Állítsuk meg a Stop Sorost!

A kétharmados Fidesz győzelem - érthető módon - ellentétes hatást váltott ki a kormánypártiak és az ellenzékiek táborában. Az ellenzéket a tehetetlenség érzése keltette hatalmába. Ám sem a lemondó beletörődés, sem pedig a hangos átkozódás nem kínál megoldást. A Fidesz frakció szóvivője - Halász János – viszont, rögtön a győzelmet követően, sietett konkréttá tenni Orbán Viktornak a választás finisében elhangzó fenyegetéseit. A kétharmados többség birtokában már májusban elfogadhatja a magyar parlament a civil szerveződések ellehetetlenítését célzó Stop Soros törvényt. Azóta – lásd: az „árulók listájának” közzététele - mind konkrétabbá válik a fenyegetés. Az időzítés pedig – lehet véletlen, de az is, hogy tudatos – több mint elgondolkoztató. 

Nyolcvan éve, 1938. május 5-én kezdődött meg ugyanis a zsidó-törvény vitája a magyar képviselőházban. A szégyenteljes törvényhozási aktus kiagyalói, előkészítői és a beterjesztői – akkor is! - figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket: a törvény jogegyenlőséget sértő, káros a magyarság nemzetközi hírnevére, és hátrányosan érinti a nemzet kultúráját és gazdaságát. Ezért a képviselőházi vita megkezdésének napján, a Pesti Naplóban a szellemi életünk 59 képviselője, kultúránk jelesei tiltakozó nyilatkozatot írtak alá. Ennek bevezető gondolatai a következők voltak:

„Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért..”

A tiltakozás aláírói: Gróf Apponyi György, Bartók Béla, Bárczy István, Berda József, Berecz Sándor, Bernáth Aurél, Blaskó Mária, Bóka László, Csécsy Imre, Csók István, Darvas József, Erdős Jenő, Eszenyi Jenő, Győri Farkas Imre, Ferenczy Noémi, Féja Géza, Fodor József, Földessy Gyula, Földessyné Hermann Lula, Gáspár Zoltán, Hertelendy István, Horváth Béla, Pálóczi Horváth György, Kárpáti Aurél, Kernstok Károly, Kmetty János, Derítői Kocsis László, Kodály Zoltán, Kozma Erzsébet, Kun Zsigmond, Lovászy Márton, vitéz Makay Miklós, Márffy Ödön, Mátyás Ferenc, Mihályfi Ernő, Molnár Farkas, Molnár Kálmán, Móricz Zsigmond, Zugligeti Pintér József, Polner Ödön, Rab Gusztáv, Pados Gusztáv, Reményik Zsigmond, Riedl Margit, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Somlay Artúr, Supka Géza, Szabó Zoltán, Szakasits Árpád, Szász Zoltán, gróf Széchenyi György, Szimonidesz Lajos, Tersánszky J. Jenő, Tóth Aladár, Vaszary János, Vikár Béla, Vilt Tibor, Zilahy Lajos. (Babits Mihály egy nappal később csatlakozott az aláírókhoz)

Tettük annál tiszteletre méltóbb, mert személyükben nem voltak közvetlenül érintettek. Tiltakozásuk egyszerre fejezte ki a politikai bátorságukat, a nemzethez való hűségüket, és erkölcsi nagyságukat. S bár tiltakozásuk nem járt eredménnyel, mégis példaként szolgálnak a késői nemzedékek számára. Az aláírók megmentették a magyarság becsületét. Tiltakozásuk azt mutatta: voltak, akik szembe mertek szállni az előítéletekkel, a gonoszsággal és az ostobasággal.

Most ugyanilyen választás előtt állunk. A Stop Soros törvény nehezen helyrehozható károkat okoz a nemzetnek: foltot ejt hírnevén és a beszennyezi történelmét. Azok ellen irányul, akik - a nemzet lelkiismereteként – elfogulatlan látleletet készítenek az ország állapotáról, a tények ismeretében segítik a gyógyulását, és önzetlenül támogatják az elesetteket. Azt az embert támadják, aki évente milliárdokkal segíti az országot. Egyetemeket, alapítványokat, kutatókat és művészeket támogat, hogy versenyképes tudású, kritikus szemléletű és a világ bármely pontján a magyar nemzet jóhírét terjesztő polgárok országa legyünk. Akik most gyűlöletkampányt folytatnak ellene, azok ellopják a magyar emberek pénzét, az egészségügy és az oktatás helyett úri passzióikat támogatják, és megakadályozzák, hogy a polgároknak tényeken alapuló képük legyen az ország valóságos helyzetéről.

A most lezajlott parlamenti választás vereséget hozott a demokratikus ellenzék számára. Ugyanakkor ismét bebizonyította: egymás iránti szolidaritás, összehangolt politizálás, közösen tervezett és végrehajtott akciók nélkül nincs változás. Ezért – a koordinálatlan düh, mások hibáztatása, és a beletörődő visszavonulás helyett - közös politikai akciót ajánlok valamennyi demokratikus ellenzéki pártnak és minden, szabad és fejlődő hazáról álmodó magyar polgárnak. Indítsunk petíciót a Stop Soros törvény ellen. Kérjünk meg minél több embert, csatlakozzon hozzá. Biztassunk mindenkit: aláírásával erősítse meg, hogy elítéli az Orbán Viktor és az őt gondolkodás nélkül kiszolgálók törvénytelen és magyarságellenes akcióját.

Politikai beállítódástól, társadalmi helyzettől és vallási irányultságtól függetlenül emeljük fel szavukat a Stop Soros törvény ellen. Pusztán egy kérésem van: senki se igyekezzen kisajátítani az akciót. Együtt formáljuk tovább a felvetett gondolatot. Legyen ez a demokratikus ellenzék első közös összehangolt politikai akciója. Gondoljon minden aláíró arra: évtizedek múlva a törvény benyújtóit és elfogadóit szégyenkezve, míg a törvény ellen tiltakozókat büszkén fogják emlegetni utódaink.

Hasfelmetszés

Régebben használtuk a disztingválni kifejezést. Elkoptattuk, elfelejtettük, pedig a megkülönböztetés képessége nagyon hasznos. Olykor húsbavágó.

A napokban szembesültem azzal, hogy a postaládámban migránsellenes, kerítést féltő szórólapot találtam. Egész pontosan 2018. április 7-én, szombaton este vettem ki a postaládából az egészen jó minőségben elkészített papírt. Minden bizonnyal a választók befolyásolás céljából került a postaládákba, ami a választási kampány időszakában elfogadott esemény.

A migrációval kapcsolatos állami álláspont közismert, a közszolgálati csatornákon számtalanszor és sokféle változatban megismerhető.

A nekem bedobott szórólapon kiadó, terjesztő, szerző nincs. Csak a migráció ellenes álláspont képi megfogalmazása látható, egyértelműen. A migránsellenes papír név szerint négy embert is felsorol, aki le akarja bontani a kerítést, és befogadó országgá akarja tenni hazánkat.

Tudom, hogy ez a szórólap azon a szombat estén, a választást megelőző napon sokakban keltett rossz érzést, akár rémületet is. Elgondolkodtam, hogy a szórólapot hivatalos személyek is megkapták. Rendőrök, ügyészek szembesültek azzal, hogy valaki, valakik közveszéllyel, erőszakos idegenek támadásával riogatják a lakosságot, sőt konkrét személyekkel kapcsolatban állítják, hogy a törvénytelen határáttörést támogatják.

Az említett hivatalos személyek, minden bizonnyal, ha azt látnák, hogy valaki álarcban, egy késsel felmetszi egy ember hasát, mondjuk szombat este, pontosan tudnák, hogy amit észlelnek, az garázdaság, súlyos testi sértés, amit a törvény büntet, amivel szemben a hatóság azonnal és hivatalból eljár. Az nyilvánvaló, hogy a kórházban, ha diagnosztizálják a vakbélgyulladást, akkor akár szombat este is gyorsan megműtik a beteget. A két hasfelmetszés nem ugyanaz. Muszáj disztingválni.

Magyarország kormányának álláspontja a migrációval kapcsolatban létezik, ismert. Mint ilyen, legitim információ, természetesen a közbeszédben vitatható, de terjesztése nem ütközik törvénybe. Ellenben migránsok beözönlését szórólapon, szerző, kiadó, terjesztő megnevezése nélkül bemutatni: rémhírterjesztés. A Btk. 337. § a rémhírterjesztés tényállása: "Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Az érvényes szabályok szerint a rémhírterjesztés kizárólag akkor valósul meg, ha az a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, ami a szórólap egyedüli célja. A bűncselekményt nagy nyilvánosság előtt követték el ismeretlen tettesek, mert nagyon sok postaládába tettek szórólapot. A bűncselekményt ismeretlenek, bűnszövetségben, nyilvánvalóan szándékosan követték el.

A kétféle migránsozás nem ugyanaz. Muszáj disztingválni.

Attól még, hogy gyógyítás céljából rendszeres és bevett eljárás a hasfelmetszés, senki nem jogosult hétvégi elfoglaltságai közben, ügyei elintézésére használni.

Attól még, hogy Magyarország kormánya úgy ítéli meg, hogy az EU migránsokkal kapcsolatos politikája nem felel meg hazánknak, senki nem jogosult önös céllal sokakat, öregeket és kiszolgáltatottakat rémhírekkel riogatni, zavart és nyugtalanságot kelteni.

Elég vacak lehet hivatalos személynek lenni mostanában. Ők pontosan ismerik a törvényeket.

Charles Gati: Levél Ilus néninek

Kedvenc nagynénémnek, Ilus néninek szól ez a tárca. Sajnos már régen nincs közöttünk, nincs ott a Madách téren, nem teszi fel a nagy politikai kérdést, amellyel minden alkalommal fogadott: „Na, és mit gondoltok rólunk kint a nagyvilágban?” 96 éves volt, amikor utoljára hallhattam tőle ezt a mondatot.

Nem ő volt az egyetlen, akit sokat foglalkoztatott a „nagyvilág”, azaz a Nyugat véleménye. A „Hírünk a Világban” népszerű rovat volt a napilapokban is, de félek, hogy a nagy többséget ma már kevésbé érdekli a kérdés. Talán azért, mert tudják, hogy a mai kormány hírneve pocsék. Budapestről még mindig regéket mesélnek az újságok turisztikai rovatai, de a magyar kormány politikáját illetően a napilapok és a folyóiratok is kritikát kritikára halmoznak. Elismerem persze: az újságoknak nincs szavazati joguk.

A nyugati kormányok, amelyek szintén nem szavaznak, de véleményük azért meglehetősen sokat számít, óvatosabban nyilatkoznak. A NATO tudtommal még nem vetette fel azt a kérdést, hogy a magyar politika összhangban van-e a szervezet alapszabályával, beleértve demokratikus értékeit; az azonban már szóba került, hogy Magyarország – sok más taghoz hasonlóan – miért járul hozzá oly alacsony összeggel a szervezet költségeihez. Az Európai Unió különböző fórumai ennél persze jóval többet tárgyalnak a magyar és a lengyel demokratikus deficitről, ám egyelőre – szerintem - egyik ország tagsága sincs komoly veszélyben.

Itt, Washingtonban viszont egy héten belül három híres intézmény – a Német Marshall Alapítvány, a Brookings Intézet és a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) – konferenciázik az európai demokráciák válságáról, elsősorban Magyarországról és Lengyelországról. Nem lehet nem észrevenni, hogy elkezdődött a közép-európai régió újraértékelése. Most fordul elő először, hogy baráti társaságban kikapok azért, mert a 90-es években oly erőteljesen támogattam Magyarország NATO-tagságát.

Árt az országnak a nyugati kritika automatikus és heves elutasítása. Majdnem hasonló helyzetben az osztrák diplomácia egészen másképp reflektál. A minap például valaki felvetette egy szűkkörű értekezleten, hogy három osztrák kulcsminisztérium – a belügy, a külügy és a honvédelem - a „náci szélsőjobb” kezében van. A jelenlévő osztrák diplomata úgy reagált, hogy ez túlzás, ezek nem nácik, és az egész kormány támogatja az EU-t, Bécsnek pedig továbbra is „normális vezetői” vannak. Megértettük az üzenetet: a diplomata támogatja kormányát (ezért kapja a fizetését), de megengedheti magának, hogy profi módon tartózkodjon a kritika vad elutasításától. Ha azt mondta volna, hogy a kritika teljesen alaptalan, csak Soros György emberei beszélnek így, és Ausztria egyébként továbbra is a demokrácia példaképe, akkor senki sem vette volna komolyan. Így viszont nem lett röhej tárgya.

Szerző
Charles Gati