Csak azért is szocialista

Az MSZP az elmúlt nyolc évben három parlamenti választáson háromféle technikával próbált nyerni, de mindháromszor vesztett, és még a Fidesz-kormány kétharmados többségét sem tudta megakadályozni. 2010-ben egyedül, 2014-ben közös listával, most pedig az úgynevezett koordinált indulással bukta el a választásokat. Józan ésszel azt hinné az ember, hogy a párt ilyen esetben a bukás okait próbálja meg elemezni. De az MSZP egyik vezetője néhány nappal az április 8-i vereség után máris arról kezdett nyilatkozgatni, kivel, milyen szövetségben induljon el a párt a jövő évi EP-választásokon. Matematikailag kétségkívül ki lehet rakni még néhány formulát addig, amíg egy-két ciklus múlva teljesen elfogynak a választók.

De bölcsebb lenne szembenézni az igazsággal. A Magyar Szocialista Párt megszűnt kormányváltó néppárt lenni. Jórészt éppen azért, mert vezetői az elmúlt nyolc esztendőben állandóan azzal foglalkoztak, hogy milyen technikával, összefogással, jelöltállítási trükkökkel tudják megőrizni a kormányváltó nagypárti státuszt. Az állandó szövetségkeresés lázában jelentéktelen kispártok előtt is megalázkodtak, és kényszeresen meg akartak felelni a liberális médiának. Eközben megsértették a tagság jelentős részét, és hagytak széthullani komplett vidéki szervezeteket. S ami a legsúlyosabb hiba, a párt tartalmilag is kiüresedett, kevesen tudnák ma megmondani, hogy valójában mitől is szocialista a magát szocialistának nevező párt?

Az elmúlt években a pártvezetés legfőbb célja a kispártok kegyeinek elnyerése és a választási csodatechnika feltalálása volt. Holott a parlamenti választásokon ideológiák, világnézetek, történelem- és nemzetértelmezések versenyeznek egymással, és a Fidesz ezekkel nagyon is felszerelte magát. Az MSZP „világnézete” ezzel szemben a kényszeres megfelelni akarás volt, olyan erőknek, amelyek amúgy a párt szétverését kívánták. Jellemző, hogy ezek közül sokan most is az MSZP haláláról fantáziálgatnak, miközben a szocialisták mégiscsak a második legnagyobb ellenzéki párt maradtak, az agyonreklámozott „alternatív” erők pedig csúnyán elbuktak a választásokon.

Az MSZP előtt két út áll. Az egyik a teljes önfeladás, valamifajta új pártmasszába való beolvadás útja. Nehéz persze elképzelni, hogy egy ilyen új blokk mitől nyerné meg a következő választásokat, hiszen ez az ötlet már 2014-ben is megbukott. De néhány exszoci ideig-óráig díszfunkciót kaphatna egy efféle blokkban.

A másik út önmagunk gerinces vállalása. A következő két-három évben a 2022-es választásokra szóló csodarecept keresése helyett az MSZP baloldali identitását kell helyreállítani. Megmaradni szocialistának a névben, a tartalomban pedig visszatérni a szocialista értékekhez, az eddiginél sokkal markánsabban képviselve a közösségi társadalom értékeit és ethoszát. Egyszerre vállalva az orbáni féldiktatúra és a neoliberális kapitalizmus kritikáját. Hiszen a nemzeti és szociális lózungok mögött a Fidesz-rezsim a hazai oligarchák és a nyugati multik szövetségére épül, amit a mostani győzelmük feletti német örömködés is jól jelez.

A közel másfél évszázados magyar szocialista mozgalmat a nehéz időkben a plebejus öntudat és a baloldali kultúra tartotta meg. Ezeket az értékeket kell újra felfedezni és integrálni. A vidék apátiáját látva, bármilyen nehéznek látszik is, el kell indítani egy agrárszocialista mozgalmat, és idővel egy új földreform lehetőségét is meg lehet vizsgálni. Az alkotmányosság határain belül élni kell parlamenten kívüli eszközökkel is. De elsősorban nem budapesti tüntetésekkel, hanem azoknak a helyi civil kezdeményezéseknek a támogatásával, amelyek az oktatási, egészségügyi intézmények, a környezetvédelem botrányos ügyei ellen szerveződnek. Intézményes kapcsolatot lenne érdemes kiépíteni a Nyugaton dolgozó és tanuló magyarokkal, akik élőben tapasztalhatják a szakszervezetek erejét és az újbaloldali mozgalmak dinamikáját.

Minél jobban megszilárdul a jobboldali rezsim Magyarországon, annál nagyobb szükség lesz egy radikális baloldali ellenzékre. Van egy magyar kifejezés, amelyik szép mindenki számára, akiben él az önállóság, a szabad gondolkodás, az örök lázadás igénye. S utálatos mindenkinek, aki szolgalelkű, örök megalkuvó. Csakazértis. Az MSZP, a szervezett magyar baloldal megmaradásának és majdani megerősödésének egyetlen valódi útja a csakazértis makacssága lehet. Csakazértis szocialistának, csakazértis baloldalinak, csakazértis egy igazságosabb társadalom elkötelezettjének, csakazértis büszke ellenzékinek kell maradni.

Persze egyszer majd megint keresni kell az összefogást a többi ellenzéki mozgalommal a kormányváltásra. De ahhoz előbb egy erős, önálló, magabiztos baloldali párttá kell válni.