A szociális tüzelőtámogatás költségvetése alacsony, központi elosztási szabályai nincsenek eléggé tekintettel a rászorultság szintjére és egyáltalán nem figyelik, hányan fűtenek fával az adott településen – közli a Habitat for Humanity Magyarország tegnap megjelent tanulmánya. Az elosztás tehát nem hatékony.
Az Orbán-kormány 2011-ben vezette be a szociális alapú tüzelő-támogatást. Ennek tavaly 4 milliárdra emelt kerete az idei egymilliárdos kiegészítés ellenére is eltörpül a lakásvásárlást segítő támogatásokhoz képest. Utóbbiakat a szegények nem, vagy csak nehezen vehetik igénybe. A tüzelőtámogatás ezzel együtt több mint 180 ezer háztartást ér el, ami a fával és szénnel fűtők 12 százaléka.
Ma Magyarországon csaknem 700 ezer ember él anyagi okok miatt fűtetlen lakásban - szögezik le a tanulmány készítői. A szociális tüzelőanyag-támogatás ma az alacsony jövedelműek egyetlen központi lakásfenntartási támogatása. Bár minden ötödik magyar lakást kizárólag fával fűtenek, a támogatás a központi lakhatási összegek mindössze 1,6 százalékára rúg. A szegény családok körében többen fűtenek fával, mint a gazdagabbak. A hazai lakások 21 százaléka csak szilárd tüzelőanyagot (fát, szenet) használ; további 15 százalékban vegyes a tüzelés. Míg a rezsicsökkentés révén a gáz és a távfűtés költségei estek, a fa és a szén ára az elmúlt hat év során majdnem 30 százalékkal nőtt.
Évente több száz ember fagy halálra, az elhunytak többsége azonban nem az utcán, hanem hideg otthonában hűl ki. Egy elavult berendezés, a szigetelés hiánya, illetve a legszegényebbekre jellemző hulladékégetés jelentősen növeli a levegőszennyezést. A jogosult önkormányzatok köre, valamint az elosztás módja többször változott. 2016 óta a támogatás mértékét a közfoglalkoztatottak átlaga és a 80 éven felüliek lakosok száma alapján állapítják meg. Ez nem mindig áll arányban a rászorultak tényleges számával – állapítja meg a Habitat. Hat év alatt megötszöröződött a résztvevő települések száma: tavaly 2255-en kaptak állami hozzájárulást.
A civil szervezet azt rója fel a program legnagyobb hibájául, hogy az összeg megállapításakor nem veszik figyelembe a szilárd tüzelőanyaggal fűtők számát. Így olyan települések is jelentős támogatást kaphatnak, ahol kevesen fűtenek fával. Mivel az elosztás szabályait helyi rendeletben határozzák meg, több tényleges rászorulóra arányosan kevesebb támogatás jut. 2016-ban egy érintett háztartás átlagosan 24 ezer 453 forint értékű tűzifát kapott. A leghátrányosabb helyzetű településeken az összeg nem érte el a 17 ezer forintot, miközben a fejlettebbeknél a 63 ezer forintot is meghaladta. Ráadásul a gazdagabb településeken a kiszállítás költségei se akadályozzák az elosztást.
A Habitat méltányosabb elosztási módot javasol. A támogatás mértékénél a szilárd tüzelőanyaggal fűtők arányát kellene figyelembe venni, míg a rászorultság meghatározásánál a jövedelem és a jövedelemarányos fűtési költségek kaphatnának nagyobb hangsúlyt. Ideális esetben a természetbeni támogatás nem helyettesíti, csak kiegészíti a központi elveken nyugvó lakásfenntartási támogatást. A probléma olyan átfogó kezelését is szükségesnek látják, mint a nem megfelelő hőszigeteléssel rendelkező lakások felújítása, illetve a helyi energiahatékonyságot célzó intézkedések bevezetése. Ilyen például a kályhacsereprogram, vagy brikettáló szerkezetek beszerzése-működtetése – szögezi le a Habitat.
A Belügyminisztérium a civil szervezet korábbi hasonló felvetései kapcsán egy hónapja lapunknak annyit üzent: az eddigi rendszeren nem kívánnak változtatni.
