Szűkebb lett a kétharmad

Publikálás dátuma
2018.04.16 07:02
Fotó: Tóth Gergő
Fotó: /
A hivatalos végeredmény alapján eggyel kevesebb mandátuma lett a Fidesz-KDNP-nek, vagyis kicsit több ellenzéki koordináció is elég lett volna a minősített többség megakadályozásához.

Az ellenzéki pártok összefogásának hiánya miatt szerezhetett ismét kétharmados többséget a Fidesz-KDNP – erősítette meg a múlt vasárnapi országgyűlési választás végleges eredménye, amelyet szombat éjjel tettek közzé.

A külföldön, valamint a lakhelytől eltérő helyen leadott szavazatok összesítése után valamelyest módosultak a listás eredmények, ám ezek a voksok nem veszélyeztették a Fidesz-KDNP kétharmados többségét. A kormánypártoknak ugyanis még így is lesz 133 képviselőjük, ami éppen elegendő lesz a minősített többséghez. A Fidesz-KDNP-től ugyanakkor egy szavazat átkerült a Jobbikhoz, a Momentum Mozgalom pedig – elsősorban a külföldön leadott szavazatoknak köszönhetően – három százalék felett zárt.

A Nemzeti Választási Iroda adatai alapján 26 mandátuma lesz a Jobbiknak, 20 az MSZP-Párbeszédnek, 9 a Demokratikus Koalíciónak, és 8 az LMP-nek. Az egyszázalékos küszöb alatt záró Együttnek is lesz képviselete, Szabó Szabolcs révén ugyanis a párt jelöltje nyert a csepeli választókörzetben. Rajta kívül a független Mellár Tamás, valamint Ritter Imre is bekerült a parlamentbe, utóbbi a német nemzetiségi önkormányzat képviselőjeként lesz jelen, ám – miután korábban a Fidesz polgármester-jelöltje volt – aligha kérdés, melyik pártot támogatja majd.

A voksok száz százalékos feldolgozása után nem változott egyik egyéni körzet eredménye sem, így a Fidesz a 106 választókerületből 91-ben nyerni tudott. Az ellenzék számára ugyanakkor sokkal kedvezőbb arány született volna, – és biztosan nem lett volna meg a kormánypártoknak a kétharmados többség –, ha a pártok meg tudnak állapodni egymással. Budapesten például a II. kerületben úgy tudott nyerni Varga Mihály, hogy a DK-s Niedermüller Péter 2700 szavazattal maradt le, a harmadik helyen végzett LMP-s Ungár Péter pedig 5800 szavazatot vitt el. Még kisebb volt a különbség Budakeszin, ahol Szél Bernadett LMP-s társelnök csak háromszáz szavazattal kapott kevesebbet, miközben a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra több mint 1500-an voksoltak. Csak ezzel a két körzettel megakadályozható lett volna a kétharmados többség, ám Budapesten még további körzetek is nyerhetők lettek volna.

A kormánypártok fölényéhez ugyanakkor nem sok kétség fér, a listás szavazatokat tekintve ugyanis a Fidesz-KDNP 466 ezerrel tudta növelni táborát 2014-hez képest. A Jobbik 70 ezerrel kapott több voksot, az LMP 134 ezerrel, ám az MSZP-DK-Együtt hármas szimpatizánsainak száma több mint 250 ezerrel csökkent.

Új választást követel a DK
Negyven választókörzet eredményét támadjuk meg, ezekben új választást követelünk! – jelentette be vasárnap a Demokratikus Koalíció. Közleményükben az írták: Számos szavazókörben tapasztaltak szabálytalanságokat, például több szavazólap volt az urnákban, mint ahány szavazatot leadtak, emiatt megsemmisítették a szavazatok jelentős részét, de volt olyan szavazókör is, ahol tévesen rögzítették az eredményeket. A DK szerint mindkét jelenség elsősorban az ellenzéki pártokat és jelölteket sújtotta.
Mindezek miatt a DK megtámadja az összes olyan választókerület eredményét, ahol jelöltjei indultak, de a hivatalos eredmény alapján nem nyertek.

Szerző
2018.04.16 07:02

Lengyel László: Mozdulatlan dráma – a harmadik kétharmad után

Publikálás dátuma
2018.07.22 08:00

Fotó: Marabu rajza/
„A szemünk láttára rombolta le az orbáni gépezet az intézményeinket, s építette ki a maga központosított intézményi rendszerét.”
Minden mozog és semmi se változik. Minden megváltozott és semmi se mozog. Magyarország halott ország és ez az élete. Magyarország élő ország és ez a halála. Várakozunk, nem tudjuk mire. Tudjuk, mire mi jön, nem várunk semmire. Minden ugyanaz lesz. Semmi nem lesz ugyanaz. „mért legyek én szobatiszta / kiterítenek úgyis / mért ne legyek szobatiszta / kiterítenek úgyis”, ahogy Parti Nagy Lajos írja.

Átkozódás helyett munka

Emlékszem, hogy amikor a rendszer megváltoztatásának eszméje és gyakorlata, 1956 Budapestje és 1968 Prágája után 1981 Varsójában is csatát vesztett, a magyar értelmiség jobbik felében fölmerült a kérdés, hogy van-e értelme bármiféle ellenállásnak. Nincs-e ez a térség, akarjunk, tegyünk bármit, diktatúrára, fejletlenségre és halálra ítélve? És ezen túl, egy olyan Magyarországon, ahol a társadalom többsége elégedett a rendszerrel és a rendszer urával, másként gondolkodni, nemhogy másként tenni alig valaki akar. De még ezen kevesek között is feszítő érték- és érdekellentétek, régi sérelmek szakadékai tátongtak. Ekkor és itt kellett átkozódás és gyalázkodás, vagy összeszarás és megalázkodás helyett dolgozni. Dolgozni először az ellenállás intézményeinek létrehozásán, megőrzésén és működtetésén – remény nélkül. Dolgozni együttműködők, támogatók, önkéntesek, kockázatokat vállalók összegyűjtésén, szervezők szervezésén, vezetők kinevelésén – tévesztve, csalódva, elárulva és mégis megteremtve az együttérzés, a közös szolgálat kisebb majd nagyobb köreit. Dolgozni ellenzéki csoportok közötti dialóguson, találkozási pontokon, intézményes megállapodásokon – százszor elölről kezdve. Dolgozni közös célok megfogalmazásán, programokon, akcióterveken – alkalmazkodva a társadalom változásaihoz és a mindenható ellenfél mozgásához.
A harmadik kétharmados vereség után mindenki gyásza és haragja érthető. Jogos kívánalom, hogy megkérdezzük először saját magunktól, majd az ellenzéki pártok vezetőitől, a civil szervezetektől: megtettünk-e mindent, hogy ne így legyen? A szereplők egy részének bizonyosan el kell tűnnie, csakhogy az átkozódás és a gyalázkodás nem segít. A három vereség egyik legfontosabb tanulsága, hogy nincs olyan demokratikus közvélemény, amely képes és hajlandó lenne korábbi intézményeit megvédeni, újakat fölépíteni. A szemünk láttára rombolta le az orbáni gépezet az intézményeinket, s építette ki a maga központosított intézményi rendszerét. Azzal, hogy nem volt szolidáris senki senkivel, hogy nem voltak hajlandók összefogni a hasonló, sőt, azonos értékrendűek, közös érdekűek egymással, hogy barátok előbb árulták el egymást, mint küzdöttek a közös ellenféllel, a legnegatívabb példát mutattuk gyermekeinknek és a külvilágnak. Közös konstrukciót senki, magánutat mindenki keresett és talált. És ma is, inkább kölcsönös vádaskodásban éli ki magát a demokratikus oldal, semmint a közös kiutat keresné.

Ami megtehető és ami nem?

Az első az emberi együttérzés és szolidaritás. A hatalom átlépett egy véres vonalat: listázni kezdett embereket és intézményeket. Ez az aljas tett, amely nemcsak a listákra parancsot adó Orbán Viktort és embereit tette főbenjáró bűnösökké, hanem a magyar állami méltóságokat is – az állam, a parlament, az Alkotmánybíróság elnökeit – erkölcsi hullákká, mert elmulasztottak tiltakozni, félő, nem valaminek a vége, hanem az erőszak kezdete. Orosz, török fekete vizeken hajózunk. Ilyenkor minden tiltakozás, kézfogás, telefon, együttérző, segítséget kínáló üzenet számít, közös kávézás, ölelés számít – ne mulasszuk el! Ügyvédek kínáljanak védelmet, üzletemberek adjanak pénzt a védtelen civil szervezeteknek, és mindenki jó szót! Legyünk tisztességesek az állásukat vesztett, családjukat féltő civilekkel, újságírókkal, a rendszer áldozataival! Ma őket, holnap minket fal fel és köp ki e sárkány rendszer. Nem szégyellem, hogy amikor a Fidesz-fiúkat listázta és üldözte a régi rendszer, kiálltam értük, segíteni igyekeztem, amikor ma ők listáznak és üldöznek, az ő áldozataikat igyekszem menteni.
E hatalom legbrutálisabb eszköze a személyekkel és az intézményekkel szemben alkalmazott anyagi blokád: megfosztanak állásodtól és minden kereseti lehetőségtől nemcsak téged, hanem családtagjaidat is. Azért körmönfont e hatalom működése, mert kifelé nem látszik. Nincsenek letartóztatások, nincsenek nyílt gumibotozások, nincs közvetlen erőszak. Az Orbán-rendszer a második legvidámabb barakk a Kádár-rendszer után: volt-e kellemesebb hely az 1985-ös Budapestnél, s van-e vidámabb a 2018-asnál? A liberalizmussal leöntött diktatúra nem látszott és nem hallatszott, az anti-liberális áldemokrácia ugyanilyen „ujjongó szégyenben” él. Aki a rendszer feketelistáján szerepel, annak ebben az országban nincs se jelene, se jövője. Vajon lesz-e ismét Fehér segély, mint 1956 után, amikor szüleim is készítettek csomagot a börtönben lévőknek, s befogadtuk az üldözöttek gyerekeit? Egy másik társadalmat kell fölépítenünk, valahol itt kell kezdenünk.
Amit megtehetünk, hogy megpróbáljuk összekapcsolni egymással az üldözött intézményeket, a civileket és a CEU-t, az MTA kutatóit és az egyetemeket, az önkormányzatokat és a szabad sajtót, a bíróságokat és a szakmai köröket. A rendszer külön-külön mindenkit megtámadott és azzal fenyegeti őket, hogy rosszabbul járnak, ha összefognak, s még rosszabbul, ha ügyüket politikaivá teszik. Nem igaz. Jobb országokban ellenzéki pártok hangolják össze a megtámadottak ügyét, nekünk, civileknek, magunknak kell.
Amit az ellenzéki pártoktól elvárhatunk, hogy megtisztuljanak, nem az, hogy meghaljanak. Politikai pártok nem helyettesíthetik a civil mozgalmakat, de a civilek se a pártokat. A liberális demokrácia többpárti parlamentáris politika. Aki pártok és politika nélkül akarja leváltani az Orbán-rendszert, annak vagy nem sikerül, vagy egy másik diktatúrát hoz létre. A pártok és a politika megszüntetéséről szóló átkozódások vagy rideg megállapítások nem gyengítik, hanem erősítik az Orbán-rendszert.

Új politikai konstrukció

Európában a politikai konstrukciók versenye folyik. Orbánnak, Kaczyńskinak, Kurznak, Salvininek sikerült hatékony és versenyképes új politikai konstrukciókat fölépíteniük többnyire egyetlen meghatározó kérdésre. Plurális, új liberális demokrata konstrukciót eddig csak Macron alakított ki, és most próbálkozik ilyennel a spanyol szocialista, Pedro Sánchez. Fojtogató gyűrűben, Merkel most küzd érte.
A magyar ellenzék három konstrukciós próbálkozása – a Monti-típusú Bajnai, a Renzi-típusú Botka stratégiai, és a taktikai szavazás konstrukciók –, elbukott. Az ellenzéki pártok nemhogy maguk találták volna ki őket, hanem mindent meg is tettek, hogy ne sikerüljenek. Pillanatnyilag se a régi, se az újabb pártoktól nem várhatjuk, hogy új konstrukciót találjanak ki, egyeztessenek le és hajtsanak végre. Ennek megoldása a civilek és a pártok közötti, valószínűleg hosszadalmas, párbeszédre marad.
Az új konstrukció kialakításában segíthet, hogy két politikai cél már most világosan megfogalmazható. Ha jelet akarunk küldeni a világnak, hogy a magyarok nem vesztek el végleg, hogy létezik egy demokratikus Magyarország reménye, akkor ezt a 2019 tavaszi európai parlamenti választásokon tehetjük meg. Alacsony részvételi aránynál, közös indulással és erős fővárosi, nagyvárosi kampánnyal az európai Magyarország mellett, van esélye a demokratikus erőknek.
A második menet az önkormányzati választás. Ha annak tétjévé az Orbán-rendszer léte, Budapest és néhány nagyváros függetlensége és önállósága válik, és nem a központi pénzelosztás, a hatalmi megfélemlítés, akkor itt is van remény. Remény a közös indulással, programmal és kampánnyal. Remény a jó jelöltekkel. Remény, hogy először lesz egy liberális demokrata Budapest köztársaság, azután új politikai szerkezettel – egy európai Magyarország.
(Részlet a szerzőnek a Helikon Kiadónál ősszel megjelenő, Kis politikai erkölcstan című könyvéből)
2018.07.22 08:00
Frissítve: 2018.07.23 12:11

Időközi összefogások

Publikálás dátuma
2018.06.27 07:03
Győri Péter VIII. kerületi polgármester jelölt terepmunkán. Beállt mögé a demokratikus ellenzék FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
A közelgő három fővárosi önkormányzati választás közül kettőnél biztosan lesz olyan jelölt, aki nagy ellenzéki támogatással indul. A XV. kerületben még bizonytalan a helyzet.

Budapesten három kerületben lesz időközi önkormányzati választás a közeljövőben. Az V. kerületben, ahol képviselőt választanak július 8-án, Nagy Béla nyugdíjas pedagógus mögé állt az ellenzék. A VIII. kerületben Kocsis Máté fideszes polgármester utódját választják meg szintén július 8-án: a fideszes jelölttel, Sára Botond alpolgármesterrel szemben indul itt függetlenként Győri Péter, aki mögé felsorakoztak az ellenzéki pártok. A XV. kerületi polgármester-választásnak még nincs hivatalos időpontja, de vélhetően szeptember közepén tartják majd.

Az V. és a VIII. kerületben már összehoztunk egy átfogó ellenzéki megállapodást, és a XV. kerületben is közel járunk hozzá – nyilatkozta lapunknak még május végén Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke a közelgő időközi választásokra reagálva. Egy hónappal később még nincs teljes megoldás a Rákospalotát, Pestújhelyt és Újpalotát magában foglaló körzetben, de az már biztos: a szocialisták, a Liberálisok és a DK is Németh Angélát támogatja. Az alpolgármestert, a kerületet eddig vezető DK-s Hajdu László ajánlotta a pártok figyelmébe, sőt a parlamentbe bejutó politikus azt mondta, tárgyalnak a Jobbikkal és az LMP-vel is. (A Fidesz jelöltje itt László Tamás, korábbi polgármester.)

A Jobbik májusban már bejelentette, hogy az V. kerületi önkormányzati, illetve a VIII. kerületi polgármesteri választáson nem indít saját jelöltet pénzhiány miatt, a XV. kerületet akkor nem említették. Most lapunk kérdésére a párt sajtóosztálya szűkszavúan annyit válaszolt: az országos elnökség még nem döntött, lesz-e jelöltjük az XV. kerületi időközin.

– Az LMP fontosnak tartja az időközi választásokat, amelyeken ellensúlyt tudunk képezni a Fidesszel szemben, a kiválasztási folyamat két budapesti kerületben, az ötödikben és a nyolcadikban, valamint Veszprémben gördülékenyen ment, bizalomteljes légkörben, és jó helyi jelölteket sikerült találni – szögezte le érdeklődésünkre Kanász-Nagy Máté. Az LMP országos titkára hozzátette viszont, hogy a XV. kerületi LMP szervezet még nem döntött arról, támogatnák-e Németh Angélát. – Ennek részint az az oka: semmilyen visszajelzést nem kaptunk Németh alpolgármester asszonytól arra a június 4-én neki is elküldött nyílt levélre, amelyben egy program alapú egyeztetésre hívták. Elég nehéz a támogatásról egyeztetni, ha az induló fél válaszra se méltatja azt a szervezetet, amellyel együttműködést szeretne – hangsúlyozta Kanász-Nagy. Az ellenzéki politikus bízik benne, hogy a többi párt a választási eredményeket – beleértve a sajátjukat is – helyén kezeli, és nem csak matematikai pótlékként tekint az LMP-re és szavazóira. – Hanem olyan pártként, amely szakítani szeretne azzal a politikai kultúrával, amely a XV. kerületben tapasztalható volt az elmúlt 28 évben – tette hozzá az LMP titkára.

Németh Angéla érdeklődésünkre elismerte, hogy megkapta a nyílt levelet, de ezt „finoman szólva is időhúzásnak” gondolja. – A kerületnek elfogadott költségvetése van 2018-ra, ráadásul van egy tíz évre szóló programunk, amelyet 2015-ben fogadtuk el. Innentől kezdve nagy meglepetésre tőlem nem számíthat senki, sem polgármester-jelöltként, sem győzelmem esetén polgármesterként – hangsúlyozta Németh. Az alpolgármester ezt az LMP kerületi képviselőinek is elmondta már, hozzátéve, hogy a vita és a beszélgetés elől sem ugrik el, de a párt által javasolt meghallgatásnak nem látja értelmét.

Független jelöltnek számít Győri Péter
Két ügyben is Győri Péter, VIII. kerületi polgármester-jelöltnek adott igazat a Fővárosi Választási Bizottság. Ezzel a testület felülbírálta a Helyi Választási Bizottságot (HVB), amely a múlt héten elmarasztalta Győrit, mert a kampányban független jelöltként feltüntette támogató szervezetei logóját is. Győri álláspontja szerint nem egyik, vagy másik szervezet jelöltje, ezért a választási törvény előírásai szerint független jelöltnek számít, a választók is mint független polgármester jelöltre adhatják majd rá a szavazatukat. Ugyanakkor a felsorolt szervezetek, pártok egyöntetűen támogatják, s ezért – szerinte – jogszerű és tisztességes erről a választókat megfelelően tájékoztatni. Egy másik fellebbezésben is a civil-jelölt mellé állt a fellebbviteli fórum. A HVB korábban úgy döntött, nem jogsértő Győri plakátjainak lefújása és megrongálása, mivel azok nem váltak teljesen felismerhetetlenné – ezt is felülbírálta a Fővárosi Választási Bizottság.



2018.06.27 07:03