Kudarcok iskolája

Publikálás dátuma
2018.04.16. 07:17
Fotó: AFP
Francesca Corradi olasz közgazdász meggyőződése, hogy a sikerhez bukásokon keresztül vezet az út.

Kudarcok árán tanulunk meg járni, beszélni, úszni, biciklizni. Gyerekkorunkban ezt a bölcsességet el is fogadjuk. Felnőttként azonban sokszor világvégét csinálunk egy-egy sikertelenségből. „Ha úgy éljük meg a kudarcot, mint egy zsákutcát – magyarázta Francesca Corradi, olasz közgazdász a La Repubblicának – akkor természetes, hogy frusztráltnak érezzük magunkat, nyugtalanok leszünk, félünk. Ha azonban elfogadjuk mint az élet velejáróját, mint egy utazást önmagunk, korlátaink és képességeink megismerésére, a kudarc megfelelő súlyát kapjuk. Lehet, hogy egy napon a kudarc meghatározása is megváltozik a lexikonokban, alternatív útnak írják majd, amely új lehetőségekhez vezet.”

Corradi létrehozta a „Kudarcok iskoláját”, ahol megtanítják az embereket arra, hogyan értékeljék kudarcaikat és használják fel azokat az előrelépésükben. Nem véletlen, hogy az iskola jelszava: „Merj veszíteni, hogy győzhess!”

Corradi maga is egy sikertelen periódus után találta meg ezt a bizonyos alternatív utat: anyagi források hiányában meg kellett szüntetnie vállalkozását, sokat gondolkodott, szakirodalmat olvasott, aztán eljutott odáig, hogy létrehozta a Play Res céget és az iskolát.

Az első kurzus 2017-ben indult a modenai takarékpénztári alapítvány és a San Filippo alapítvány támogatásával. Azóta több mint ezer hallgatója volt 1-2 napos tanfolyamain. Szülők, tanárok, vállalkozók, és olyan fiatalok vesznek részt rajtuk, akik már nem tanulnak, de még nincsen munkájuk.

Az iskola a játék, az improvizációs színház módszerét alkalmazva tanítja a résztvevőket az alapvető dolgokra: a saját és mások tévedéseinek megértésére, a visszatérő tévedések értékelésére, a kudarcnak a helyén való kezelésére, a bizakodásra.

Corradi mellett tíz különböző képzettségű oktató dolgozik. Van közöttük ideggyógyász, színházi rendező, közgazdász, játékszervező.

Az iskola különös figyelemmel foglalkozik azokkal a fiatalokkal, akik még nem találtak munkát. Megpróbálja segíteni őket abban, hogy felismerjék képességeiket és orientálja őket a munkaerő-piacon.

A siker – ahogyan a sikeres emberek látják

Kimi Raikkönen: Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak, és ismét felálltak belőle.

Arnold Schwarzenegger: A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni.

Henry Ford: Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.

Moldova György: Egyetlen rothadt almával is lehet jól menő gyümölcsboltot nyitni. Minden a kereskedő fantáziáján és elhitető képességén múlik.

Coco Chanel: Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.

Újabb oka lehet a demenciának

Publikálás dátuma
2018.04.15. 12:10
Illusztráció: AFP
A traumás agysérülést elszenvedő embereknél magasabb a kockázata a demencia, vagyis időskori elbutulás kialakulásának - számolt be az MTI egy nagyszabású új tanulmányról.

A 2,8 millió, Dániában élő ember egészségi adatainak elemzésére épült vizsgálat eredményei szerint az egy, vagy több traumás agysérülést elszenvedett embereknél 24 százalékkal nagyobb valószínűséggel jelentkezett demencia, mint azoknál, akiknek nem volt agysérülésük - írta a BBC News. A legmagasabb kockázati csoportba azok tartoztak, akik a húszas éveikben szenvedtek traumás agysérülést: esetükben 63 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki demencia az életük későbbi szakaszában.

A demencia, amelynek leggyakoribb formája az Alzheimer-kór, csaknem 47 millió embert érint világszerte és ez a szám a következő húsz évben várhatóan megkétszereződik. Korábbi tanulmányok már utaltak összefüggésre az - elsődlegesen esések, gépjárműbalesetek és testi sértések okozta - agysérülések, valamint a későbbiekben jelentkező demencia között, ám a bizonyítékok vegyesek voltak.

A mostani tanulmány, amely 36 évre kiterjedően vizsgálta az alanyok egészségi állapotát, kimutatta, hogy a mindössze egyetlen enyhe traumás agysérülést (agyrázkódás) elszenvedett embereknél 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki demencia, és a betegség kockázata minden egyes újabb agysérüléssel és a sérülések súlyosságával tovább nőtt. A kutatók szerint minél fiatalabb korban következett be a sérülés, annál inkább nőtt a demencia későbbi kialakulásának kockázata. Azok körében, akik a harmincas éveikben szenvedtek el egy traumás agysérülést 37 százalékkal volt magasabb az időskori elbutulás kockázata, míg azoknál, akik az ötvenes éveikben estek át ilyesmin, mindössze 2 százalékkal volt magasabb a kockázat.

Jesse Fann, a seattle-i University of Washington School of Medicine professzora szerint azonban összességében nézve kicsi az esély arra, hogy demencia alakul ki egy agysérülést követően. A tanulmány során vizsgált alanyok kevesebb mint 5 százalékánál jelentkezett időskori elbutulás és közülük is nagyjából 5 százalék szenvedett el traumás agysérülést. A Lancet Psychiatry című folyóiratban publikált tanulmány készítői kórházban kezelt agysérülésekre fókuszáltak, és adatok nem részletezték, hogy mi okozta a sérülést. 

Noha a tanulmány nem vizsgálta a sport okozta agysérüléseket, Mahmoud Maina, a Sussex-i Egyetem kutatója rámutatott, hogy az eredmények "megerősítik a tényt, amely szerint a fejsérüléseket eredményező sportok veszélyesek és fogékonyabbá tesznek bennünket a demenciára". Doug Brown, az Alzheimer Társaság munkatársa szerint az agysérülések csupán "kis mértékben" járulnak hozzá az időskori elbutulás jelentkezéséhez, nem úgy, mint a dohányzás, vagy az ülő életmód, amelyek "sokkal könnyebben kiiktatható kockázati tényezőket jelentenek". A kutatók szerint az egészséges étrend, a mérsékelt alkoholfogyasztás és a dohányzásmentes életmód mind segíthetnek az idősödő agy egészségének a megőrzésében.

Szerző
Témák
demencia

A kutatók is meglepődtek: tavakat találtak a jég alatt

Publikálás dátuma
2018.04.14. 12:10
Illusztráció: AFP
Két tavat találtak kutatók több mint 500 méterrel a kanadai jégtakaró alatt - írta az MTI.

Az Északi-sarkvidék kanadai területén talált két félszín alatti állóvízben a maximális hőmérséklet a becslések szerint mínusz 10,5 Celsius-fok, a víznek tehát nagyon sósnak kell lennie ahhoz, hogy ne fagyjon meg. Valószínűleg hasonlóan hideg és sós lehet a Jupiter Európa nevű holdjának felszín alatti óceánja, amelyben feltételezhető az élet jelenléte.

A két tó az északi Nuvanut területen lévő Devon-sziget Devon-jégsapkája radaros vizsgálata során tűnt fel. Az Albertai Egyetem szakértői által vezetett kutatás eredményeit a Science Advances című szaklap aktuális mutatták be. "Teljesen meglepődtem és kicsit zavarba is jöttem. Határozottan nem jég alatti tavakat kerestem" - mondta a kutatást vezető Anja Rutishauser.

Bár egyre gyakoribb, hogy vízrendszerekre bukkannak nagy jégtakarók alatt, a felfedezés azért meglepő, mert a Devon-szigeti jégsapkáról úgy hitték, hogy a talajig be van fagyva a terület. Ezek az első jég alatti tavak, amelyeket megfigyeltek a kanadai Északi-sarkvidéken, a becslések szerint egyenként 5-8 négyzetkilométeren terülnek el. A becslések szerint a tavak vize ötször sósabb, mint a tengervíz, így fagyáspontja az édesvízé alatt van. Más, grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz található, amelyek a jég aljának olvadásából keletkeznek. Ezeknél a geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja. A kanadai jégtakaró viszont nem elég vastag ahhoz, hogy így szigeteljen.

Illusztráció: AFP

Illusztráció: AFP

Tanulmányoztak már korábban is sóban gazdag vizet az antarktiszi McMurdo Dry Valleys Taylor-gleccsere alatt, de ezt egy ősi tengeri vízgyűjtő medence táplálta. Ezek a tavak 1200-1700 méterrel a tengerszint felett, egy hegyláncban lévő hosszú medencében találhatók. Hegyvidéki helyzetük ezeket a tavakat a korábbi tengerszintek fölé emeli, sótartalmuk a környező sziklák magas sótartalmának köszönhető. "Érdekes, hogy minél több helyet vizsgálunk meg, annál több jég alatti tavat találunk. Csakúgy, mint a jégmentes környezetben, itt is hatalmas különbségek lehetnek a tavak típusai és az életterek körülményei között" - mondta Jemma Wadham, a Bristoli Egyetem kutatója.

A kutatók azt feltételezik, hogy a tavak mintegy 120 ezer évvel ezelőtt szakadtak el a környezetüktől. A tudósok szerint egész tóhálózatot rejthet a régió. Fontos kérdés azonban, hogy ebben a környezetben lehetséges-e az élet: ezek a tavak akár nagyrészt izolált mikrobiális életterek is lehetnek. "Nagy a valószínűsége, hogy ezekben a rendszerekben élet létezhet, de az alacsony hőmérséklet miatt lehet, hogy a biológiai tevékenység nagyon korlátozott" - idézi Alison Murrayt, a nevadai Sivatagkutató Intézetnek szakértőjét a BBC hírportálja. Anja Rutishauser és kollégái remélik, hogy egy napon lefúrhatnak a tavak vizéig, hogy jobban megérthessék az abban lévő élővilágot.

Szerző