Átgondolt, koherens és izgalmas volt a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál programja. A dicséret ezért elsősorban a dán programigazgatót, Allan Sorensent illeti, aki most megmutatta: sokkal több figyelemre méltó alkotás van világszerte, mint amennyi hozzánk végül elérkezik. Ezzel pedig a Titanicról kijelenthetjük: a korábbi évek útkeresése után megtalálta a helyét – és nagyon reméljük, a közönségét is. A csaknem ötven filmet felvonultató jubileumi fesztivál ráadásul nívós alkotókat is hozott Budapestre. Például a neves szerb filmdívát, Mirjana Karanovic-ot, aki a Rekviem J. asszonyért című filmet kísérte el.
Bojan Vuletic második egész estés rendezésének a címszereplője volt Karanovic, aki szokás szerint makulátlan alakítást nyújtott a férje elvesztését és az egzisztenciája megsemmisülését lelkileg feldolgozni igen nehezen tudó idősödő asszony szerepében. Van a filmben egy jelenet, amikor a karakter épp öngyilkosságra készül, és a színésznő olyan, mintha semmit sem tenne, mégis mindent értünk, érzünk. Mirjana Karanovic-ot igyekeztünk egy kicsit kikérdezni a pályafutásáról. Jókedvűen elmesélte, hogy amikor 1985-ben sztárrá vált A papa szolgálati útra ment című Emir Kusturica filmmel, mindenki azt mondta neki, hogy ha valaki ilyen fiatalon a csúcsra ér, onnan már csak zuhan a karrierje. „Azóta is várok erre” – húzta alá a színésznő, aki olyan rázós filmeket is vállalt, mint a bosnyák Jasmila Zbanic rendezte Szerelmem, Szarajevó, amelyben egy szerb katonák által megerőszakolt egyedülálló anyát alakít. A szerb színésznő nagyon sok támadást kapott szerb nacionalistáktól, voltak, akik hazaárulónak bélyegezték. Talán épp ezért érthető, hogy egészen elkomorul, amikor Emir Kusturicával való viszonyáról kérdeztem. Ahogy fogalmazott, az az ember, akit ő ismert, ma már nem létezik – ezzel utalva a rendező nagy váltására.
Az érdekes vendégek toplistára muszáj felvenni Héléne Cattet és Bruno Forzani rendezőpárost, akiknek teljes retrospektívet szentelt a Titanic. Ha röviden kéne jellemezem a stílusukat, csak azt mondanám: vizuális orgia. A belga páros a Dario Argento és a társai által megálmodott olasz giallo műfaját értelmezi- és hasznosítja újra. Cattet és Forzani minden egyes filmjük után beszélgetett az értő közönségükkel és nagyon érdekes dolgokat mondtak arról, hogy például hogyan lehet klasszikus Ennio Morricone filmzenéket új értelemmel felruházni. Aki lemaradt, sajnálhatja!
