A kampány egyik kiemelt helyszíne volt ez a választókerület. Itt indult, majd lépett vissza az esélyesebbnek gondolt ellenzéki jelölt javára Juhász Péter, az Együtt elnöke, aztán a momentumos Fekete-Győr András, végül pedig az MSZP-Párbeszéd szövetségtől V. Naszályi Márta.
A kormánypárti Hollik Istvánnal szemben az LMP-s Csárdi Antal maradt állva. Kettejükön kívül a jobbikos Losonczy Pál került a szavazólapra, valamint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt jelöltje, Horváth András (aki nem tévesztendő össze az adóhatósági botrányt kirobbantó „zöld dossziés” névrokonával). A kamupártok nem jártak sikerrel, a szavazók errefelé megúszták az ország nagy részét elárasztó jelöltdömpinget.
Bár a köznyelv a választókerületet belvárosi körzetnek nevezi, a valóság ennél bonyolultabb. A „trükkös földrajzi manőver” jegyében a 2014-es választás előtt a Fidesz nem csupán a VIII. és a IX. kerület egy részét csapta hozzá az V. kerülethez, hanem a teljes I. kerületet is, amely speciel Budán, a Duna túlsó partján fekszik. A hagyományosan jobboldalra húzó budai kerületnek a kormány azt a funkciót szánta, hogy stabil fideszes többséget teremtsen a máskülönben billegő körzetben.
Az idős asszony, akit elsőként megszólítottunk az I. kerületi Batthyány utca 8-ban lévő szavazókörnél, ennek megfelelőn fogadta lapunkat. Kérdésünkre, hogy hajlandó-e elmondani, kire és miért szavazott, leckét adott polgári stílusból: „A Népszavának? Nem! Pfúj!”
A bejáratnál parkoló autóból Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd kormányfő-jelöltjének plakátjai kandikáltak ki. A látvány az idős asszony férjét sem hatotta meg. „Holnapra kiderül! Majd meglátják!” – állapította meg érdemi részletek említése nélkül, kissé ingerülten.
A következő, szintén nyugdíjas korú asszony lényegesen barátságosabbnak mutatkozott. Nem árulta el, kire szavazott, de sejtelmesen megjegyezte: „Változást szeretnék!” Egy férfi azzal a szöveggel hárította el a választ, hogy mennie kell dolgozni, egy édesanya pedig elnézésünket kérve arra hivatkozott, hogy éppen a lányát keresi.
Kevéssel később a Karácsony Gergely által meghirdetett árnyékkormány egyik tagja, Orsós Éva lépett ki a kapun. Úgy gondoltuk, tőle fölösleges lenne azt tudakolni, hova húzta be az ikszet.
A VIII. kerületi Horánszky utcában egy ősz hajú, testes, botra támaszkodó férfi kérdés nélkül is fennhangon közölte: „Két szavazat a Fideszre, ennyire egyszerű”. Volt, aki tréfával ütötte el a dolgot: „A feleségemtől nem kapok vacsorát, ha nyilatkozom.”
Ennél a szavazókörnél amúgy főleg ellenzékiekkel találkoztunk. Többen is MSZP-s szavazóként jelölték be az LMP-s Csárdi Antalt, és grimaszokat vágva tették egyértelművé, hogy választásukat a kényszer szülte. A kormányváltást senki sem vette biztosra. „Remélem, hogy összejön” – bizakodott egy mosolygós, alacsony nő. Másvalaki arról számolt be, hogy szavazófülkéknél sokáig kell sorban állni: „2014-ben közel sem voltak ennyien”.
Érdekes módon sem a Horánszky utcában, sem másutt nem beszéltünk senkivel, aki vállalta volna, hogy jobbikos. Vona Gábor pártja gyengélkedik ugyan a fővárosban, de ennyire talán mégsem.
A Rákóczi téri villamosmegállóban, útban az V. kerület felé, különböző színű, kézzel írt feliratokra lettünk figyelmesek: „G..i Fidesz”, továbbá „Korrupt, hazug Fidesz”.
A Kossuth tér vonzáskörzetében, a Markó utcában jó sokáig nem volt szerencsénk. Sorra jöttek azok a választók, akik – azon túl, hogy „nem” – egyetlen szóval sem válaszoltak kérdésünkre. Aztán nagy nehezen találtunk egy fiatal, szemüveges férfit, aki készségesen kifejtette, miért a kormánypártot támogatja. Babakocsiban ülő gyerekére mutatott. „Szeretném, hogy magyar anyanyelvű és keresztény országban cseperedjen fel. A Fideszben látom a garanciát. Az ellenzéki aspiránsok gyengék ahhoz, hogy megállítsák Brüsszelt” – mondta. Más fideszesekkel is találkoztunk. Egyikük azzal érvelt, hogy „nekik Magyarország az első”.
Mintha a Markó utcában pártszimpátia alapján ütemezték volna érkezésüket a szavazók. A titkolózók, majd a fideszesek után olyanok következtek, akik egyéniben – más komolyan vehető ellenzéki jelölt hiányában – Csárdi Antalra, listán a DK-ra voksoltak. Egy napszemüveget viselő, csendes szavú nő így indokolta döntését: „Minél messzebb a Fidesztől!”
