a divatból. Persze vannak bátor oknyomozók, akik jobbára anyagi visszaélések után erednek, a vagyonnyilatkozatokban meg nem említett lakások, földek, ki tudja honnan és hogyan származott pénzek tulajdonosai pedig még csak nem is magyarázkodnak – minek? Legtöbbjük mindent megúszik. Hogy a nagypályásokról ne is beszéljünk. A hatalmi gúla tetején mintha teljesen elvesztették volna valóságérzéküket, a propagandahadtáp maga teszi közzé a várbeli Gundel-menza étlapját, hogy igazolja a főnök puritánságát a puritánsággal nem jellemezhető, frissen felszentelt munkahelyén. A valóság megismerésének igénye társadalmi méretekben is alábbhagyott, ki-ki fanatikus táborokba gyömöszölődve ugrik kliséknek, elmeháborodott hírek, képtelenségek regimentje cibálja rettegéssé, gyűlöletté, demagóg egyoldalúsággá ítéletalkotásunkat. A józanságot, az értelmes diskurzust a cselédszobába szorítják, mert csak a hatalom megőrzésének művészete a fontos – az igazságkeresők munkái hatástalanok, a semmibe vesznek, jobban, mint eddig bármikor. És most itt állunk Andrassew Iván két sámlijával, mert a nagy tekintetű kuratórium idén úgy döntött – juszt is divatba hozza a valóságot, s nem a szokásos eggyel, hanem kettővel jutalmazza azokat, akik szerintük a legtöbbet tettek a valóság kendőzetlen nyomon követéséért. Csillag Ádám és Kácsor Zsolt a két végén fogta meg ezt a munkát. Csillag Ádám évtizedek óta kánikulában, hóban és fagyban viszi kameráját azokra a helyszínekre, ahol történik valami – anno a Dunaszaurusz, mint a rendszerváltás egyik jelképes témája fogta meg őt, ma nincs olyan tüntetés, megmozdulás, ahonnan hiányozna. A jövő szomorú és tanulságos dokumentumtára lehet az anyag, amelynek szerzője. Kácsor Zsolt szépírói eszközökkel, szelídebben harap. Tárcái történetei mélyen emberiek, mindennaposak, mégis lebegnek, úgy képes maróan kritikus, ironikus lenni, hogy közben megértő, egy utcán szerzett ismerős kalandjai tágabb bepillantást engednek a morális elsivatagosodásba, mint némelyik leleplező, ezer káefté szálait kibogozni próbáló akta. Ami ehhez a laudációhoz sajnos még hozzátartozik: ők, ketten, sok-sok pályatársukkal egyetemben jelenleg az egzisztenciális fenyegetettség állapotában élnek és akkor még finoman fogalmaztam. Az ő helyzetük nem a rendszerváltás szégyene, hanem a rendszeré. És még sajnálatosabb, hogy a néhány jeles halott emlékét őrző díjak ápolói messze nincsenek abban a helyzetben,hogy ezen változtassanak. Nincsenek állami pénzen felújított ingatlanjaink, nem oszthatunk járadékot, nem tarthatunk fényes ünneplést. A méltatás, a szerény jutalom, ez az este leginkább az erkölcsi megbecsülésé. Ennyit tehetünk. A sámli egyébként nem azért van, hogy leüljetek, pihenjetek. Álljatok rá nyugodtan. Lássatok és lássanak.
2019.01.16 21:08