Havannai legó

Ültünk az atabeyi házban Csabával, a Népszabadság utolsó előtti havannai tudósítójával, és néztük a fiát, Balázst, amint a szőnyeg közepén ült és legóval játszott. 1990 decemberében úgy hat-hét éves lehetett, a feje fölött arról beszélgettünk, hogy a közép-európai változások nyomán meddig tarthat még ki Fidel Castro rendszere. Akkoriban gyakori vélemény volt, hogy nem sokáig. - Á, dehogynem, ez itt nem úgy megy - mondta Csaba, aki akkor már három és fél éve élt Kubában. - Figyelj, Balázs le fog érettségizni, és még mindig kitart a rendszer! - jósolta, és csaknem három évtized távolából meg kell állapítani, hogy nem hiába tartották az ország egyik legjobb szakértőjének.

Azért arra ő sem számíthatott, ami történt: Fidel visszavonult, majd kilencvenévesen meghalt, de a kormányzást nyugodtan át tudta adni öccsének, Raulnak, aki most, csaknem nyolcvanhét évesen átengedi hatalma egy részét, de még három évre megtartja a kommunista párt vezetését, hogy felügyelje az átmenetet. A világpolitikát követőknek meg kell tanulniuk Miguel Diaz-Canel nevét. De az 57 éves villamosmérnök terveinél egyelőre fontosabb az elmúlt 59 esztendő tanulsága: ha Kuba nem is feltétlenül, de a Castro fivérek győztek. Elkergették a katonai diktatúrát, és a Szovjetunió nyújtotta támogatás révén sikeresen szálltak szembe a világ legerősebb hatalmával, az Egyesült Államokkal.

A kezdeti illúziók persze hamar szertefoszlottak. A fene nagy néphatalomból és általános demokráciából pár év alatt lett latin-amerikai szinten is keménykezű diktatúra. A jóképű, mosolygós fiatalok Havannába érve hamar megtanulták a hatalomgyakorlás technikáit, és éltek is velük, mintha mindig is ezt akarták volna. Mégsem ez tartotta őket egy életre a hatalomban. Egyrészt valóban tudtak adni valamit a legszegényebb tömegeknek: oktatást, egészségügyet, és ha a mi közmunkánknál értelmesebb elfoglaltságot nem is mindig, de legalább egy kis fizetést. Másrészt kisegítette őket a populista diktátorok legjobb barátja, a külső fenyegetés. Nem volt szükségük maguk kreálta mumusra, ott volt nekik Amerika. Az északi szomszéd túlerejét szerencsés módon kiegyensúlyozta a washingtoni politika butasága - vagy legalábbis az amerikai belső folyamatokból fakadó tehetetlenség. Így találták meg Castróék a hazai szegénység és a kicsivel arrébb honos gazdagság zátonyai között húzódó keskeny szorost, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk nacionalizmusnak.

Ne nézzük le, amit elértek, hiszen mekkora esélyük volt arra, hogy mindezt életük végéig meg tudják oldani?! És még az sem biztos, hogy a rendszer nélkülük nem bizonyul működtethetőnek. Főleg, hogy elmúlt a Barack Obama nyitási politikája által jelentett erjedés fenyegetése. Jött Donald Trump, és végre nyugodtan lehet mindenért megint hibáztatni Amerikát, a kereskedelmi embargót.

A legtöbb nyugati kommentátor most azt jósolja, hogy Kuba, ha nyit is a piacgazdaság felé, meg fogja próbálni ezt a kínai vagy legalább a vietnami modell mentén tenni. Ha a nyugati értelemben vett szabadság hiánycikk marad is, legalább lesz a gyerekeknek legójuk. Az is valami.

2018.04.20 08:15

A pécsi Kossuth téren is zúgott az "Orbán, takarodj!"

Publikálás dátuma
2018.12.14 20:58

Fotó: / Csortos Szabolcs
A kormányt és zsoldosait csak akkor lehet elkergetni, ha határozottak és bátrak leszünk - mondta Hadházy Ákos a tüntetésen. A tüntetők tojással dobálták meg a kormánymédia megyei lapjának szerkesztőségét.
Pécsett mintegy félezren vettek részt azon a péntek este tartott kormányellenes tüntetésen, amit a rabszolgatörvény elfogadása miatt hirdetett meg a Momentum. A résztvevők fáklyákkal végigvonultak a baranyai megyeszékhely történelmi belvárosán, s közben azt skandálták, hogy "mocskos Fidesz!... Orbán takarodj!... nem kell Putyin, nem kell Orbán!... Európát!... ruszkik haza!... túlórázni jöttünk!... demokráciát!" Néha megálltak a demonstrálók, s a havat fújó, hideg szél ellen ugrálással melegítették magukat, ilyenkor azt kiabálták: „Ki nem ugrál, Orbán Viktor, hej, hej!”. Aztán így folytatta a kórus: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”  
A tüntetők között voltak, akik ellenzéki pártokhoz – főleg a Momentumhoz, az MSZP-hez, az LMP-hez - kötődtek, ám az általunk kérdezett résztvevők túlnyomó többsége bevallotta, hogy nem szimpatizál egyik párttal sem, csak azt szeretné, ha a mostani kormány eltűnne, börtönbe kerülne végre. Nekik főleg a kormányhoz köthető korrupcióból van elegük, és abból, hogy Orbán csapata lebontotta a demokrácia intézményrendszerét. A menet a Kossuth téren állt meg. Ott Hadházy Ákos független parlamenti képviselő mondott rövid beszédet. A szekszárdi politikus elismerte, hogy az elmúlt napok kormányellenes megmozdulásai talán nem voltak mindig törvényesek, ám az ellenzéknek már nem maradt más lehetősége, hisz nincs parlament, nincs igazságos választási rendszer, nem lehet semmiről népszavazást rendezni, a közmédia és az összes megyei napilap a kormány zsoldosainak kezében van, akik meghamisítják és elhallgatják a híreket. A túlóratörvényre nem azért volt szüksége a kormánynak, mert hasít a gazdaság, folytatta Hadházy, hanem azért, mert több százezer magyar elmenekült az országból az itteni kilátástalanság elől, s így fogytán a munkaerő.  
Lehet, hogy törvénytelen az ellenzék, tért vissza kezdeti mondandójához Hadházy, 
de a lopás törvényes? A választási csalás törvényes? A média ellenzéket lejárató rágalmazása törvényes?
A kérdések mindegyikére harsogó nemmel feleltek a tüntetők. A kormányt és zsoldosait csak akkor lehet elkergetni, ha határozottak és bátrak leszünk, mondta a politikus. „Nem félünk!” – dörögték a tüntetők. A demonstráció végén Nemes Balázs, a Momentumnak a pécsi egyetem közgazdasági karára járó országos szóvivője január 5-ére újabb pécsi demonstrációt hirdetett meg. A hazafelé tartó tüntetők közül többen a Dunántúli Napló szerkesztőségéhez mentek,  
s tojásokkal megdobálták a lap épületének bejáratát,
mivel úgy vélték, hogy az egykor közkedvelt újság a kormánypropaganda hazug eszközévé vált.
2018.12.14 20:58
Frissítve: 2018.12.14 21:26

„A Fidesz-kormány elárulta az országot”

Publikálás dátuma
2018.12.14 20:50

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Gázálarcos pék, szánkós cukrász és pesti diák tüntetett együtt a Kossuth téren péntek este – erőszakot nem akarnak, változást annál inkább.
Nem értünk egyet sem a túlóratörvénnyel, sem az egész rendszerrel. Fiatalok vagyunk. Annyit tehetünk, hogy eljövünk tüntetni – nyilatkozta lapunknak feltűnő érettséggel Marci, egy 15 éves pesti gimnazista a Kossuth téren péntek késő délután. Marci két évfolyamtársával érkezett. Egyikük, Karcsi bevallja, hogy szüleik nem is tudják, hova indultak. Ha tudták volna, nem engedik el őket: „féltenek minket”. A gimnazisták az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadása miatt kirobbant, napok óta tartó demonstrációkhoz csak most csatlakoztak, de korábban már részt vettek diáktüntetéseken és egy CEU melletti megmozduláson is. „A népnek erőt kell mutatnia” – magyarázta Marci. Megoszlott a véleményük arról, hogy „ennél a kormánynál” eredményre vezethetnek-e az utcai demonstrációk. Erőszakot és vérontást azonban nem akarnak. „Azért ez durva” – minősítette Karcsi a térre felfestett feliratot, ami így szól: „Kötelet nekik!” András, az 56 éves budaörsi cukrász egy szánkóra támaszkodva álldogált a Kossuth téri karácsonyfa közelében. A tüntetők megrongálták az oda kitett szánkókat, ezért úgy gondolta, hoz magával egyet a pótlásukra. Másokat is erre buzdított, akcióját meghirdette az interneten. „Eddig senki nem jött” – állapította meg csalódottan. Kollégánk, Tóth Gergő fotóriporter előző nap annyi könnygázt kapott a rendőröktől a Parlamentnél, hogy jobbnak látta, ha felszereli magát egy munkavédelmi boltban vásárolt gázálarccal. Egy másik tüntető, István sem csak azért takarta el sállal a fél arcát, mert megfázott: kérdésünkre elmondta, így készül arra, hogy a rendőrök megint bevetik a könnygázt. A 30 éves férfi az elmúlt napokban nem sokat aludt éjszaka. Pékként dolgozik, gyakorlatilag a tüntetésekről ment munkába. – A Fidesz-kormány elárulta az országot – jelentette ki István. Az egészségügy rendbetétele helyett stadionokra költik a pénzt, a köztévéből állandóan csak a migránsozás folyik. - Felháborító! Ahogyan az is, hogy mindent ráfognak egy olyan emberre, aki több ezer kilométerre él Magyarországtól – utalt a Soros György elleni kampányra a férfi, aki máskülönben a Jobbikkal szimpatizál. A többi megkérdezett nem tudott megnevezni olyan ellenzéki pártot, amelyet egyértelműen támogatna. „Egyikkel sem értünk egyet teljesen” – közölte például két egyetemista lány, Anna és Laura. Azért jöttek a Parlamenthez, hogy erősítsék a tömeget. Elsősorban az oktatás helyzete foglalkoztatja őket, de a dolgozók kihasználása ellen is tiltakoznak. Borúsan látják a jövőjüket. Azon gondolkodnak, hogy ők is külföldre költöznek. A huszonéves Kata apja jóslatát idézte: „Apukám azt mondta, hogy ebből vagy forradalom lesz, vagy totális diktatúra”. Kata elhagyta a lepukkant állapotban lévő egészségügyet: baristaként (kávéséfként) jóval többet keres, mintha az eredeti terveit valóra váltva mentőtiszti diplomát szerzett volna. Az előző napokban őt is lefújták könnygázzal, de még mindig jobban járt, mint egyik ismerőse, akit a földre is letepertek a rendőrök. – Nem szeretem azt látni, hogy mindig a leggyengébbekbe tapos bele a kormány – mondta. A rabszolgatörvénnyel szerinte azok „fognak a legnagyobbat szívni”, akiknek nincs választási lehetőségük, nem tudnak elmenni más munkahelyre dolgozni. Az apja által felvázolt perspektívák közül Kata, ha csupán ez a két lehetőség adódik, a totális diktatúra helyett a forradalmat választaná. A legjobban mégis azt szeretné, ha nem sorvadnának el a tüntetések, és békés úton sikerülne elzavarni a kormányt: „bíróság elé kellene állítani őket”.
2018.12.14 20:50