Tízezrek sorsa Netanjahu kezében

Publikálás dátuma
2018.04.03. 14:23
FOTÓ: SVEN HOPPE / DPA
Néhány óráig úgy tűnt, hogy megoldódik több tízezer Izraelben élő, az országba illegálisan érkezett bevándorló sorsa, ám a kormányfő az utolsó pillanatban felfüggesztette a megállapodást az ENSZ-szel.

Hétfőn afrikai bevándorlók tízezrei lélegezhettek fel, miután Benjámin Netanjahu bejelentette, megegyezett az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR): a megállapodás szerint 16250-en nyugati országokban telepedhetnek le, míg ugyannyian Izraelben maradhatnak, és oltalmazotti státusuknak köszönhetően mintegy öt évig biztonságban élhetnek az országban. A befogadó nyugati országokként Benjamin Netanjahu kormányfő egyebek között Németországot, Olaszországot és Kanadát említette meg. Ezzel rövidebb-hosszabb távon megoldódott volna az Izraelbe menekült afrikaiak többségének sorsa, ám órákkal később Netanjahu visszatáncolt, s a közösségi médiában bejelentette, hogy felfüggeszti a megállapodást – számolt be róla kedden a BBC. A brit hírcsatorna megkereste az ügyben a UNHCR-t is: mint kiderült, az izraeli kormány nem jelezte az ENSZ-szervezetnek a megállapodás felfüggesztésének óhaját. William Spindler, a UNHCR szóvivője hozzátette: az alku klasszikus „win-win” szituációt eredményezne, vagyis mindkét fél jól járna.

Benjámin Netanjahu aligha látja így: hétfő esti Facebook-posztjában a miniszterelnök azzal érvelt a felfüggesztés mellett, hogy úgy érzi, beszélnie kell a tel-avivi lakosokkal, hiszen ők a leginkább érintettek a krízisben, mert a város deli – Kis Afrikának is nevezett – részén él a legtöbb afrikai bevándorló.

Elemzők szerint Netanjahu azért fékezett be az utolsó pillanatban, mert úgy érezte, pozíciója igencsak meginoghat. Bevándorlásellenes dél-tel-aviv-i csoportok, és a kormánykoalíció tagjai jó ideje egyaránt ellenezték a megállapodást. Amint arra a Jerusalem Post emlékeztet, Naftali Bennett, a Zsidó Otthon párt feje korábban azt mondta, a kormány hitelességével játszik Netanjahu, ha megegyezik az ENSZ-szel. Miri Regev kulturális miniszter pedig aggódva jelezte, hogy jelentősen megváltozhat „Izrael identitása és társadami összetétele”, ha a bevándorlók maradnak az országban.

A másik oldalról is sok kritika érte a miniszterelnököt és kormányának bevándorlás-ellenes tagjait, amiért visszatoloncolták volna Afrikába a kiszolgáltatott embereket. A hazai és nemzetközi zsidó közösség egy része úgy véli, ez nem lett volna etikus, és igen negatívan befolyásolta volna az ország nemzetközi megítélését. Netanjahuék eredeti terve ugyanis az volt, hogy a férfiakat harmadik országokba – korábbi hírek szerint Ugandába és Ruandába – küldik: önkéntes távozás esetén mintegy 3500 dollár (885 ezer forint) „zsebpénzt” és repülőjegyet is kaptak volna a kormánytól, ám az ajánlat visszautasítása esetén, kényszerrel távolították volna el az érintetteket Izraelből. A befogadó országokkal sem ment zökkenőmentesen az egyeztetés, és végül az izraeli legfelsőbb bíróság is a terv útjába állt, miután tízezrek tüntettek ellene Tel-Avivban.

A Bevándorlási és Népességi Hivatal adataira hivatkozva a CNN azt írja, mintegy 37 ezer afrikai bevándorló él Izraelben, többségük Eritreából és Szudánból érkezett Egyiptomon keresztül évekkel ezelőtt, még akkor, amikor nem állt kerítés a határszakaszon. Az eritreai vezetést emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolják, míg Szudánban a polgárháború elől menekültek el sok ezren. Bár Izraelbe illegálisan léptek be, többségük menekültstátusért folyamodott, aktivisták szerint azonban csak kevesen kapták ezt meg. A bevándorlók beszámolói szerint sem hazájukba, sem más afrikai országba nem lenne biztonságos a visszatérésük. Izrael mindezek ellenére gazdasági bevándorlókként tekint rájuk.

Szerző

Lerágott csont

Mutasson nekünk valaki egy letépett kormányfői fület! Csontjairól lerágott húsdarabot! Mutassa meg a választási kampánynak „a maga szépségét", amit a kormányfő nagypénteki rádiószózatában ugyancsak említeni méltóztatott. A politikának persze meglehet a - nem machiavellista - esztétikája. Ha nem volnának a történelemnek katartikus pillanatai, nem biztatnánk a választókat, hogy április 8-án vegyék saját kezükbe saját jövőjüket és tegyék le azokéba, akiktől szabadon visszavehetik, ha kiderül: nem a közjóért vállalták a közképviseletet.

A magyar demokrácia megmérgezett III. Köztársaságának eme így vagy úgy, de utolsó kampányában azonban a politika szépségének még Machiavelli sem találná nyomát. Egyfelől van az ellenzék, amely a saját hajánál fogva cibálja ki önmagát a politika mocsarából. Másfelől van egy kétmilliós közönség, amelynek politikai vezére kampány-bujkál. Gyerekek közé menekül, ott filmezteti magát. A megbüntetett politikai pedofíliáról pedig azt üzeni: "jelentéktelen ügy, nem nyitunk róla vitát". Már a „folytatjuk”-ra sem futja, igaz, mit is folytatnának? Lázár Jánost, Kósa Lajost, Semjén Zsoltot, Tiborcz Istvánt?

Maradtak a menekültek. Akikről a kormánypárti Magyar idők is rémülten állapítja meg: „a választópolgárok 2015 ősze óta gyakorlatilag nem látnak illegális bevándorlót”. Milyen súlya lehet annak, ami nincs? Nem lebecsülve azt a felkorbácsolt félelmet, amely rendőrt hív egy fejkendős nőre, de amely félelem nem kérdezi meg: ha tényleg megérkezne a szerb határra a rezsibiztos hatvanmillió afrikaija, vajon útját tudná-e állni a kerítése mögé húzódó „végvári vitéz”?

Viszont semmi kétségünk, ha Orbán Viktor hatalmon marad, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fog venni” mindazokon, akik szembe mertek szállni vele. A politikai ellenzéken, a szabad sajtó maradékán, a „Soros zsoldoshadsereg” kétezer tisztjén, akit „a kormány névre szólóan ismer és figyel”. Még egyet tehetnek a nyilvános átláthatóság, a titkos és törvénytelen kormányzati mindentudás mellé: megmutathatják a csupasz hátsójukat a Parlament előtt.

Ez már tényleg a hülyeség ideje. Hanem a kíméletlen aljasság feltámadását ezúttal is Kövér László házelnök mutatta fel. A durva kampány oka, mondta a Magyar időknek adott húsvéti interjújában, hogy "az ellenzék a legdurvább és legszínvonaltalanabb a rendszerváltás kezdete óta... csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban találunk ilyen intellektuálisan és morálisan semmirekellő társaságot, melléjük sorolva még a két háború közötti korszak nyilas ellenzékét". Ki is itt a semmirekellő?

Húsvét volt. Lassan melegszik az idő. Medvét láttak Jósvafőnél. A kormányfő Paul Bocuse-kötényében sonkát főzött üstben valahol az udvaron. A "parasztgyerek, nem urizáló" Rogán Antal meg 56 ezer forintos villásreggelit rendelt a családdal a Gresham Four Seasons éttermében. Nagypénteken a papok piros miseruhát viseltek, jelképezve Jézus Krisztus vértanúságát. Az oltárszekrények üresek voltak a templomokban, jelezvén, Krisztus nincs jelen.

Nem volt.

Szerző

Lerágott csont

Mutasson nekünk valaki egy letépett kormányfői fület! Csontjairól lerágott húsdarabot! Mutassa meg a választási kampánynak „a maga szépségét", amit a kormányfő nagypénteki rádiószózatában ugyancsak említeni méltóztatott. A politikának persze meglehet a - nem machiavellista - esztétikája. Ha nem volnának a történelemnek katartikus pillanatai, nem biztatnánk a választókat, hogy április 8-án vegyék saját kezükbe saját jövőjüket és tegyék le azokéba, akiktől szabadon visszavehetik, ha kiderül: nem a közjóért vállalták a közképviseletet.

A magyar demokrácia megmérgezett III. Köztársaságának eme így vagy úgy, de utolsó kampányában azonban a politika szépségének még Machiavelli sem találná nyomát. Egyfelől van az ellenzék, amely a saját hajánál fogva cibálja ki önmagát a politika mocsarából. Másfelől van egy kétmilliós közönség, amelynek politikai vezére kampány-bujkál. Gyerekek közé menekül, ott filmezteti magát. A megbüntetett politikai pedofíliáról pedig azt üzeni: "jelentéktelen ügy, nem nyitunk róla vitát". Már a „folytatjuk”-ra sem futja, igaz, mit is folytatnának? Lázár Jánost, Kósa Lajost, Semjén Zsoltot, Tiborcz Istvánt?

Maradtak a menekültek. Akikről a kormánypárti Magyar idők is rémülten állapítja meg: „a választópolgárok 2015 ősze óta gyakorlatilag nem látnak illegális bevándorlót”. Milyen súlya lehet annak, ami nincs? Nem lebecsülve azt a felkorbácsolt félelmet, amely rendőrt hív egy fejkendős nőre, de amely félelem nem kérdezi meg: ha tényleg megérkezne a szerb határra a rezsibiztos hatvanmillió afrikaija, vajon útját tudná-e állni a kerítése mögé húzódó „végvári vitéz”?

Viszont semmi kétségünk, ha Orbán Viktor hatalmon marad, „erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fog venni” mindazokon, akik szembe mertek szállni vele. A politikai ellenzéken, a szabad sajtó maradékán, a „Soros zsoldoshadsereg” kétezer tisztjén, akit „a kormány névre szólóan ismer és figyel”. Még egyet tehetnek a nyilvános átláthatóság, a titkos és törvénytelen kormányzati mindentudás mellé: megmutathatják a csupasz hátsójukat a Parlament előtt.

Ez már tényleg a hülyeség ideje. Hanem a kíméletlen aljasság feltámadását ezúttal is Kövér László házelnök mutatta fel. A durva kampány oka, mondta a Magyar időknek adott húsvéti interjújában, hogy "az ellenzék a legdurvább és legszínvonaltalanabb a rendszerváltás kezdete óta... csak az első világháborút megelőző és azt közvetlenül követő időszakban találunk ilyen intellektuálisan és morálisan semmirekellő társaságot, melléjük sorolva még a két háború közötti korszak nyilas ellenzékét". Ki is itt a semmirekellő?

Húsvét volt. Lassan melegszik az idő. Medvét láttak Jósvafőnél. A kormányfő Paul Bocuse-kötényében sonkát főzött üstben valahol az udvaron. A "parasztgyerek, nem urizáló" Rogán Antal meg 56 ezer forintos villásreggelit rendelt a családdal a Gresham Four Seasons éttermében. Nagypénteken a papok piros miseruhát viseltek, jelképezve Jézus Krisztus vértanúságát. Az oltárszekrények üresek voltak a templomokban, jelezvén, Krisztus nincs jelen.

Nem volt.

Szerző