Gyerekcipőben az önkéntesség

Mindössze minden ötödik hazai vállalat végzett önkéntes tevékenységet az elmúlt 3 év során. A vállalatok többségénél nem programszerűen zajlik, hanem alkalmi jellegű.

Vállalati önkéntes programok immár 20 éve működnek Magyarországon, egyre többen indítanak kisebb vagy nagyobb projektert, de kutatások hiányában e terület pontos helyzetét és valós léptékét idáig nem ismerhettük. Az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) reprezentatív kutatása témáját és a megkérdezett vállalatok számát tekintve is egyedülállónak tekinthető.

Annak ellenére, hogy a programok minden érintett számára komoly előnyöket hozhatnak, a kutatásból kiderül, hogy a hazai vállalati szférában egyelőre kevesen és rendszertelenül végeznek önkéntes tevékenységet: az elmúlt 3 év során csupán minden ötödik cégnél volt példa az önkéntes tevékenység valamely formájára.

Az önkéntes munka szervezése egyelőre inkább a nemzetközi hátterű cégek esetében bevett dolog, az ÖKA tapasztalatai szerint kkv-k között inkább csak ott jelenik meg, ahol a tulajdonosok között van külföldi.

Az önkéntes tevékenységek fő haszonélvezői a segítséget kapó civil szervezetek, intézmények és azok támogatotti köre. A vállalatvezetők elismerik, hogy elsősorban az együttműködésre és a problémamegoldó készségre hat pozitívan.

„A vállalati önkéntességnek nagy szerepe van a munka világában és abban, hogy a cégek mind felelősebben működhessenek. Az a tapasztalatunk, hogy már az első jól sikerült önkéntes program is jelentős változást hozhat a cég életében, a pozitív közös élmények beégnek a közös tudatba, a viselkedéskultúrába” – mondta F. Tóth András, az ÖKA ügyvezetője.

Az önkéntes tevékenység elsősorban szellemi munka formájában jelenik meg, a legtöbb szegmensben a mentorálás a legjellemzőbb. Kisebb arányban - a közepes cégek 8 százalékánál, nagyvállalatok esetén minden hatodiknál - végeznek a vállalatok fizikai munkán alapuló önkéntességet.

Mérték és fokozatosság

Gyakori hiba, hogy az önkéntességet vállalókat azonnal túlságosan „mély vízbe” dobják. A beteg, sérült emberekkel való találkozás, vagy éppen a hajléktalanok segítése lelkileg igen megterhelő lehet a felkészületlen résztvevők számára, így a hosszú távú segítés vágya helyett inkább menekülésre késztet. A szakértők szerint ezért fontos jól átgondolni, hogy hova és hogyan kérjük segíteni a munkavállalókat. Először érdemes lehet olyan programokat szervezni, amelyek azonnal pozitív megerősítést, sikerélményt hoznak – például szemétszedés, vagy parkok, játszóterek gondozása -, vagy ahol érdekes helyekre lehet bejutni – például színházak vagy más kulturális programok segítése.

A vállalatok részéről jellemzően a HR-vezető és/vagy az ügyvezető, esetleg a marketingvezető vesz részt az önkéntes tevékenységekkel kapcsolatos döntésekben. A válaszok alapján a mentorálás és a pro bono tanácsadás rendszeresebben integrálódott a vállalatok életébe.

A kutatás megállapítja, hogy minden harmadik cég, ahol eddig nem volt önkéntes tevékenység, mutat érdeklődést egy esetleges jövőbeni programra.

A passzív cégek nagy része sem teljesen elzárkózó: főképp idő-, kapacitás- és forráshiányra hivatkoznak, illetve arra, hogy a lehetséges támogatottak részéről nem kapnak megkereséseket. Ez szintén alátámasztja, hogy a vállalati önkéntes és pro bono programok megszületéséért minden irányból érdemes tenni.

Érdekes megállapítása ugyanakkor a kutatásnak, hogy azok a cégek, amelyek nem valósítanak meg önkéntes programokat, úgy gondolják, ezek leginkább a külső kommunikáció szempontjából hasznosak. Ez jól mutatja, hogy a kívül maradók nem értik és nem érzik még e programok működésének és hatásának a lényegét.