Illusztráció: pexels.com
Az 1960-as években egy ausztrál és egy brit kutató felfedezte, hogy az illat egy olyan olajból ered, amely az eső hatására szabadul fel a növényekben. A zivatar előtti magas páratartalom miatt a talaj pórusai megtöltődnek vízzel, ami körbeveszi és a levegőbe „repíti” a keletkező olajat.
A „sárgás” olajat mesterséges körülmények között is elő lehet állítani, és a kutatók egy, 1964-ben, a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban petrichor néven – a petra, azaz kő és az ichor, azaz a görög istenek vére kifejezésből eredően – írnak róla. A következő vizsgálatukkal azt bizonyították be, hogy a petrichor lassítja a csírázást, hogy megakadályozza, hogy a növény kedvezőtlen körülmények között nőjön.
Nemrég a Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói nagy sebességű kamerákkal felvették a petrichor levegőbe jutását. A videón látszik, hogy amikor egy esőcsepp pórusos felületet ér, az apró légbuborékok úgy csapódnak le, mint a pezsgőspohárban a felfelé lendülő buborékok, hogy aztán a magasban megrepedjenek és elárasszák a levegőt.
