Rohamtempóban növekszik a cégek által jelentett üres álláshelyek száma, ám ezek betöltése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, ráadásul a potenciális munkaerőtartalék létszáma is egyre csökken. Legalábbis a KSH statisztikája szerint, amely azonban nem sorolja ez utóbbi csoportba a közfoglalkoztatottakat. Az elmúlt év munkaerőpiaci folyamatait bemutató, nemrégiben megjelent KSH-kiadványban az áll: cél, hogy minél többen lépjenek át a közfoglalkoztatásból elsődleges munkaerőpiaci munkahelyre, ennek elérését aktív és passzív eszközök is segítik. Ez utóbbi közül kiemelik a minimálbér és a közfoglalkoztatási bér közötti különbség növelését, „aminek következtében egyre nagyobb kereseti előnyt élvez az, aki a közfoglalkoztatás helyett a nyílt munkaerőpiacon keresi boldogulását”.
A közfoglalkoztatotti bér és a minimálbér között valóban óriási szakadék tátong: előbbi bruttó 81 700, utóbbi 138 ezer forint havonta. A bérkülönbséget a jelenlegi helyzetben munkakeresést ösztönző eszköznek tekinteni ugyanakkor meglehetősen cinikus dolog, hiszen a közmunkások nagy része olyan aprófalvas, hátrányos helyzetű településen él, ahol egész egyszerűen nincs más munka, csak a közfoglalkoztatás. Nem véletlen, hogy az ország keleti, észak-keleti megyéiben a közmunkások nagyobb létszáma ellenére is alacsonyabb a foglalkoztatottság, és magasabb – Szabolcsban és Nógrádban például az országos átlag duplája - a munkanélküliség.
A munkanélküliség kezelésére ugyanakkor a Fidesz-kormány egyetlen érdemi válasza évekig a közmunka volt, és inkább erre költött milliárdokat, mint a képzésekre és átképzésekre. Holott a munkanélküliek és a közmunkások nagy része aluliskolázott, viszont - egy nemrégiben publikált kutatás szerint - már egy három hónapos képzés is 10 százalékkal javítja munkába állási esélyeiket.
A munkaerőhiány azonban így is kikényszeríti a változtatást: a közfoglalkoztatottak létszáma 2017-ben havi átlagban közel 180 ezer fő volt, ami 40 ezer fős csökkenést jelent 2016-hoz képest. Egy 2017-es kormányhatározat 2020-ig 150 ezer alá csökkentené létszámukat, ezért korlátozza a 25 éven aluliak, illetve a szakképzettek közmunka keretében történő foglalkoztatását. Ez utóbbi intézkedés, valamint a munkaerőhiány okozta keresletnövekedés tovább rontotta a közfoglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételét: egy év alatt 51 százalékról 55 százalékra nőtt azok aránya, akik csupán általános iskolai végzettséggel rendelkeztek.
A KSH azonban nem a képzetlenségük miatt nem tekinti potenciális munkaerő tartaléknak a közfoglalkoztatottakat, hanem azért, mert - a fentebb leírt cél: visszavezetni őket a nyílt munkaerőpiacra ellenére - a foglalkoztatottsági statisztikában veszi számba őket. Ezzel is javítva persze a munkanélküliségi statisztikát, amely hivatalosan már 4 százalék alá csökkent. A GKI Gazdaságkutató ZRt. a 2018-ra vonatkozó gazdasági előrejelzésében meg is jegyzi: ha a közmunkásokat is munkanélkülieknek tekintenék, a munkanélküliségi ráta lényegében azonos lenne az Európai Unió 7,5 százalékos átlagával. (A közmunkásokat munkanélkülinek tekinteni nem volna teljesen alaptalan, hiszen többségük a közmunka és a munkanélküliség között ingázik, mivel - iskolázottsági, földrajzi okokból - csak alig 10 százalékuk tud elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon.) A GKI szerint a tényleges helyzet az inaktívnak tekintett széles rétegek perspektívátlansága miatt rosszabb a statisztika által mutatottnál. Úgy vélik: a foglalkoztatás bővülése a tavalyi 1,6 százalékról 1 százalék körülire lassul majd az idén, mivel demográfiai okokból csökken munkavállalási korúak száma, a könnyen mobilizálható emberek száma pedig a tartósan rossz képzési struktúra, a külföldi munkavállalás, valamint egyes rétegek gyenge munkakultúrája következtében korlátozott.
A KSH a munkanélkülieket, az alulfoglalkoztatottakat, a dolgozni szándékozó, de munkát aktívan nem keresőket, valamint a rendelkezésre állás kritériumát nem teljesítő inaktívakat sorolja a potenciális munkaerőtartalék körébe. Az így definiált kategóriába 2017-ben már csak 360 ezren tartoztak, vagyis több mint 60 ezerrel kevesebben az egy évvel korábbihoz képest, és ez a tartalék is egyenetlenül oszlott meg a régiók között. A magas munkanélküliséggel sújtott észak-keleti, keleti régiókban kétszerannyi - 82-85 főnyi - munkaerőtartalék jut ezer 15–64 évesre, mint Budapesten és vonzáskörzetében, valamint az észak-nyugati régiókban, ahol mindössze 31-40 fő. Ez utóbbi területeken már 2 százalék alatti a munkanélküliség, és nagy a munkaerőhiány.
A munkaerőre égető szüksége volna a magyar gazdaságnak: tavaly év végén a legalább öt főt foglalkoztató vállalatok már 73 200 üres állás helyet jelentettek. A versenyszférában egy év alatt csaknem 36 százalékkal emelkedett az üres álláshelyek száma: az 53 600 betöltetlen állás az álláshelyek 2,5 százalékát teszi ki. Az összes álláshely számához viszonyítva a legtöbb betöltetlen hely az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység nemzetgazdasági ágban van (5,2 százalék), amit a feldolgozóipar (3,2 százalék), illetve az információ, kommunikáció nemzetgazdasági ág (3,1 százalék) követ. A legnagyobb létszámú nemzetgazdasági ágban, a feldolgozóiparban 2017 végén az üres álláshelyek száma már több mint 22 ezer volt: 49 százalékkal több, mint egy évvel korábban.
