Bankok Trump ellen

Publikálás dátuma
2018.04.12. 07:37
A katonai jellegű fegyver elsősorban az AR–15-ös félautomata gépkarabélyokat és származékait jelenti Fotó: AFP/Stan Honda
Egyre több amerikai pénzintézet vonja meg a támogatást a fegyvergyártó cégektől. Néhány nap alatt két bank is hasonló bejelentést tett.

Néhány napja a Citigroup csoport, az Egyesült Államok negyedik legnagyobb pénzintézete jelentette be, megtiltja minden, a hálózatához tartozó leányvállalat számára, hogy lőfegyvereket adjon el mindazoknak, akik nem estek át biztonsági ellenőrzésen, illetve akik 21 év alattiak. Kemény intézkedésről van szó, hiszen az Egyesült Államokban nem ritka, hogy már 18 éves fiatalok is fegyvereket vásárolnak. A döntés elsősorban a BlackRock és a State Street Corp vállalatot érintette érzékenyen.

A Citigroup példája ragadós volt, hiszen a Bank of America azt közölte, nem hitelez tovább azoknak a cégeknek, amelyek katonai jellegű lőfegyvereket állítanak elő civilek számára. „Nem akarunk pénzügyi támogatást nyújtani olyan cégeknek, amelyek a polgári személyek körében terjesztik ezeket a lőfegyvereket” – jelentette ki a Bank of America elnökhelyettese, Anne M. Finucane a Bloomberg televízióban.

A Bloomberg szerint a bankok bejelentése vegyes érzelmeket váltott ki. Akadnak olyan fegyvergyártók, amelyek közölték, engednek a nyomásnak és kevesebb fegyvert állítanak elő. Mások ellenben úgy foglaltak állást, hogy új utakat próbálnak keresni. Az országban legalább fél tucatnyi olyan cég létezik, amelyek katonai jellegű lőfegyvereket gyártanak civileknek. Ezek közé tartozik a Remington Outdoor, a Sturm Ruger, a SIG Sauer, a Vista Outdoor, az O.F. Mossberg & Sons és az American Outdoor Brands vállalat. Ezen cégek bevétele több tízmilliárd dollárt. A Bank of America a Vista Outdoor és a Remington fegyvergyártását segítette.

A Bank of America az Egyesült Államok második legjelentősebb bankja. Mind ezen pénzintézet, mind a Citigroup lépése azt mutatja, hogy a közhangulat egyre inkább kezd a liberális fegyvertartási törvények ellen fordulni. Donald Trump elnök ugyan az egyes vérfürdők után kenetteljes üzeneteket küld honfitársainak azt közölvén, „imádkozik az áldozatokért”, s „együttérez hozzátartozóikkal”, a közvélemény azonban konkrét lépéseket várna el tőle a fegyvertartási szabályok szigorításáért. Ő azonban nem hajlandó erre, ami arra is visszavezethető, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban több tízmillió dollárral támogatta a fegyverlobbi. Trump a szigorítás helyett a február 14-i, floridai iskolában történt, 17 halálos áldozatot követelő lövöldözés után ahelyett, hogy kemény intézkedéseket helyezett volna kilátásba, azt javasolta, a megfelelő kiképzésen átesett tanárokat lássák el lőfegyverekkel, mert szerinte ez elrettentő erő lehet a vérfürdőre készülő fiatalok számára. Ez a felvetése óriási felháborodást eredményezett hazájában.

Embercsempész járt túl az európai hatóságok eszén

Publikálás dátuma
2018.04.12. 07:34
Olasz rendőrök kísérik az embercsempésznek hitt menekültet Fotó: AFP/Polizia di Stato

Az olasz hatóságok büszkén jelentették be a közelmúltban, hogy letartóztatták a világ legkeresettebb emberkereskedőjét, ám most kiderült, hogy Medhanie Yehdego Mered nemhogy nincs rács mögött, de Ugandában él, luxuskörülmények között.

A „bakit” a svéd közszolgálati televízió, az SVT stábja leplezte le. A brit The Guardian újságíróival közös oknyomozást vezető svéd riporterek márciusban Ugandába utaztak, s a fővárosban, Kampalában több tucat emberrel beszéltek, akik mind azt állították: a „tábornok” becenéven ismert 35 éves eritreai férfit sosem tartóztatták le az európai hatóságok, ehelyett igencsak nagy lábon él az afrikai országban, az éjszakai klubok gyakori vendége.

Az európai hatóságok évekkel ezelőtt figyeltek fel Meredre, miután 2013 októberében 368 menekülttel a fedélzetén elsüllyedt egy hajó az olaszországi Lampedusa szigetének közelében. Az áldozatokat az embercsempész hálózata igyekezte Európába szállítani. Palermóban ekkor hajtóvadászat indult Mered után. Két éven át üldözték, s mintegy 20 ezer telefonbeszélgetést hallgattak le, mire 2016 júniusában a palermói ügyészség bejelentette, hogy Szudánban végre elkapták a világ egyik legkeresettebb embercsempészeként emlegetett férfit. A brit hatóságok segítségével a férfit kiadták Olaszországnak. Mint azonban most kiderült, az év letartóztatásának nevezett akció tévedés volt.

Ki került akkor rács mögé? – merül fel a kérdés. A The Guarian szerdai beszámolója szerint egy 29 éves ártatlan eritreai menekült, Medhanie Tesfamariam Behre. Bár a férfi külsőre hasonlít a „Tábornokra”, a jelek szerint a kenyerét korábban tehénfejésből kereső férfinek ez az egyetlen bűne. Az SVT birtokába jutott egyébként egy olyan fájl, amely bizonyítja, hogy egy európai hatóság rájött: nem az igazi embercsempészt kapták el, ám az olasz ügyészség ezt figyelmen kívül hagyta és nem akart új körözést indítani. Állítólag Mered Svédországban élő felesége is jelezte másfél éve: nem a férje ül börtönben. A „Tábornok” anyját pedig Eritreából Palermóba szállították egy DNS-vizsgálatra, amely bizonyította, hogy a letartóztatott menekült nem a fia.

Az ügy rendkívül kínos Olaszországra nézve, amely igen nagy nyomás alatt van a migrációs krízis tetőzése óta, hiszen az unió egyebek között Rómától várja, hogy tartsa kordában a bevándorlást, és kerítse kézre az embercsempészeket.

Szerző

Milliárdok repülnek a moszkvai büdzséből

Publikálás dátuma
2018.04.12. 07:31
A Superjet 100 a 2017-es MAKS-légiparádén, Moszkvától 40 kilométerre Fotó: AFP/Mladen Antonov
Vagyonokat költenek rájuk, mégis nehezen találni olyat, akit érdekelnek az orosz repülőgépek. A lejtmenet a Szovjetunió széthullásával kezdődött.

Szinte alig van olyan nap, hogy az orosz médiában ilyen vagy olyan formában ne merülne fel, milyen újdonsággal szolgál a harci gépek és rakéták gyártása. A polgári repülés terén elért sikerekről azonban kevesebb szó esik. Ezért is feltűnő, hogy a lenta.ru orosz hírportál kegyetlen őszinteséggel szól a kiábrándító helyzetről. Már a cím is árulkodó: „Senkinek sem kellenek az orosz repülőgépek. De milliárdokat költenek rájuk”.

A lejtmenet a Szovjetunió széthullásával kezdődött, ugyanis a légi cégek Ukrajna és Oroszország területén összpontosultak, a múltban egymásra voltak utalva és sokéves együttműködésre tekinthettek vissza. Ahogy a két ország viszonya feszültebbé vált, az együttműködés is ellehetetlenült. Egy gazdag országtól is nagy erőfeszítéseket igényelt volna az átállás az új helyzetre, a gazdasági bajokkal küszködő Oroszország azonban nehezen talált kiutat ebből a helyzetből. Olyan monstrumokat hoztak létre, mint a Superjet 100 és az Irkut MSZ-21.

A Superjethez, mint többször is megírtuk, nagy reményeket fűzött Moszkva: abban bíztak, hogy versenyre kelhet az amerikai Boeing, a francia Airbus, a brazil Embraer és a kanadai Bombardier gyártmányaival a nemzetközi piacon.

A Superjet 100 volt a Szovjetunió felbomlása után az első reményt keltő vállalkozás a polgári repülőgépgyártás terén. Az orosz tervezők munkájának kivitelezésében nagy nyugati cégek, többek között a Boeing is részt vett. Kedvező volt a nemzetközi visszhang, jöttek a megrendelések, még a MALÉV is szándéknyilatkozatot írt alá 30 darab rendeléséről, amiből, természetesen nem lett semmi.

Aztán jöttek a rossz hírek. Mint már 2013-ban e lap hasábjain megírtuk, a géppel éppen a legnagyobb orosz megrendelő, az Aeroflot orosz légi közlekedési vállalat volt elégedetlen. A műszaki incidensek 40 százalékáért ez a gép volt felelős. Hol a futóművel, hol a légkondicionálással, hol az irányítórendszerrel vagy éppen a hajtóművel akadt hiba. Nem egyszer kényszerleszállást kellett végrehajtani. Indonéziában egy bemutató repülésen zuhant le a gép. A tragédiában sokan életüket vesztették. Azóta nagy erőfeszítéseket tettek a hibák orvoslására, de a sorozatgyártásnál kiderült a nyugati versenytársakkal szembeni hátrány és a kiszolgáltatottság.

Önmagában már az is árulkodó, hogy a gép nagymértékben a nyugati alkatrészektől függ. A hajtómű legfontosabb elemeit például a franciák gyártják, az irányítási rendszerhez a németek nyújtanak segítséget, még a belső berendezés, a pilótaülések sem Oroszországban készülnek. Nagy amerikai cégek szállítják a tűzvédelmi, a hidraulikus, az elektromos és oxigénellátási rendszerhez nélkülözhetetlen berendezéseket. Hiány, hiba esetén hetekig kell várni a javítással. Nagy a várakozási idő, a gépek keveset repülnek. Rubelmilliárdokat emésztenének fel azok a tervek, amelyek a belső gyártás megteremtését célozzák. Számos ötlet született, amely zöld utat kapott Putyintól annak érdekében, hogy a gép előállítását megkönnyítsék. Már a Superjet 75 személyes változatán is dolgoznak.

Az orosz hírportál úgy tudja, hogy a Gagarin műveknél 159 különböző típusú Superjet van. Az alaptípus 98 embert 4500 kilométer távolságra tud szállítani. Csakhogy még annak sem tudják eladni őket, akik erre igényt tartanának. Ilyen például Irán, ám az ellene hozott szankciók miatta perzsa állam nem számít potenciális vevőnek. Állítólag tavaly csak tizenkét gépre akadt külföldi vevő, egy évtized alatt pedig mindössze 114-re. Kazahsztán, Mexikó, Írország és Thaiföld is a gép felhasználói között van. Mint az orosz kereskedelmi miniszter elmondta, 2018-ban 30 Superjetet terveznek eladni, több mint a felét az orosz piacon. Jellemző, hogy külföldi megrendelőt nem nevezett meg.

Ködös az Irkut MC-21 jövője is. A 170 utas 5-6 ezer kilométer távolságú szállítására alkalmas gépből az Aeroflot 50 darabot rendelt ötmilliárd dollárért. Ennek a gépnek sem lesz könnyű az útja.

Elszámolták magukat
Amikor 2016 júniusában Irkutszkban bemutatták az MC-21-st, az ünnepségen jelen lévő Dmitrj Medvegyev kormányfő azt hangsúlyozta, hogy az új orosz utasszállító gép is annak a jele, hogy „Oroszország nem fog eltűnni a világ repülőgépgyártásának felső ligájából”. Medvegyev szerint az MC-21 -esek műszaki szintje meghaladja „az összes jelenleg üzemelő repülőgépét".
A bemutatón még azt mondták, hogy máris van 175 megrendelés az új gépre, amelyet az Aeroflot fog üzembe állítani. A gépek első leszállítását 2018-ra ígérték, de egyelőre nincsenek ilyen hírek. A sorozatgyártás 2020-ben kezdődik, ha addig nem módosulnak a tervek.
Az orosz polgári repülőgépgyártást, mindenekelőtt a két szupergép sorsát nagymértékben befolyásolták az Oroszország elleni nyugati szankciók, hiszen a mindkét gép alkatrészei legalább 30 százalékban külföldről származnak.

Szerző