Talán csak nyelvbotlásnak tudható be Lázár János kancelláriaminiszter március eleji kijelentése, miszerint a rezsidíjak „jelen pillanatban körülbelül negyedét képviselik annak, amelyek 2002 és 2010 között voltak”. Azt azonban hovatovább minden kisiskolás kívülről fújja: „Orbán Viktor csökkentette a gázárat”. A makacs tények tükrében azonban ez nem több, mint a Fidesz-propaganda sulykolással elért sikeres össztársadalmi agymosása. A valóságban ugyanis az Orbán Viktor nevével jellemzett „elmúlt nyolc év” során épp megduplázódott a lakossági gázár az azt megelőző „elmúlt nyolc év” átlagához képest. A Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) kapott adataink szerint, míg 2002 májusa és 2010 áprilisa, vagyis a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kabinetek idején átlag 66 forintot fizettünk egy köbméter gázért, addig az érték 2010 májusa és 2018 februárja között 113 forintra rúgott. Az első Orbán-kabinet 1998 és 2002 között éppenséggel 70 százalékkal emelt az azt megelőző négy év fűtőanyagárán.
A 2002-es választások után hivatalba lépő Medgyessy-kormány egy évig tartotta a gázárbefagyasztási ígéretét: először 2003 júniusában emeltek az addig 39 forintos díjon. 2003 novembere, 2008 márciusa, 2009 júliusa és októbere is díjcsökkenést hozott, ami csak azért megjegyzendő, mert a Fidesz szerint 2002 és 2010 között soha nem esett a tarifa. 2008-ig ugyanakkor kétségkívül folyamatos a drágulás, még úgy is, hogy 2006 és 2009 között 25 helyett 20 százalékra rúgott az áfa. A szociálliberális kabinetek árleszorító erőfeszítései ugyanakkor tetten érhetőek a hazai köbméterenkénti forint-gázár és a nemzetközi hordónkénti dollár-olajár egyszerű összevetésében. Míg 2002-ben az olajárérték a hazai gázárénak körülbelül felére rúgott, addig az olaj 2007-re beérte, majd 2008-ra már meg is haladta a gázt.
A lakossági díj az olajárhoz képest tehát tompítottan nőtt. 2009-re viszont fordult a kocka: miközben az olajár harmadolódott, a gázár csak emelkedett. A Bajnai-kabinet ezt azzal magyarázta, hogy vissza kellett fizetni az energiaiparnak a korábbi emelések okozta hiányt. Sőt: Bajnaiék egyik utolsó intézkedésükkel – az akkori kormánypárt, vagyis az MSZP tiltakozása ellenére - a 2010-es választások utánra datálva még tovább emelték a tarifát. Ezt a rákövetkező Orbán-kabinet se törölte el. Inkább még tovább srófolta. Az Orbán-kormány alatt 2011 februárjában, októberében és 2012 februárjában is emelkedtek a lakossági gázdíjak. Az első lépéssel a magasabb fogyasztás tarifáját emelték, a másodikban végleg megszüntették a még a szociálliberális időszakban kiötölt, majd az IMF és az EU nyomására Bajnaiék által kivezetésre ítélt szociális gázártámogatást, a harmadik pedig az áfaemelés hatása. 2012-ben ért eddigi csúcsára, köbméterenként 136 forintra a hazai lakossági gáztarifa – ezzel együtt pedig a tartozások mértéke, a tartozók és kikapcsoltak száma, valamint a fizetéshez viszonyított eu-s szégyenlista-helyezésünk.
Az Orbán-kabinet 2010 májusát követően 13 százalékkal emelte a gáztarifát. Az ezt követő, oly sokszor hivatkozott, három lépéses „rezsicsökkentés” során a tarifa 101 forintra mérséklődött. Ennél a szociálliberális kormányok több mint hat évig olcsóbbak voltak. Vagyis a Fidesz-KDNP jórészt csak saját emeléseit törölte el. Ráadásul az Orbán-kabinet 2015 óta teljesen indokolatlanul tartja jelenlegi szintjén a díjat: a viszonyításként tekinthető olajár azóta csúcsértéke, egyszersmind a hazai gázár harmadára esett. Bár az arány mára 50 százalék fölé nőtt, a szocialisták szerint – már csak az elmúlt három év során felhalmozott tartalékok okán is – ez az átlagfogyasztásig azonnali 32 százalékos gázárcsökkentést tenne lehetővé. A kormány 12 ezer forintos választási gázárkedvezménye ennek körülbelül a harmadára rúg.
A lakossági áramárak frontján se sokkal kedvezőbb a kép, bár e tekintetben a második-harmadik Orbán-kabinet visszafogottabbnak bizonyult az elsőnél. Míg 1998 és 2002 között az addig kilowattóránként 11 forintos áramdíjat duplázták meg, addig 2010 és 2018 között az emelés mértéke 36 forintról 41 forintra, vagyis 14 százalékra rúg.
