Színesen egy nehéz korszakról

Nőj már fel. Ez a címe annak a kiállításnak, amely tíz ifjú művész alkotásokban megfogalmazott gondolatait mutatja be a felnőtté válásról.

A tinédzserkor látszólag értelmetlen cselekvések sorozata, felnőttként visszatekintve azonban egységes folyamat, amely minden rossz és jó döntéssel előrevitte a személyiség fejlődését. Akár mottója is lehetne ez a mondat annak a kiállításnak, amely még vasárnapig látható az Eleven Blokk kiállítótérben (a XI. kerületi Kende utcában). Tíz ifjú művész alkotásait tették közszemlére. Valamennyien a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultak, többségük már végzett is és diplomamunkáját mutatja be a tárlaton. Mindannyian azt igyekeztek megfogalmazni: mit jelent a felnőtté válás számukra és úgy általában a fiataloknak. A legkülönbözőbb művészeti munkákkal és design termékekkel adnak választ a kérdésre: mikor válunk felnőtté.

A Belmondo együttesnek néhány éve volt egy sikeres száma, a címe pedig ugyanaz, mint e tárlaté: Nőj már fel! Hogy aztán véletlen-e az egybeesés, vagy szándékos, azt mindenki eldöntheti a tárlaton, amely kétségkívül tehetséges fiatalok elképzeléseiből nyújt válogatást. A már említett dal végül eljut oda, hogy "Nőj már fel, jobban áll, / Ember vagy úgyis, ha fáj, / Hogy felnőttél, végre, hé!". S tulajdonképpen ugyanezt a gondolatot járják körül az immár az iskolapadból kikerült, s a felnőtté válás gondjait megjelenítő kiállítók is.

Átmeneti otthon azoknak, akik jogilag már nem fiatalkorúak, mégsem képesek teljes önállóságra

Donka Panna - akitől a bevezető mondatot is idéztük - egy fotómontázst készített. Mint mesélte, munkája személyes tapasztalaton alapszik. Azt akarta bemutatni, milyen károkat okoznak a teljesíthetetlen elvárások, különösen az átlagosnál érzékenyebb fiúknak. Sorozata majdnem egy éve készült, de éppúgy aktuális, mint volt akkor, és lesz jövőre is. Kokavecz Boglárka is fotóit állította ki. Ezek arról az átmeneti időszakról szólnak, amelyeket a társadalom támaszt a még nem egészen felnőttek, de már nem is gyerekek elé. Azokat az esetlenségeket és bizonytalanságokat mutatja be, amelyek ebben a helyzetben körülveszik a fiatalokat.

Hegyi Olivér is sikerrel jeleníti meg a felnőtté válás bizonytalanságát. A tárlaton látható animációs filmje már több díjat is nyert fesztiválokon. Az alkotó arról beszélt, az ő generációja mintha már felismerte volna szülei példáján, hogy nem feltétlenül kifizetődő elsietni a nagy döntéseket. Ezért meg akarják válogatni, mi az, amivel hosszútávon foglalkozni szeretnének, s ki az, aki mellett igazán el tudják képzelni az egész életüket. Erről szól a film is.

Házak makettje is látható a tárlaton. Ez Kókai Zsófia Ilona diplomamunkája, amelyben gyermekotthonból kikerült fiatal felnőttek sorstörténetét dolgozta fel. Olyan fiataloknak tervezett átmeneti otthont, akik jogilag már nem fiatalkorúak, mégsem képesek teljes önállóságra az élet minden területén. Az otthon és annak működési rendszere - mondta a művész - papíron lehetőséget ad a szorgalmas, lelkes és motivált fiataloknak, hogy legalább olyan körülmények között élhessenek, mint nem hátrányos helyzetű társaik.

A tárgyak fő célja a felhasználók közötti kapcsolatteremtés

Mikus Eliza érdekes formájú kulacsokat tervezett és hozzá saját filozófiát is kidolgozott. Tárgyainak fő célja a felhasználók közötti kapcsolatteremtés. Ez szerinte lehetőséget kínál a közös fejlődésre és problémamegoldásra. Ugyancsak használati tárgyakkal jelentkezett Pákozdi Rebeka: hátizsákokat készített. A rossz tartás és az ehhez kapcsolódó, későbbi mozgásszervi problémák ugyanis - véli - potenciálisan nagyobb százalékban érintik a társadalmat. Olyan merevítővel látta tehát el a hátizsákot, amely segít a helyes tartás kialakításában, vagyis az egészség megőrzésében.

Tillinger Adrienn bútorokat mutat be a tárlaton. Munkájának indító gondolata Mándy Iván: A bútorok című novellaciklusán alapul, mely tárgyakon átszűrt emberi történetek sora. Az ifjú művészt is foglalkoztatja a körülöttünk lévő tárgyak, és az emberek hozzájuk fűződő viszonya. Ennek lenyomatát hordozzák művei.

Ofner Gergő egy klipben igyekezett megfogalmazni válaszát a felnőtté válás alapvető kérdéseire. Nem tartja helyesnek ugyanis, hogy Magyarországon alapvető elvárás, a diák legkésőbb 18 éves koráig döntse el, mivel akar foglalkozni, amikor felnő. A zenékhez készült videói két különböző megoldást próbálnak nyújtani az általános ,,nem tudom" létállapotra.

A merevítő segít a helyes tartás kialakításában, az egészség megőrzésében

Pálhegyi Flóra hangos könyve ugyancsak érdekes kísérlet. Az alkotó magyarázata szerint a megszokottól eltérő módon figyelt magára és tevékenységeire. Rajzok és kollázsok mellett hangok is belekerültek a könyvbe, amely szerzőjének öt hetét rögzíti. Török Alíz pedig egy társasjátékot mutat be. Mint mondta, munkája egy nagyon komoly önismereti projekt volt. Rengeteg pszichológiai és szociológiai nézőpontot és elméletet vizsgált meg az önismerettel kapcsolatban, s e tudásnak a javát akarta átadni mestermunkájával, amely nem véletlenül lett játék.

A tíz alkotó szavai és kiállított munkái is tükrözik, hogy nincs általános recept a felnőtté válás kezelésére. Viszont az is igaz, hogy a különféle válaszok mind nagyon érdekesek és sokat mondóak is. Érdemes tehát megnézni a tárlatot, vagy legalábbis elgondolkodni a problémán.