A Szabadság Városa

„A próféta sír, amikor mindenki más nevet, és nevet, amikor mindenki más sír – mert tudja, hogy a szerencse forgandó” (Népi bölcsesség)

„A Fidesz mindent disznóságát előre bejelenti, csak tudni kell olvasni a jelekből. Ha szeretnéd tudni, mi fog történni, gondolj a lehető legnagyobb szemétségre, amit ki tudsz nézni belőlük, szorozd meg kettővel, és még így is csodálkozni fogsz.” (Vincent második törvénye. orulunkvincent.blog.hu)

Az ellenzék teljes vereséget szenvedett 2018. április 8-án. Azt a minimális célját sem tudta elérni, hogy megakadályozza a FIDESZ kétharmados többségét az Országgyűlésben. A pártok vezetőségének nyilván le kellene vonnia a megfelelő tanulságokat a fejleményekből. Én azért óvnék tőle, hogy túlságosan borúlátón álljunk a történtekhez – amire pedig minden okunk megvolna. Az összkép persze kiábrándítónak tűnik: az ellenzék (a Jobbikkal együtt) a 199 parlamenti mandátumból 63 helyet szerzett meg, szemben a Fidesz 134 mandátumával (két mandátum sorsa még függőben van).

Ha a budapesti helyzetet nézzük azonban, a kép biztatóbbnak tűnik: 18 mandátumból 12-t szerzett meg az ellenzék. Ez kétharmad. Ennek vannak bizonyos következményei a következő választásokra nézve, amelyeken az ellenzék jól teszi, ha már most gondolkodni kezd. Ugyanis a Fidesz ötletgazdái és választási tanácsadói, amint az biztosra vehető, már most aktívan foglalkoznak a helyzettel. Hiszen 2019-ben önkormányzati választások lesznek.

A következő időszak kettős feladatot ró az ellenzékre. Egyfelől el kell kezdeni komolyan építkezni vidéken. Másfelől meg kell nyerni Budapestet, ami egy reális és közeli cél. Ez ugyanis felkínálja annak lehetőségét, hogy önkormányzati szinten, önkormányzati eszközökkel alternatívát mutassanak a Fidesz kormányzásával és Magyarországával szemben. Annak lehetőségéről van szó, hogy felépítsék a Szabadság Városát: egy olyan várost, amely a maga még oly szerény eszközeivel is, de védőburkot tud alkotni polgárai számára az egyre tekintélyelvűbb országos kormányzattal szemben. Ebben a városban a vezetők számára az irányadó politikai elvek az alapvető és egyetemes emberi jogok, az ésszerű érveken alapuló vita, a szegények és elesettek iránt való szolidaritás, a szólásszabadság, az oktatás és az egészségügy fejlesztése, az alulról szerveződő civil mozgalmak védelme és támogatása – csupa olyan érték és célkitűzés, amely a kormányzat számára, ha nem mellékes teher, egyenesen üldözendő.

Úgy gondolom, ez olyan feladat lenne, amelynek sikeres megvalósítása valóban megteremtheti egy élhetőbb Magyarország alapjait. Jó volna, ha az ellenzék tudatosan és előrelátóan készülne erre a feladatra – ha többek között például még az idén találnának egy közös főpolgármester-jelöltet, és megállapodnának az egyes kerületi polgármesterek személyében. Biztosra vehető, hogy a Fidesz mindent meg fog tenni azért, hogy megakadályozza az ellenzék győzelmét a fővárosban. A teljhatalom birtokában valószínűleg minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt bevet majd ennek érdekében, (lásd Vincent második törvényét).

Ugyanez lesz a helyzet, ha esetleg tényleg sikerülne ellenzéki főpolgármestert és ellenzéki többségű közgyűlést választani. A Fidesz minden tőle telhetőt el fog követni, hogy folyamatosan büntesse a fővárost, hogy az itt élők életét pokollá tegye. A legkevesebb az lesz, hogy anyagi forrásait olyan mértékben visszaszabja, amennyire csak lehet. Intézményileg, törvényileg (különösen a kétharmad birtokában) a város napi működését is megpróbálja majd megbénítani, ellehetetleníteni bizonyos pontokon. Legalább az 1998 és 2002 közötti időszakból élénk emlékei lehetnek erről az olvasók egy részének – és az a Fidesz még nem ez a Fidesz volt.

Mégis, talán ez az ellenzék egyetlen esélye, hogy romjaiból újraépítse önmagát. Az, hogy megmutassa, milyen egy Fidesz nélküli Magyarország. Megízleltesse a szabadság ízét, levegőjét azokkal, akik nem kérnek a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, a Fidesz korrupt és zsarnoki rezsimjéből. Mindezt úgy, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a hatalomátvételt Budapesten, ha pedig ez nem sikerül, akkor megkeresi és megtalálja a legfájóbb pontokat, és ott fog szúrni. Ehhez ugyanis nagyon ért, ehhez ért talán a legjobban. Egy ellenzéki Budapestet széllel szemben kell majd kormányozni, egyre szűkülő anyagi forrásokkal, a kormányzat által egyre jobban beszűkített mozgástérrel. És ez mégsem a Fidesz városa lesz.

Ideje, hogy az ellenzék végre összeszedje magát, és komolyan vegye mind önmagát, mind az utolsó utáni lehetőséget, amely adatott neki.