A Liverpool tizedszer, az AS Roma másodszor vív elődöntőt a labdarúgók legnagyobb európai klubtornáján. A brit csapat kilencből hétszer továbbjutott, és a legelső alkalommal, ha több nem is, erkölcsi döntős volt, mert az Anfield Roadon aratott 3:1-es győzelem után különleges körülmények között kapott ki 3:0-ra a milánói Intertől. Ortiz di Mendibil spanyol játékvezető közvetett szabadrúgást rendelt el a nyolcadik percben, majd gólt ítélt, noha Corso egyből a hálóba küldte a labdát. Egy perccel később a kapus mögé osonó Peiro abban a pillanatban, hogy Lawrence a földre pattintotta a labdát, elpöckölte azt a háló őre elől, és az üres kapuba küldte. Ez speciel szabályos gól volt, de az újabb „dugót” is hevesen vitató Mersey-partiak le akartak vonulni a pályáról. Végül maradtak a San Siro gyepén, ám úgy hagyták el Milánót, hogy „szörnyű botrányt” emlegettek.
Akárcsak a Dundee United az AS Roma eddigi egyetlen BEK- (BL-) elődöntője után. Az 1984-es párharc skóciai kiadását a Dundee 2-0-ra nyerte, és az a veszély fenyegette az olasz riválist, hogy nem tud bejutni a döntőbe, noha a csúcstalálkozót Rómában rendezik. Ezért aztán a visszavágó előtt Dino Viola klubelnök 100 ezer lírát – az akkori átváltás szerint 50 ezer fontot – ajánlott fel Michel Vautrot francia játékvezetőnek a „megfelelő” bíráskodásért. Ez ma már nem puszta pletyka, mert a sportvezető fia, Riccardo 2011-ben – húsz évvel a papa halála után – a nyilvánosság elé tárta a hajdani ügyletet. A találkozón az AS Roma 3-0-ra győzött úgy, hogy a harmadik gólt 11-esből érte el Agostino di Bartolomei. A kárvallottak persze megint háborogtak, s hogy micsoda felzúdulást keltettek Nagy-Britanniában a történtek, arra jellemző Bruce Grobbelaar kapus nyilatkozata az AS Roma–Liverpool döntő (1-1, tizenegyesekkel 2-4) után: „Boldog vagyok, amiért mi nyertük a döntőt. S örülök, hogy egy csomó csaló nem nyert.”
A csúcstalálkozónak rettenetes utóhatása volt. Egyrészt a meccs éjszakáján római fanatikusok támadtak a liverpooli szurkolók több csoportjára, és nemhogy megannyi drukkert megvertek, de sokakat megkéseltek. Csak a jószerencsén múlt, hogy a megtámadottak mindegyike életben maradt. Nem úgy, mint Di Bartolomei: ő napra pontosan tíz esztendővel az után, hogy a bordó-sárgák saját pályájukon, az Olimpiai stadionban elvesztették a döntőt, öngyilkos lett. A korábbi csapatkapitány – akiről azt írták, hogy „a legnagyszerűbbek egyike az itáliai válogatottban soha nem szereplők közül” – mindössze harminckilenc éves volt...
Noha éppen egy liverpooli menedzser, Bill Shankly mondta, hogy mindig csalódott, ha azt hallja, a futball élet vagy halál kérdése, mivel a labdarúgás jóval több annál, a mostani párharc remélhetőleg nem fordul tragédiába. Még akkor sem, ha a Liverpool történetéhez végzetes esemény is tartozik, hiszen a hét sikeres elődöntő után öt csúcstalálkozót megnyerő csapat úgy veszített először finalistaként (1985-ben), hogy a mérkőzést megelőzően harminckilenc ember meghalt a brüsszeli Heysel stadionban. A tömeges csapást az okozta, hogy a liverpooli ultrák átszakítottak egy kerítést, majd nekirontottak a torinói szurkolóknak, akik egy falhoz préselődtek, s az leszakadt mögöttük. A találkozót azért tartották meg, mert az UEFA vezérkara attól tartott: ha törli a meccset, akkor a döbbenetes események még inkább kiterjedhetnek a drukkerek dühe miatt.
Jobb, ha a játék folytatódik, s erre most van remény, mert az AS Roma az utóbbi évek legnagyobb szenzációját keltette a Barcelona elleni – sportszerű és nagyszerű – 3-0-lal, míg a Liverpool már 39 gólnál tart a Bajnokok Ligája jelenlegi évadában. Mestere, Jürgen Klopp pedig már a visszavágóra is gondol: „Akármilyen régen volt, Rómában nyilván eszembe jut majd, hogy a Liverpool ott nyerte el negyedszer a BEK-et. Olyan ez, mint amikor mi, németek Bernben járunk: nem tudjuk elkerülni, hogy ne gondoljunk ötvennégyes vb-győzelmünkre.”
Ugye, ugye, hogy idehaza nem csupán duma van; bizony a magyarokról is szól az európai futball...
