A szimfonikus zenekarok bevétele a fenntartótól – a vidéki együttesek és néhány budapesti kerületi zenekar esetében ez az önkormányzat –, a magyar állam fenntartóhoz eljuttatott támogatásából, jegybevételekből és az utóbbihoz kötődő TAO támogatásokból adódik össze. - A fenntartó önkormányzatok számára fontosak a kulturális intézmények, azonban gazdasági helyzetüktől függően tudják finanszírozni azokat. A jó kondíciókkal rendelkező Győr nyilván könnyebben, nagyvonalúbban támogathatja zenekarát, mint a sokkal nehezebb helyzetben lévő Miskolc - mondja Popa Péter, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége főtitkára.
- A 2008-ban megszületett előadó-művészeti törvény kidolgozásakor azzal a feltételezéssel éltünk, hogy az önkormányzatok nincsenek jó gazdasági helyzetben, ezért lobbiztunk annak érdekében, hogy az állam minden kulturális intézménynek adott önkormányzati forintot jutalmazzon, így ösztönözve a minél magasabb támogatásra. Ez jól is működött, ám a 2011-ben elindult módosítási folyamat során kihagyták – állítja Popa Péter. - A változtatás egyik oka az volt, hogy az önkormányzati fenntartók nem akartak olyan helyzetbe kerülni, hogyha rosszabb gazdasági helyzet miatt alacsonyabb összeget tudnak az együttesek fenntartására fordítani, akkor ezzel arányosan az állami pénzek is csökkenjenek – magyarázza Popa Péter.
A változást jól mutatja az is, hogy míg 2007-ben a nemzeti és kiemelt kategóriába tartozó szimfonikus zenekarok fenntartói támogatása a kétszerese volt a központi költségvetési támogatásnak, addig 2017-ben már az utóbbi lett a magasabb összegű támogatás.
- Az arányeltolódás egyik oka, hogy a központi költségvetési számok decemberben kiderülnek, az önkormányzati büdzsék jellemzően március-áprilisban készülnek, a kettő között eltelt néhány hónap pedig elég arra, hogy egyes fenntartók csökkentsék saját hozzájárulásukat. Ez gyakran nem átlátható módon, például a zenekarok felé kiszámlázott bérleti, vagy egyéb díjak összegének növelésével történik meg – mutat egyet a visszásságok közül Popa Péter.
Tovább bonyolítja a helyzetet a zenekarok minősítése. A nemzetinek minősített zenekarok nagyobb támogatásban részesülnek, mint a kiemeltek, azaz minden együttes evidens célja elérni az előbbit. A két minősítés közötti, 2008.évi XCIX. törvényben rögzített különbség azonban nem tűnik relevánsnak.
Nemzeti előadó-művészeti szervezet:
A magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, a művészeti tevékenysége a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
Kiemelt előadó-művészeti szervezet:
A fővárosi, illetve a megyei előadó-művészeti életben betöltött művészeti, kulturális szerepe, az általa nyújtott művészeti szolgáltatások tartalma és művészeti értéke az állami támogatási és az önkormányzati fenntartói vagy támogatási szerepvállalást egyidejűleg és tartósan indokolja.
Fontos differenciának gondolhatnánk, hogy a nemzeti zenekarokban fellépő művészek 70, míg a kiemeltekben játszó művészek 60 százalékának szakirányú felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. - A jelenlegi Magyarországon ez a különbségtétel irreleváns, hiszen minden zenekari zenész felsőfokú diplomával rendelkező művész – említi Popa Péter. A minősítésekről, azaz a támogatásokról a kultúráért felelős miniszter véleményező, javaslattevő és döntés-előkészítő testülete, a Zeneművészeti Bizottság dönt. Ennek jelenlegi tagjai: Herboly Domonkos elnök, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, Igric György, a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. főmunkatársa, koncertszervező és Kesselyák Gergely a Magyar Állami Operaház karmestere. A Bizottság a Nemzeti Érdekegyeztető Tanácsnak (NEÉT) adja javaslatait, amely azokat véleményezi, azután eljuttatja a minisztériumba. A minősítésről való döntésben alapvetően hét szempont játszik szerepet: opera-előadásokon történő közreműködések száma, a zenekar, énekkar létszáma, a hangversenyek száma, hangfelvételek, képfelvételek száma, a fizető nézők száma, az ifjúsági hangversenyek száma, a bemutatott kortárs magyar zeneművek. Az előbbi objektív szempontok mellett a Bizottság az évadértékelések alapján művészeti aspektusokat is értékel.
Az állami támogatás szempontjából szinte lényegtelen, ám az összes bevételt tekintve nagyon is fontos tétel a zenekarok jegybevétele és az ehhez kötődő TAO támogatások összege. Utóbbi lényege az, hogy cégek a társasági adójuk egy részét közvetlenül kulturális vagy sportszervezeteknek ajánlhatják fel. A TAO az eladott jegyekből keletkező előző évi bevétel 80 százalékáig vehető igénybe. - Vannak együttesek, amelyek nagyon sok pénzt kapnak a TAO rendszernek köszönhetően. A jegybevétel a legegyszerűbben a könnyen befogadható, népszerű, akár sokezres sportcsarnokokban játszható programokkal növelhető, azaz a zenekarok gazdasági érdeke engedni a szigorú művészeti szempontokból. A TAO ráadásul a a rendkívül magas – 10-50 százalékos jutalékért dolgozó közvetítőknek is megéri – villantja fel a vitatott adókedvezménnyel kapcsolatos kételyt Popa Péter.
A zenekarok kiadásának legnagyobb részét a bérek és a járulékok adják. A közalkalmazotti és munkaviszonyban dolgozó diplomás zenekari muzsikusok többsége 200-250 ezer forint bruttó, azaz 170-190 ezer forint nettó fizetésért dolgozik, ami a pedagógus életpálya modell bevezetése óta alacsonyabb keresetet jelent, mintha ének- vagy zenetanárként dolgoznának. Ezért a vidéki zenekarok egyre nehezebben találnak megfelelő muzsikusokat, azaz egyre nehezebben tudják azt a művészi színvonalat tartani, amellyel versenyképesen jelenthetnének meg a nemzetközi koncertpiacon.