Az, hogy a szabadság elvész a digitális világban, már a Cambridge Analytica személyes adatokkal való visszaélési botránya előtt nyilvánvalónak látszott. A polgárok, úgy tűnik, arra ítéltettek, hogy kétféle világ közül az egyikben éljenek. Az egyes számú világ a monopol kapitalizmusé, ahol elsősorban fogyasztóként tartják őket számon, ilyen minőségben létezésük egyetlen célja, hogy olyan adatokat szolgáltassanak, amelyeket egy bizonyos fázisban pénzzé lehet tenni. Ezt a világot a nagy Amerikai Technika formálja. A második lehetőség az állami megfigyelés, felügyelet világa, amelyben a szabadságot sohasem fogadták el prioritásként. A digitális világnak ebben a kínai változatában a polgárokat akkor értékelik, ha az állam által jóváhagyott céloknak megfelelően szolgálnak.
Míg az egyes számú világ azáltal, hogy azt a magánszektor formálja - és így a megfigyelés és a manipuláció szépen be van csomagolva a fogyasztók kiszolgálásába - legalább az illúzióját megadja a szabadságnak, aközben a kettesszámúnak nincs szüksége efféle látszatra. A kínai kormány céljai nagyon is átlátszóak, amikor a polgárok viselkedését monitorozza: a szerint rangsorolja őket, hogy mennyiben felelnek meg a kormányzati elképzeléseknek, és ennek alapján osztogatja a privilégiumokat.
Mindkét világgal az a probléma, hogy megsérti az alapvető emberi jogokat. Ezek a jogok nem adhatók fel egy klikkeléssel. Az alapvető gond a monopóliumokkal van. Az egyes számú világban ezek a Facebook és hasonlók hatalmas konglomerátumai, amelyek dominálják a kutatást, a szociális médiát, a kommunikációt és a vásárlást (az Amazon egy hatalmas keresőmotor). A kettes számú világban a monopólium az államhatalom, amelyet nem korlátoz politikai verseny.
Miközben a monopóliumok és a szabadság nem jönnek jól ki egymással, a digitális világ legfőbb célja a monopóliumok erősítése. A falánk adatgyűjtő algoritmusok segítségével a technika a hatalom koncentrálására és felhalmozására törekszik; szuperhatékonyságra és egy olyan szervezet létrehozására, amely túl nagy ahhoz, hogy elbukjon. Ezzel ellentétben a szabadság teret enged a változékonyságnak, a függetlenségnek, a fölöslegességnek, és az eredménytelenségnek.
Ennek következtében, aminek történnie kell az a monopóliumok megtörése, ahogy azt néhány kommentátor javasolta a múlt héten.
(lásd: https://www.nytimes.com/2018/03/24/opinion/sunday/delete-facebook-does-not-fix-problem.html
És itt lép be a képbe Európa. Az a képessége, hogy a nagyszámú eltérő érdeket egyezteti, kompromisszumokat talál és hatásos szabályozásokat alkalmaz, nagy előnyére lesz a digitális világban, amely szabadságot ígért, de egyre növekvő felügyeletet gyakorol. A közös érdekekből származó szabályozás a demokrácia alapkövén nyugszik, mert a gyengék érdeke csak olyan szabályokkal óvható, amelyek korlátozzák az erősek szabadságát.
A Szilícium-völgyet csodálták és irigyelték, sokan szerettek volna a nyomába lépni. De itt az ideje, hogy sokkal öntudatosabbak legyünk az Atlanti-óceánnak ezen a partján. Alapvető érdekünk, hogy Európa vezető legyen annak a digitális világnak az amerikai és kínai változata között lévő harmadik úton, amely jelenleg nem a lakosait, hanem csak a tulajdonosait szolgálja.
A szerző: Alexandra Borchardt az Újságírás Tanulmányozására létrehozott Stratégiai Fejlesztés igazgatója az Oxfordi Egyetem Reuters Intézetében, az április 23-án megjelenő Mensch 4.0 – Frei bleiben in einerdigitalen Welt /A 4.0 ember – Szabadnak maradni a digitalizált világban/ című könyv szerzője.
